Az a baj, hogy nem hiszek a baloldalnak. Mármint ez a baj csupán az én bajom, lelke rajta annak, aki hitelt ad bármelyikük szavának is. S mivel nem hiszek nekik, van egy teóriám, miszerint az egész előválasztási kutyakomédia nem más, mint egymás csontvázainak tudatos kipakolása a szekrényből, azt a látszatot keltve, hogy a baloldal megújuláson esik át.***
„Azt viszont meg kell hagyni, hogy összetartóak!” – halljuk sokszor a leginkább populista ultima ratiót olyan esetekben, amikor egy bizonyos csoportot nem szeretünk ugyan, ám mégis felruházzuk őket kollektíve valamiféle pozitív tulajdonsággal.
A hazai ellenzék lassan tizenkét éve próbálja elhitetni a választópolgárokkal, hogy nem csupán orbanofóbiájában, hanem demokrácia-szeretetében is koherens egészet alkot. Ez a látszat azonban mostanra teljesen eltűnt, s már csak a nagyon ideges, nagyon félős, nagyon borúlátó kormánypártiakban van meg egyfajta molochként, akitől/amitől 2022-ben tartani kell.
Az előválasztási történések ugyanis nem ezt bizonyítják, hanem éppen ennek az ellenkezőjét. Az egymás csontvázait a másik szekrényeiből sorra előpakoló jelöltek komoly pártsegítséggel zárják rövidre némelyek lehetőségét arra, hogy egyáltalán megmérethesse magát tavasszal. Ki egy náci karlendítés, ki egy offshore, ki pedig egy kétes kerületi ügylet miatt kerül a bulvárlapok célkeresztjébe.
Látszatra ez valamiféle megtisztulás, sőt, első olvasatra akár úgy is fel lehet fogni, hogy a „hulljon a férgese” elv alapján a bátor balosok most az egyszer valóban komolyan gondolják ezt az egészet: az egységes kiállást az Orbán-kormány ellen, az ő demokrácia-értelmezésük szerinti népképviseletet, az igazságbeszédeket, a kooperációt, egyszóval mindazt, ami őket szűk fél éven belül teljesen használhatatlan fékekből és ellensúlyokból komoly kormányerővé emeli majd.
***
Ha azonban az ember górcső alá veszi a történéseket, furcsa összefüggésekre lelhet. Ezeknek az összefüggéseknek az epicentrumában a zuglói Tóth Csaba állítólagos korrupciós, az ellenzék által vélelmezhetően hűtlen kezelési ügye áll.
Protokomcsi spin doctor legyen a talpán, aki ebből a katyvaszból ki tudja hozni nemcsak a menthetőt, az elvárható minimumot, hanem még azt is eléri, hogy egynémely kormányváltásra készülő politikus – példának okáért Hadházy Ákos – a botrány által megdicsőüljön.
A szélsőliberális elitnek azonban mindenre van gyógyírja. Erre is.
A recept egyszerű. A 444 fedőnevű betűhalmaz appartcsikjaival összehoztak egy olyan összeesküvés-elméletet, amiből az derült ki, hogy Zuglóban a Fidesz és az MSZP összejátszott, együtt szavaztak, s tulajdonképpen egy kutya kölykei, nem úgy, mint a többi kormányváltásra készülő párt, s különösen maga Hadházy Ákos.
A liberálisok tehát nem tesznek mást, mint hogy alapos módszerességgel elkezdtek minden létező baloldali anomáliát az MSZP-re pakolni, s ebből csupán egyetlen momentum a Fidesszel való kollaboráció. Ami, s ez felettébb érdekes, az újbaloldali, tehát nemzeti ÉS szocialista Jobbik retorikai kelléktárából lett kiemelve, s vörös-feketéről vörösre mázolva.
A csodálatos az egészben az, hogy simán megtehetik, méghozzá úgy, hogy túlságosan nem is bontják meg vele az összeborulást, hiszen az MSZP jó ideje már csak nevében létezik. Igaz, néhány megmaradt képviselője még utolsó mandátumát fogyasztja, ám az egykori kormánypárt krémje jó időben átigazolt másik pártba, vagy egyenesen új pártot alapított.
***
Jelen forgatókönyv szerin tehát nem egyszerűen ellenzéki előválasztás zajlik, hanem ellenzéki átrendeződés, melynek végeztével valóban csak a legállhatatosabbak (v.ö. legaljasabbak) maradnak porondon. Azok, akik a ringben maradásért szemrebbenés nélkül zsarolták meg nyíltan vagy sub rosa saját elvtársaikat, vagy árulták el egykori partnereiket a politikai haszonszerzés reményében.
Nyilván balos olvasatra ez a kijelentés meglehetősen populistának tűnhet. De ha egyszer azt látom, hogy olyan liberálisok akasztanak hirtelen tengelyt egymással, akik néhány hónappal ezelőtt még közös kormányzásra készülő puszipajtások voltak, akkor egyszerűen nem tudok más következtetésre jutni.
És ami a legszomorúbb, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén ez a folyamat nemhogy véget érne, de egyenesen felgyorsulna, felerősödne. Tekintve, hogy önmagában egyetlen ellenzéki párt sem lenne képes az önálló kormányalakításra, olyan hármas, négyes muszáj-koalíciók képződnének, amelyek az első fél évet sem bírnák ki. Hacsak nem amolyan őszödi módon, azaz a munka és a közös kormányzás látszatát keltve, valójában nyugati kölcsönökből finanszírozva a borítékolható államcsődöt.
***
Egyelőre a csontvázak kihullása, vagy inkább erőszakos kihúzása zajlik. Egyre fésületlenebbül. Egyre kellemetlenebbül. Azt a látszatot keltve, hogy ez amolyan megtisztulás.
Pedig csak kicsinyes versengés, s némi személyes bosszú.
Ennek a folyamatnak a végére pedig a csontig lecsupaszított valóság marad: az ellenzéki pártoknak nemhogy közös programjuk, de még közös akaratuk sincs.
() VBT ()
Kiemelt kép: infostart
The post Csontvázak a szekrényből appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
