Van valami sajátos bája annak, ha a négyes metrón utazgatunk. Ha az ember nem szereti a tömeget, ideális terep egy kis megállásra, elgondolkodni, elmélázni, gyönyörködni a tájban, pontosabban a megalomán megállókban, elálmosodni a monoton egyhangúságban elsuhanó tübingek látványától.
Szóval, utazom a metrón, senki által nem zavartatva olvasom az újságot, a legközelebbi nénike valahol a húsz méterre tőlem szorong magányosan. Így elég valószerűtlen, hogy valaki belekönyököljön a hátamba, vagy leszálláshoz készülődve lökje meg az kezemben levő lapot, megzavarva a BKK hangzatos terveinek olvasgatása közben.
Mert azok aztán vannak. Mindent összekötnek mindennel, meghosszabbítják a metrót, sőt, újat építenek, új szerelvények, buszok fognak járni szerte-széjjel a városban.
Álmodozni, terveket szőni jó dolog, legalább azzal is telik a munkaidő. Persze a jó magyar mentalitás a küszöb alatt ide is bekúszik. Hallom, olvasom az örök elégedetlenkedőket, mondván, ez sem készült el, az sem készült el, ez is lerobban, meg kigyullad, meg különben is, na. Ezeknek semmi sem jó.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
