Fekete-Győr Andrásról nem véletlenül támadt az a benyomásunk, mely szerint tulajdonképpen csak a későn és indokolatlanul jelentkező dackorszak hajtotta, űzte őt vissza kies, fatornyokkal és előre lejátszott közbeszerzésekkel ékesített hazánkba. Meg akarja mutatni, nem is ő az a gyerek, akit jobb távol tudni a családi vacsorákról, a családos üzleti ebédekről, a vasárnapi istentiszteletekről, meg úgy általában mindenhonnan, ahova szépen fel kell öltözni és nem szabad butaságokat beszélni.
Anyahajónkon (súlyosan szakmaiatlan kifejezés, a pontos meghatározása: repülőgép-hordozó), a PestiSrácokon megjelent míves munkában már kielemeztük, mi az az egyedülálló és lenyűgöző tudás, amit András hazahozott nyugatról, amiket a 2-4 hónapos szakmai gyakorlatok és junior munkakörök lendületes betöltése során szívott magába; ma a szintén egyedülállónak és lenyűgözőnek titulált nyelvtudását tesszük a hatodik osztályos némettankönyv kérlelhetetlen mikroszkópja alá. Persze, tudjuk, a szüleinek akarja bizonyítani, hogy nem harmadrangú gyarmati hivatalnok ő, nem Párizsba, Brüsszelbe, Berlinbe való, amik a refugium peccatorumok az összes beilleszkedésre képtelen emberünk számára, politikai és társadalmi szervezetünk ürülékének a lerakatai, hanem idehaza is elmehet írnoknak a vármegyére.
Mottó: A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. /Lomb Kató/
NEOS (Az Új Ausztria és Liberális Fórum), 1 évvel a magyar választások előtt – eleve: minek ment oda? Ki hívta, honnan ismerték, honnan ez a nemzetközi beágyazottság? És akkor mégis csak liberális pártocska ez a Momentum Mozgalom?
De akkor nézzük: Andreas már járt Nyugaton, beszél nyelveket – talán kéttannyelvűbe is járt (bár ki tudja, melyik a legerősebb nyelve, ahogy később látjuk, remélhetőleg nem a német) – és francia barátnőjével is németül beszélt. Nos, ez utóbbit azonnal elhiszem neki – kitalált személlyel mindenki olyan nyelven beszéli meg, mennyire szüksége volna ennek az országnak a melegházasságra, amilyennel akarja…
Védelmében annyit, hogy legalább tényleg tud kommunikálni, tényleg megpróbálja és erőlteti is kicsit, de ez egy alsó-középfok, fájdalmasan alapvető súlyos hibákkal és pongyolaságokkal. Egy fekete-erdei étterem pultjában talán nagyvonalúan, beletörődően átsiklanak már fölötte, de jogi érvelési versenyt vagy mit nyert ez a gyerek? Tárgyalóképes? Hát, lécci, inkább angolul akkor már, azt mindenki egyformán rosszul beszéli, és még NEMEK sincsenek (értjük, ugye). Mert azokkal a kurva NEMEKKEL nagyon meggyűlik a baja Andreasnak. Ja, és azt is megértem, ha izgul, mi is izgulnánk, hogy a francba ne.
Akkor szemét módon kiragadok pár mondatot a csodálatosan kerek és koherens mondandójából. A másfél órát sajnos most nem fogom végignézni-hallgatni.
András a 20. perc környékétől kezd el beszélni, és kezdi el a névelő-totót (elég alacsony a pontszám, nem tudom, hány élete volt).
Kis segítség: -schaft, -heit, -ik, -ung, -tion = mindig NŐNEMŰ, tehát die alanyesetben. Ezt általában az első németórákon már beleverik az ember fejébe, de tudom, hogy mostanában már nem divat magolni, hiszen a gyerekek úgyis bármikor megtalálják a Wikipédián a választ.
Az elöljárók, szórendek, szóhasználat igénytelensége túl hosszú posztot jelentene, de itt az alapoktól lenne érdemes újrakezdeni, ha Andreas valóban szakmai, tárgyalóképes tudást szeretne magáénak vallani. Az angol nyelvvel szemben itt tényleg illik megtanulni a névelőket és azok helyes ragozását (tévhit, hogy a németek se tudják – tudják igenis); tehát: das blaue Auto, die blauen Autos, ein blaues Auto, des blauen Autos, der blauen Autos, mit einem blauen Auto, usw.
De hát mit kesergünk? Csengiz meg Nesrin a Donauinselen a búdéban biztos, hogy sokkal rosszabbul beszél, és hát így is megértik, nem?
De hát mit kesergünk? Csengiz meg Nesrin a Donauinselen a búdéban biztos, hogy sokkal rosszabbul beszél, és hát így is megértik, nem?
Külön és speciális köszönet kedves barátomnak, a harminckét nevű hidrának, aki a német nyelvi ellenőrzést végezte.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
