A Magyar Nemzet 1965. november 14-én megjelent számából válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
A motorcsalád
Az üzemi riport hagyományos útja általában a következő: az újságíró elmegy a gyárba, megkeresi azt az embert, vagy azokat az embereket, akik ismerik a témát és hajlandóak beszélni. A témát ismerő emberek azután általában beszélnék a témáról s elmondanak mindent, amit el lehet, vagy érdemes mondani. Először elmondják a témát a pozitív oldaláról, azután nagy lélegzetet vesznek és elmondják a – negatív oldaláról. Először elmondják, hogy mi az, amit megcsináltak, azután elmondják, hogy mennyi nehézséggel küzdöttek, amíg megcsinálták azt, amit megcsináltak.
Ez a hagyományos út első szakasza.
A második szakasz során az újságíró elmegy a felettes hatóságokhoz és megkérdezi, miért volt annyi nehézsége azoknak az embereknek, akik valamit alkottak? A felettes hatóság azután vagy megmondja, hogy miért volt nehézség, vagy megmagyarázza, hogy a nehézségek nem is voltak olyan nagy nehézségek.
Ez a hagyományos út. Ritkán, de fordí tva is megesik.
Mit?
Az újságíró elment a felettes hatósághoz, mert hírét vette, hogy kinn, a Fehérvári úton, a Kismotor- és Gépgyárban kidolgoztak egy ötven lóerűnél alacsonyabb teljesítményű, négyütemű, léghűtéses Diesel-motorcsaládot s a család fejlődése a legszebb reményekre jogosít. A felettes hatásága szűkszavú tájékoztató után barátságosan felszólította az újságírót, hogy fáradjon ki a gyárba, beszélgessen azokkal az emberekkel, akik a motorcsalád születése körül nagy szorgalommal bábáskodtak, majd hozzátette a felettes hatóság:
– Ne feledkezzék meg az kásában arról, hogy azok az emberek, nagyon sok nehézséget küzdöttek le, amíg a feladatuknak eleget tették. De leküzdötték…
A fordított alapállás nem zavarta meg az újságírót, csak elgondolkoztatta, s fölkeltette benne az enyhe gyanakvást Mi lehet lenn a gyárban, ha ezt mondják fenn, a felettes hatóságnál? Felvette a telefonkagylót és bejelentette magát a gyárban. Aki a telefonvonal másik végén beszélt, nem lelkesedett különösképpen az újságíró látogatásáért, ez azonban nem zavarta az újságírót, mert hozzászokott, hogy nem fogadják mindenütt kitörd örömmel, különösen olyan helyeken nem, amely helyekről már a felettes hatóság is megmondta, hogy sok volt a nehézség…
Így érkezett az újságíró egy szürke novemberi délelőtt a Kismotor- és Gépgyárba, felkészülve arra, hogy kelletlenül fogadják. Az újságíró várakozása azonban ebben az esetben csődöt mondott. Akit keresett, azt a folyosón találta, amint éppen kilépett a szobájából.
– Ávár Jenő mérnököt keresném – mondta az újságíró, mire a kék köpenyes, fez hajú, fiatalos arcú ember kezet nyújtott: – Én volnék…
A mérnök szobájában nagyon meleg volt, ablakot nyitottunk és rágyújtottunk.
A Diesel-család… – kezdte az újságíró, mire Ávár Jenő főosztályvezető-mérnök benyúlt a fiókjába és kivett egy két és fél oldalas gépírást, amelyen ez állt címként: „Új Diesel-motor család a Kismotor- és Gépgyárban”
A mérnök élőszóval folytatta: – Már éppen tájékoztatni akartuk a szaksajtót.
– Helyette házhoz jött a napisajtó…
Ezután elmondta a következőket: – A hazai ipar – elsősorban az építőipar –, valamint a mezőgazdaság gépesítése az ötven lóerő alatti teljesítménytartományban fokozott követelményeket támaszt a hazai motorgyártással szemben. A négy vállalatból létrehozott Kismotor- és Gépgyár, amely negyvenéves motorgyártási hagyományokkal rendelkezik – megbízást kapott az ötven lóerő alatti motorok profilgazda teendőinek ellátására. A feladat keretében a vállalat 1963-ban elindította az SF Diesel-motorcsalád kifejlesztését.
Miért?
A fogalmazás rendkívül szerény és tartózkodó. Valamit elindítani általában szép és merész dolog, de befejezni? … Ott azonban még nem tartunk. Az újságíró kíváncsi volt arra is, hogy erre a vállalkozásra miért volt szükség?
– Mert olyan motorcsaládra van szüksége az ország iparának, amely alkalmas arra, hogy az ötven lóerő alatti teljesítménytartományon belül jó teljesítmény-lépcsőzéssel minden igényt kielégítsen. A típussor – nevezzük motorcsaládnak – lehetővé teszi a jelenleg különböző vállalatoknál, kis darabszámban, nagyon gazdaságtalanul folytatott motorgyártás központosítását… Hozzá kell tenni, hogy az ötven lóerő alatti motorgyártásunk konstrukciós szempontból teljesen eltérő, teljesítménylépcső szempontjából pedig összehangolatlan típusokat gyárt jelenleg.
Az újságíró – bár nem rendelkezik szélesebb körű műszaki képzettséggel – kezdi megérteni, miről van szó? És miért van szó?
Arról van szó és azért, de… inkább adjuk át a szót Ávár Jenőnek, aki mérnöki pontossággal felsorolja a miért?-re adandó választ: – A vállalat messzemenően szem előtt tartotta a típussoron belül, a közös és szabványos alkatrészek alkalmazását, amely előfeltétele a gazdaságos alkatrészgyártásnak.
Az újságíró előtt egy pillanatra felvillantak azok a gondok és bajok, amelyeket az alkatrész-hiány kritikus időkben és kritikus munkákon okozott, de nem volt idő az elmélkedésre, mert a mérnök folytatta:
– A motortípus kialakításánál a vállalat a piac követelményeinek megfelelően három irányelvet tűzött maga elé:
1. Hosszú élettartamú, szélsőséges körülmények között is megbízhatóan működő motorokat kell létrehozni.
2. A felhasználást illetően olyan kialakítást kell adni, hogy a motorok stabil és mobil üzemben is alkalmazhatók és a lehető legtöbb munkagéppel összeépíthetők legyenek.
3. A motor műszaki és gazdasági paraméterei feleljenek meg a nemzetközi színvonal követelményeinek.
Hogyan?
Az újságíró ezek után arra lenne kíváncsi, hogyan hajtotta végre a Kismotor- és Gépgyár a feladatot? (Az újságíró kénytelen „vállalati szinten” kérdezősködni, mert a mérnök következetesen úgy beszél, hogy a vállalat…) Ez a közbeszólás megtöri a jeget s a mérnök csöndes mosollyal így szól:
– Nevezzük tehát a társaságot gyártmányfejlesztési műszaki kollektívának. Ez a kollektíva fejlesztette ki a motorcsaládot, amely 1, 2, 3 és 4 hengeres taggal rendelkezik, teljesítménye 9, 10 és 11,5 lóerő, 1500, 1800 és 2200 percenkénti fordulatszámnál, így a 9–46 lóerő közti teljesítménytartományt kielégíti. A négyütemű motorok léghűtéses hengerei álló, soros elrendezésűek. A léghűtés szélsőséges hőmérsékleti határok között biztonságos üzemelést tesz lehetővé. A bosszú élettartamot a konstrukciós megoldások, a szerkezeti anyagok gondos kiválasztásán túl számos, csak nagyobb motorokban megtalálható segédberendezés biztosítja.
Arra a kérdésre: hogyan? – az újságíró még mindig nem kapott választ, de nem türelmetlenkedik, mert a mérnök az eredményről kezd beszélni s ez az egészben a legérdekesebb.
– A fejlesztési munka során a vállalat az 1 és 2 hengeres típusokból 5–5 darab prototípust legyártott, a 3 és 4 hengeres prototípusok legyártása most folyik. A prototípus motorokon végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a műszaki célkitűzéseket a Kismotor- és Gépgyár kollektívája megvalósította. Az 1 és 2 hengeres motorok prototípus vizsgálatai a kitűzött határidőnek megfelelően folynak, a jóváhagyás decemberben megtörténik. A nullszéria gyártása 1966 első félévében, a sorozatgyártás 1966 második felében esedékes. A 3 és 4 hengeres motorok prototípus-jóváhagyását 1966-ra, a nullszéria és a sorozatgyártás kezdését pedig 1967-re tervezzük. A vállalat az igényfelmérés alapján a hazai szükséglet kielégítését tervezi, a termelés azonban az igények alakulása szerint növelhető.
Az SF-motorok felhasználásával a népgazdaság jelentős importot szüntet meg, az igényeket egységes hazai típussor elégíti ki, ami a pótalkatrész-ellátás szempontjából is nagy jelentőségű…
Az újságíró belátja, hogy ezzel a riport gyakorlatilag véget ért, mivel azonban még mindig nem kapott választ arra a kérdésre, hogyan sikerült ezt a kétségtelenül jelentős eredményt pontos határidőre és megnyugtató minőségben megoldani? – nyíltan felteszi a kérdést:
– Nehézségek voltak?
– Voltak.
– Például?
– Voltak helyiség-, anyag- és munkaerőproblémák.
Szűkszavú, korrekt válasz, noha nagyon barátságosan és nagyon nyíltan mondták ki. Mintha az lenne mögötte, hogy az első eredmények már láthatók és vizsgálhatók, a jelek biztatók és megnyugtatók, a többit a prototípus vizsgálatok döntik el. Az újságíró tehát összecsukja jegyzeteit és visszavonul.
Az üzemi riport hagyományos útján egy új motorcsaládról kapott hírt és találkozott egy új jelenséggel. Fent azt mondták nehézségek voltak. Lenn azt mondták, eredmények vannak. Az újságíró azt hiszi, ezt nevezik egészséges fordulatnak.
Baróti Géza (1965. november 14., 7. oldal)
1938-ben ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
