Elérkezett az idő, amikor minden „épeszű embernek” (a kifejezést Kunhalmi elvtársnőtől loptam) meg kell válogatni mit, mikor, honnan és miért olvas, azt meg kiváltképp, hogy kinek mit hisz, és mit nem hisz el. A balliberális média jóvoltából csőstül kapjuk a nyakunkba a szebbnél szebb gyűlöletbeszédeket, hazug és kicifrázott megállapításokat, jóslásokat, eszmefuttatásokat, melyeknek egyetlen célja csupán az, hogy Orbán monnyonle. Ennek pedig természetes következményeként levátyuk a fityeszt!
Ugye milyen meggyőzően hangzik ez a „program”? Egy nagy, üres lufi, melynek csak hangja van, de az sem emberi. A prérin üvöltő farkas hangjához hasonló, de csupán az erőssége. Mert a farkasüvöltésnek legalább van háttere, ősereje, értelme. Nem az erő fitogtatása csupán, nem magamutogató öndicséret, hanem egy vigyázz! kiáltás, mert éhes vagyok, jövök és akkor nincs pardon. Egy konkrét tett konkrét elbeszélése.
És a mi ellenzéki pártjaink? Jó két hónappal a választások előtt még az sem világos, ki kivel, milyen szövetségben, egyénileg vagy csoportosan, közös elnökjelölt alatt, vagy függetlenül, egyszóval mire jutnak a nagy ellenzéki egyezkedésben? Közös kormányprogram? Ha abban nem képesek dűlőre jutni, hogy kivel közösködnének, ki hány helyen lép ki meg be, akkor hogyan tudhatnának egymás programjairól? El lehet egyáltalán képzelni, mit is hozna ez a káosz az országnak? Még viccnek is rossz lenne, nemhogy kormányzásnak.
A Jobbik már belebukott a nagy erőfeszítésekbe. Vona Gábor saját dugájába dőlt azzal, hogy mindig azoknak a nyelvén beszélt, akiknek éppen el akarta adni magát és pártját. A szélben hajladozó kalász hozzá képest stabilan álló cövek. Pártja lassan felöklendezi elnökét és nincs sok idő hátra, hogy ki is vesse magából; az önfelszámolás beteljesedni látszik.
Az MSZP sűrűn váltogatja miniszterelnök-jelölt jelöltjeit, a párt arcát és vezető politikusait hol lemondatással, hol önkéntes lemondással eltávolítva. A „nincsen új a nap alatt” politikát lehetetlenség „az MSZP megújul” szöveggel helyettesíteni. Lassan számolni sem érdemes, hányadik megújulását éli az MSZMP utódpártja. Toporognak egy helyben, még úgy is, hogy a Brüsszelbe kihelyezett legionáriusok mindent elkövetnek Magyarország ellen, mindenben részt vesznek, amiben csak a magyarok kárát sejtik. Sok esetben ők írják meg az országunk elleni kötelezettségszegési eljárások szövegeit is. Kunhalmi Ágnes, az MSZP fővárosi elnöke, olykor szintén furcsákat nyilatkozik. Néhány éve kijelentette, hogy „migránsveszély nincs, azt a Fidesz találta ki”. Hogy ez a „kitalálás” hány ember életébe került eddig, arról azóta sem beszél. Arról viszont igen, hogy „minden épeszű ember április 8-án a kormányváltásra szavaz”. Csak így lazán, kijelentő módban. Tehát az a jóval több, mint kétmillió ember, aki a Fideszre voksol, nem épeszű, magyarán hülye. És ez sajnos már nem csupán egy rossz vicc, jóval inkább becsületsértés. Az viszont kétségtelenül vicces volna, ha bő kétmillió feljelentés érkezne Ágica ellen, becsületsértés vádjával.
A Párbeszéd elnevezésű formációnál sem könnyű megfejteni, hogy éppen kivel, hogyan és miképp? Eddig mindenkivel és senkivel. Mindenesetre az MSZP már ellopta tőlük vezetőjüket és kinevezte miniszterelnök-jelöltnek. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének! Azért nagy kegyesen bevették – papíron – a Párbeszédet is ebbe a buliba. A jelölést Karácsony Gergely hol elfogadja, hol nem. Utóbbira utalnak az olyan típusú kijelentései, minthogy
„Alapvetően az az érzésem, hogy a f…ért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.”
Mindez zárt ajtók mögött hangzott el. Nem volt azonban szerencséje, miután valaki felvette és már közhírré is tették. Ám ez őt nem zavarja, hisz rezzenéstelen arccal parolázik itt is, meg ott is. Rutinból. Köpönyegének hány oldala is volt eddig? Az SZDSZ-ben kezdte, aztán az LMP-ben folytatta, közben támogatta Bajnai Gordont, majd otthagyta az LMP-t is és a Párbeszédben kötött ki. Most az MSZP-vel közösködik. Ez volna egy miniszterelnök-jelölt? De pontosan kié is? Országot akar vezetni? Nos, ilyen hozzáállással fölöttébb érdekes eredmények születhetnének. Vagy vicc volna ez is, a rosszabbik fajtából való?
A DK esetében már a kezdetektől fennáll a kérdés: úgy Demokratikusan, kivel is van Koalícióban? Eddig még senki sem jelentkezett erre a posztra, és Gyurcsány, az egyszemélyes hatalomőr, erről még nem is nyilatkozott soha. Pedig mellesleg állandóan nyilatkozik. Reggel, éjjel meg este. Éppen úgy, ahogy hazudni szokott. Ő és a hozzá hűségesek. Vadai és társai. Nagyon úgy néz ki, hogy tánctanári minőségben ő akar mostanság az ellenzék irányítójává válni, vagyis elvárja minden harcostárstól, hogy úgy táncoljanak, ahogyan ő fütyül. Pedig ő már bebizonyította, hogy – bár foggal-körömmel ragaszkodna hozzá – nem képes és nem is alkalmas a kormányzásra. Majdnem csődbe vitte Magyarországot, s épp csak az utolsó pillanatban húzták ki alóla a bársonyszéket. A jelenlegieknek idestova nyolc évükbe került, hogy helyrehozzák épületes hibáit. Most, mintha mindez meg sem történt volna, ismét ott feszít a gáton. Nevetséges ez, de mélységesen szomorú is egyben. Merthogy ott lehet, hogy létezhet, mint közéleti entitás csakis annak köszönhető, hogy él ebben az országban pár százezer olyan ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint ez a hibbant Néró.
Az LMP esetében elmondható, hogy sok mindenen lehetne változtatni, és sok mindent lehetne jobban is csinálni. Tökéletes ember nincs, tökéletes párt sem. De ezeknek eszük ágában sincs bármit is jobban csinálni, megváltoztatni azt, amit jobbá lehetne tenni. Nekik is kizárólag a hatalom kell és semmi egyéb, az is külső segítséggel természetesen. Széll Bernike szlogenjei pontról-pontra tükrözik múltját. Kinek az égisze alatt, hol töltötte tanulóéveit. Ezekről azonban eddig mélyen hallgatott. Soha egyetlen egy szóval sem árulta el, hogy középiskolás kora óta kötődik Soros Györgyhöz, hogy később olyan szervezetekben vállalt szerepet, mint a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület és a Humanista Mozgalom. Minden megnyilvánulásában, véleményében kiütközik a belerögzült, zsigeri gyűlölet a jelenlegiekkel szemben. A gyűlölet pedig nagyon rossz tanácsadó. Ezt látjuk abban is, hogy kizárólag hamis szavak, kiabálássá fajult álláspontok, rágalmazások, ferdítések és hasonlók hagyják el naponta ajkait. Azon kívül, hogy ők is az Orbán monnyonle szlogent kántálók tárborba tartoznak, komoly kormányprogrammal nem álltak eddig elő, szlogeneken kívül semmi mást nem hallottunk tőlük. Azt viszont naponta érzékeljük, hogy még mindig társkereső állapotban vannak, annak ellenére, hogy az a bizonyos pénzforrás folyamatosan csörgedezik feléjük. Ha hatalom kerülne a kezükbe, volna kinek hálásnak lenni. A rossz vicceknek tehát nincsen végük odaát!
Két és fél hónap múlva viszont választunk! A dolgok menete rajtunk múlik. Csakis, kizárólag rajtunk. Mi döntünk ott, a fülkében, és amíg odajutunk, a hétköznapjainkban.
Mondottan ember: Küzdj és bízva bízzál! – Madách Imre
Szerző: Csobai Vera
The post Csobai Vera: Az „Orbán monnyonle” kampányszlogen és ami mögötte van appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
