Czakó Gábor
EU-káosz. Vagy inkább zagy, netán Bábel? A napisajtóból is ordít, hogy Európa nemhogy kezelni nem tudja a területén hónapok óta örvénylő eseményeket, hanem megnevezni sem: a délről áramló tömegekkel kapcsolatban beszél határsértőkről, menekültekről, migránsokról, álcázott iszlámharcosokról – a sort bárki bővítheti saját meggyőződése, vérmérséklete és tapasztalatai alapján.
A politikusok és az úgynevezett értelmiségiek zöme összevissza beszél, miként teszi ezt évtizedek óta. Nagy a saruk, mert nem tudják értelmesen és világosan meghatározni, hogy kik jönnek, s mi a teendő velük.
Az európai világban nem egyszerűen holmi lutheri, kálvini reformáció zajlott le az elmúlt évszázadban, hanem gyökeres váltás.
Talán elég egy példa.
Engedve a posztmodern világirányzatok nyomásának, ma már nem merik kimondani az úgynevezett vezető kulturális és társadalmi tényezők, sőt, immár egyszerű emberek sem, hogy ők fiúk-e vagy lányok, miközben vallásuk helyett – nem mellette, helyette – a „tudományos világnézetet” vallják és hirdetik.
Ügyet sem vetnek arra, hogy a tudomány az emberiség őstapasztalatával egybehangzóan a nemeket világosan megkülönbözteti. Természetesen a maga módszereivel igazolva és alátámasztva.
Az emberiség számára évezredek óta világos ennek a nyelvi, értelmi és lelki zavarnak az együttes veszélye. Egész pontosan a bábeli torony építésének csődje óta. Erre tisztán emlékszik a kereszténység és a zsidóság. Akkor maga Isten zavarta össze az eget ostromolni akarók nyelvét, most az Isten ellen lázadók rombolják szét a nyelvet.
A sajátjukat, és minden velük egy gyékényen áruló nép nyelvét. Ugyanis nem a „dolgok bőrét”, a szavakat támadják, hanem a szavak által hordozott fogalmakat, és a bennük rejlő léttényeket. Példánk szerint a lány és a nő, valamint a fiú és a férfi mibenlétét. Természetesen a sikeres hadművelet következtében összezavarodnak ők maguk is.
Innen nézve érthető, hogy a zagymondók miért sikoltoznak hisztérikusan, ha a magyar miniszterelnök megszólal a magyarok nyílt és értelmes nyelvén. Vajon van-e ép lelkű európai, aki ne vette volna észre, hogy „az erkölcs és művészet nem virágzik” a kereszténység, Szent Ferenc, Csontváry, Mozart és Shakespeare földjén?
Az ókori bölcsességek közt egyik kedvencem Konfuciusztól (Kr. e. 551 – Kr. e. 479) való. Történt, hogy Vej herceg megbízta a bölcset országa kormányzásával. Egy kotnyeles tanítvány megkérdezte a Mestert: „Mi legyen első teendője? Konfuciusz így szólt: – A szavak helyes használatának helyreállítása. Ce Lu szólt: – Ez az egész?
Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen használni?
– Milyen együgyű vagy! A bölcs mellőzi azt, amit nem ért. Ha a szavak használata nem helyes, akkor a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, akkor az erkölcs és művészet nem virágzik; ha erkölcs és művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja, hová lépjen, és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy fogalmait szavakká, szavait pedig tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.”
A mai Európa nyelvi zavara és tehetetlensége folytán képtelen megnevezni, s ezáltal fölfogni a dolgokat, így az ellene indult támadás okát, célját, lényegét sem.
Szóvivői „több Európát!” követelnek, s ebben igazuk van: több Dantéra, Weöresre, Beethovenre, Einsteinre van szükségünk, és kevesebb bábelépítőre. Ebből az is következik, hogy a kontinensre érkezőket soha nem fogja asszimilálni, mert azt sem tudja megállapítani, hogy kik ők és mit keresnek itt? A hívatlan vendégek meg ugyan mihez asszimilálódnának?
A zagyhoz?
Miért tennék? Van őnekik szabatos nyelvük, vallásuk, hitük, emberi önazonosságuk. Például szilárd meggyőződésük és tapasztalatuk arról, hogy fiúk-e vagy lányok. Egyszerűen azért, mert nyelvi, azaz szellemi zavarodottságuk nem kezdte ki biológiai, erkölcsi s lényegében emberi éntudatukat.
Néhány év múlva az európai zagynépek gyermekeinek arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy a siítákhoz vagy a szunnitákhoz, az arabokhoz vagy az afgánokhoz, a keresztre feszítőkhöz vagy a torokelvágókhoz akarnak-e hasonlítani.
Megfertőzik-e a mostani jövevényeket, akik közt vajon születnek-e új Naszreddin hodzsák, al’Darkhawik, Omar Khayyamok, Avicennák?
A szerző író
Magyar Hírlap
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »
