Március 14-én a világ magyarsága, illetve a külföldi magyarok számára mutatott be ünnepi szentmisét budapest-gazdagréti Szent Angyalok-templomban Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök.
A külhonban élő magyarok püspöke a szentmise bevezetőjében így köszöntötte a nagyvilágban élő magyarokat:
Krisztusban Szeretett Testvéreim a képernyők előtt, a budapest-gazdagréti Szent Angyalok-templomban és a nagyvilágban! Ezzel a szentmisével különösen is szeretném kifejezni, hogy a világjárvány idején is szeretettel gondolok külföldön élő kedves magyar Honfitársaimra, Budapesten az egymástól elválasztó szigorú rendszabályok betartása közben is imádkozom értük; nemcsak azért, mert évtizedeken át velük együtt osztozkodtam a kivándorlók küzdelmes sorsában, hanem azért is, mert akárcsak egykor az idegenben, itthon is erre szólít lelkipásztori, egyházi és hazafias szolgálatom.
Március idusán vagyunk. Holnap van a nemzeti emlékezés ünnepe: idén az 1848-as forradalom és szabadságharc 173. évfordulója. Hőseink és véreink, azaz saját elődeink és őseink előtt tisztelgünk. Kiemeljük hazaszeretetüket, értük és egymásért imádkozunk, igyekszünk megszilárdítani magyar és szülőföldi kötődésünket, hazaszeretetünket.
Ezt a szentmisét a nemzeti összetartozás jegyében ajánlom fel nemzetünk minden
tagjáért, a hősökért és az áldozatokért, nem utolsósorban a magányos, beteg, bajbajutott, vagy éppen a koronavírus által veszélyeztetett embertársainkért és önfeláldozó, áldozatra kész segítőikért, bárhol is éljenek a világon.
Kedves Testvérek! Ma már túl vagyunk a nagyböjti szent idő közepén, előttünk a célegyenes, a húsvéti feltámadás örömünnepe. Nagyböjt 4. vasárnapja van, amikor nemcsak a közelgő húsvéti ünnepekre készülünk, hanem az örök életre, saját kiteljesedésünk és feltámadásunk örömünnepére is. Tudom, hogy a járvány miatt nehéz időket élünk, de talán még ez a súlyos megpróbáltatás is hozzásegíthet minket ahhoz, hogy Istenbe kapaszkodjunk, egy kicsivel buzgóbban imádkozzunk és a lelkiekkel is törődjünk. Húsvétig talán még van egy kis időnk a megtérésre, a bűnbánatra, a jó cselekedetekre, a kibékülésre Istennel és embertársainkkal. Ez a szentmise ugyancsak megfelelő alkalom arra, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat az Úrral, a mi szerető Atyánkkal, és egymással, az Ő szeretett gyermekeivel.
Cserháti Ferenc szentbeszédét az alábbiakban olvashatják.
Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni a Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,14–15)
Krisztusban Szeretett Testvéreim a képernyők előtt, a budapest-gazdagréti Szent Angyalok-templomban és a nagyvilágban! A mai szentmise evangéliumi szakaszából minden bizonnyal megragadta figyelmünket a rézkígyó, az a Jézus által említett rendkívüli jelkép, amely a zsidó nép pusztai vándorlásának idejéből származik, és mindmáig Isten tévelygő népe iránti irgalmas szeretetét hirdeti, és napjaink számára is egy nagyon fontos üzenetet tartalmaz.
Ez a pusztában felállított rézkígyó, először is felidézi Isten határtalan szeretetét az ószövetségi választott nép iránt, egy olyan kilátástalannak tűnő vészhelyzet idején, amikor ez a nép hazájától távol, idegen földön, Egyiptomban raboskodott és már csak egyedül az Istentől várhatott segítséget. A nép Istenhez szálló kiáltása meghallgatást nyert: az Úr védelmébe vette és kiszabadította népét a rabszolgaságból, majd átvezette Izrael fiait a Vörös-tengeren, és a pusztai vándorlás során is mindent megtett annak érdekében, hogy bevezesse őket az Ígéret földjére, Kánaánba, a tejjel-mézzel folyó országba, amelyet neki szánt. Isten határtalan szeretete még akkor sem lankadt, amikor saját népe hűtlenné vált Hozzá, megelégelte a pusztai vándorlás fáradalmait, fellázadt Isten gondviselő jósága ellen, és visszakívánkozott az egyiptomi húsos fazekak mellé, a szabadságból a rabszolgaságba.
Isten türelme nem fogyott el, mert Ő valóban hosszan tűrő Isten, aki újra és újra megpróbálja jobb belátásra bírni, jobb útra téríteni, nem egyszer megfenyíteni rakoncátlan gyermekeit. Ma hallottuk, hogy mérges kígyókat bocsátott rájuk, hogy ezek mardosása észre térítse, és újra hozzá vezesse őket. De még így is Mózes közbenjárása kellett ahhoz, hogy Istenhez forduljanak és Isten megkönyörüljön rajtuk, és Mózessel felállíttassa a (réz)kígyót a pusztában, hogy mindaz, aki Istenbe vetett hittel és bűnbáttal föltekint rá, megszabaduljon és életben maradjon. Aki nem vette figyelembe ezt az isteni jelet, az elpusztult; aki viszont Istenbe vetett hittel feltekintett rá, az megmenekült.
Jézus szavai szerint, ez a pusztában felállított rézkígyó nemcsak Isten ószövetségi népe iránti szeretetének a jelképe, hanem az egyetemes megváltás szimbóluma is, amely az emberi újjászületés lehetőségét, a megváltást, az üdvösséget hirdeti Jézus Krisztusban. A mai evangéliumból kicsendül, hogy Isten értünk, a mi üdvösségünkért emberi testben küldte el az Ő egyszülött Fiát a világba, mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, megengedve, hogy az ember keresztre feszítse és felemelje Őt a magasba. Isten így felmagasztalta a Dicsőség Királyát, hogy mindaz, aki rátekint és hisz benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. „Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát” (Róm 3,25) – írja később Pál apostol, és „nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12) – szavatolja Péter, az első pápa.
A kereszt üdvösségünk szent jele lett, mert rajta függött Krisztus, az emberi újjászületés egyetlen igaz gyógyszere. A pusztai kígyó szimbóluma nem véletlenül lett a gyógyszertárak ékessége. Tapasztalatból tudjuk, hogy a „gonosz kígyó” napjainkban is rengeteg sebet ejt és sok szenvedés okozója; démoni pusztításait nem nehéz észrevenni, amikor: „a gyarmatosító ideológiák nem tekintik értéknek az embert, az életet, a házasságot és a családot, és a múltbelihez hasonló ateista, romboló javaslatokkal ártanak legfőképpen a fiataloknak és a gyermekeinknek, gyökértelenné téve őket” – fogalmazta meg Ferenc pápa erdélyi látogatása során.
Kétségtelen, hogy a bűnök folytonosan megkeserítik, mérges kígyók módjára mardossák szebb jövő után sóvárgó életünket, és nemcsak saját életünket, hanem a családok, a közösségek, sőt az egész emberi társadalom életét is. A gonosz kísértő, ez az alattomos kígyó állandóan sarkunk után leselkedik, támadja, gyötri, pusztítja az emberi kapcsolatokat és egész életünket. Ezért Péter apostol figyelmeztetése talán időszerűbb, mint valaha: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben” (1Pt 5,8–9).
A mai evangéliumban Jézus az újjászületés, a szabadulás örömhírét közölte Nikodémussal: azt, hogy
Jézus üzenete: Isten úgy szerette a világot, hogy saját Fiát sem kímélte érte, amikor az Emberfiát felmagasztalta a kereszten, hogy mindaz, aki hittel tekint Rá, és hisz Benne, az megszabaduljon az emberi bűnök mardosásától, szenvedésétől, örökké éljen és elnyerje a teljes életet, amelyre Isten minden embert meghívott és rendelt.
Az Anyaszentegyház nagyböjt folyamán Jézus örömhírét hirdeti, és evangéliumi képekkel idézi fel a keresztény megváltás szent lehetőségét: nagyböjt kezdete óta hallottunk Jézus megkísértéséről, Urunk színeváltozásáról, a templom megtisztításáról. Ma elsősorban Isten szeretetének szent jelére, a keresztre irányítja figyelmünket, hogy úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett, és így bennünk is kibontakozzék az istenes, a teljes élet; az a teljes élet, ami nemcsak a túlvilági üdvösség elérésére vonatkozik, hanem az ember földi boldogulására, kiteljesedésére is, hiszen
Krisztusban szeretett testvérek! Ezért a keresztények ismételten feltekintenek Krisztus Urunk szent keresztjére és arra törekszenek, hogy erőt merítve abból, tanúságot tegyenek a belőle fakadó krisztusi megváltás üdvözítő cselekedeteiről, amint ezt már hallhattuk: „aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat” (Jn 3,21). A keresztények ezért imádkoznak, böjtölnek, adakoznak, bűnbánatot tartanak, az irgalmasság testi és lelki jó cselekedeteivel gyógyítgatják a bűn okozta sebeket, az isteni Mester példája szerint, „aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt” (ApCsel 10,38).
Napjainkban is sok ember életét megkeseríti a bűn, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a kilátástalannak tűnő jövő, a depresszió, a pandémia; megkeserítik az anyagi nehézségek, a családi életet romboló körülmények, és még hosszan sorolhatnánk. Krisztus keresztje mindezek ellenére azt jelzi, hogy van menekülés az emberi kínoktól, van menekülés a rossztól, a gonosz marcangolásától, csak éppen teljes hittel és bizalommal fel kell tekintenünk a keresztre feszített Jézus Krisztusra, az Isten Fiára. Általa és Vele megmenekül a világ, megmenekül Isten pusztában vándorló népe:
Krisztus keresztje Isten határtalan szeretetének és emberi reménységünknek szent jele, amint ezt már elődeink is hitték és vallották
Arra hív, hogy bízzunk Istenben, ne féljünk Tőle, de féljük Őt, tartsunk bűnbánatot, bocsássunk meg nagylelkűen és szívből egymásnak, legyünk irgalmasok, szeressük a világosságot, cselekedjük az igazságot, mert ahogyan ezt Szent II. János Pál pápa tanítja: „az Isteni Irgalmasság ad reményt, hogy a bűn és a gonoszság mégsem okozza vesztét az egész emberiségnek”.
Szeretett testvéreim! Nagyböjt az önvizsgálat ideje, alkalom a megtérésre, az újjászületésre Istennel. Arra hív, hogy tekintsünk fel a keresztre és szabaduljunk meg bűneink gyötrelmétől, nyerjük el a szabadulás örömét, az üdvösséget Jézus Krisztusban, hiszen a szabadságnak továbbra is csak egyetlen neve van: Jézus Krisztus. „A szabadságot Ő szerezte meg nekünk. Álljatok hát szilárdan és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket” (Gal 5,1).
Galla János, a hegyvidéki Trianon Harangja Társaság ügyvivője koszorút helyezett el a szentmise végén az oltár előtt a 120 éve született Esterházy János képe előtt.
A szentmise után a templom előtt volt lehetőségük a híveknek szentáldozáshoz járulni.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
