Blase Cupich bíboros, chicagói érsek április 29-én átvette a Catholic Theological Union szerzetesképző intézmény díját, amelynek elnevezése Blessed are the Peacemakers, azaz Boldogok a békességszerzők. Ennek kapcsán beszélt a bíboros a békességszerzők feladatáról, XIV. Leó tanításáról, amely szerint az ellenség szeretete nem érzelem, hanem gyakorlat.
„A békességszerzők kifejezés rendkívüli, egyrészt mert ritka szóösszetétel, másrészt provokatív politikai vonatkozása miatt. A nyolc boldogságról szóló tanítás az egyetlen hely a Bibliában, ahol ez szerepel. Azzal pedig, hogy a békességszerzőket Isten fiainak nevezi, Jézus alapjaiban forgatja fel a Pax Romana eszméjét hirdető római propagandát, amely a császárt a béke alkotójának és isten fiának nevezi. Jézus számára Isten igazi gyermekei nem azok a hadvezérek, akik hódítás és katonai erő útján teremtenek békét, hanem azok, akik azzal az egyetlen céllal lépnek be a konfliktusba, hogy helyreállítsák a shalomot – a fogalmat a héber az épség, teljesség és az igazságosság kifejezésére használja.”
Ezekkel a szavakkal fordult hallgatóihoz Blase Cupich bíboros, érsek április 29-én, a Catholic Theological Union (CTU) kitüntetésének – Blessed are the Peacemakers Award – átvételekor. Ez a CTU – melyet Észak-Amerika legnagyobb teológiai iskolájaként tartanak számon – legrangosabb, évenként kiosztott elismerése. Az 1993-ban alapított díjjal minden évben olyan vezetőt tisztelnek meg, aki kimagasló tevékenységet végzett a béke, az egység és a kiengesztelődés érdekében.
XIV. Leó pápa figyelmeztetése
„XIV. Leó pápa a virágvasárnapi homíliájában és attól kezdve folyamatosan ellentmond annak a narratívának, amely igazolni igyekszik a háborút azzal, hogy az uralom révén teremti meg a békét” – fejtette ki a bíboros, majd idézte a Szentatya lefegyverző egyértelműséggel kimondott szavait: „Jézus, a béke királya (…), aki elutasítja a háborút, akit senki nem használhat fel a háború igazolására, aki nem hallgatja meg azok imáját, akik háborúznak, hanem elutasítja azt: »Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér«.”
A béke feladat
Cupich bíboros aggodalommal állapította meg, hogy – különösen az Egyesült Államokban – az evangéliumra adott válasz háború idején gyakran technikai jellegű vitára szűkül le, amely „az igazságos háború elméletének felülvizsgálatáról, védelmezéséről és finomításáról” szól.
– mondta, és hangsúlyozta: „A Gaudium et spes arra tanít, hogy a béke nem a háború puszta hiánya (…), hanem egészen pontosan az igazságosság megteremtése, valami olyasmi, amit folyamatosan építeni kell. A béke más szóval: feladat.”
Chicago érseke szerint
A cselekvése ezzel a szabadság egy formájává válik: felmutatja az igazságtalanságot anélkül, hogy újratermelné azt, és gyökerénél szakítja meg a megtorlások láncolatát. Ezért ez egy radikálisan aktív, nem pedig passzív magatartás.”
Szeretni az ellenséget
Az ellenség szeretetének parancsával kapcsolatban a főpásztor megjegyezte: „ez nem egy érzés, hanem egy gyakorlat, amely leszereli az ellenségességet azáltal, hogy nem hajlandó visszatükrözni azt. Olyan új teret hoz létre, amelyben a másikat már nem legyőzendő ellenségként, hanem olyan emberként kezeljük, akivel újból találkoznunk kell.”
A bíboros ezután beszélt a háború gamifikációjáról, azaz játékká silányításáról: „Képernyőkön keresztül közvetített konfliktusok, amelyek képekké, statisztikákká és stratégiai absztrakciókká redukálódnak, aminek az a kockázata, hogy az emberi életeket puszta adatokként és nem személyek történeteiként érzékeljük. Nemcsak az a veszély fenyeget, hogy eltűrjük az erőszakot, hanem az is, hogy már meg sem érezzük; odáig jutunk, hogy egyesek – még a kormányunkban is – képesek gátlástalanul látványossággá alakítani mások szenvedését.” A néhai jezsuita teológust és bíborost, Avery Dulles-t idézve Cupich bíboros elmondta:
Az igazságos háború elmélete
Ezt követően kitért az igazságos háború elméletének korlátaira: „Amikor ez válik az elsődleges szemüveggé, amelyen keresztül a konfliktust szemléljük, fennáll a veszélye, hogy képzeletünket arra korlátozza, hogy mi a megengedett, ahelyett, hogy kitágítaná arra, hogy mi az, amit tennünk kell. Márpedig amit tennünk kell, az sokkal elkötelezettebb cselekvést igényel.”
Végezetül a pápáról mint pásztorról, és nem mint stratégáról szólt:
sürgetve a vezetőket, hogy az eszkaláció helyett térjenek vissza a párbeszédhez. Felhívását nem elméletekre, hanem az emberi szenvedésre alapozta, felidézve egy gyermek történetét, akivel találkozott, és akit később megöltek a háborúban. Pásztorként beszélt, nem stratégaként. És nekünk is így kell tennünk.”
Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Fotó: Archdiocese of Chicago
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
