Cser Ferenc: Illuminátusok 4. Szabadság – liberalizmus

A szabadság fogalma él minden egyénben, az élet alapkövetelménye, de nem jelentheti azt, amit a volt szocialista társadalomban így fogalmaztunk meg: szabad ország szabad polgára azt teszi, amit szabad.A hűbéri Európában a szabadság meglehetősen korlátozott érvényességű fogalom volt. Ha egyáltalán beszélhetünk ennek a fogalomnak az akkori érvényességéről, akkor elsősorban az uralkodó előkelőkre volt érvényes, a lakosság zömét kitevő uradalmi parasztságra viszont egyértelműen és egyáltalán nem. A földműves az ura birtokához tartozó tulajdon volt, az ura tudta és beleegyezése nélkül szinte semmit sem tehetett. A lakóhelyét, munkahelyét nem hagyhatta el, elsősorban az urának tartozott szolgáltatással. Ebbe nem csak a földművesség tartozott bele, hanem számtalan más társadalmi réteg is, mint pl. udvari szolgálatot teljesítők, kézművesek, stb. A magyar szó erre a fogalomra a robot, ami eredetileg szláv szó és munkát jelent. A szabadság fogalma a földműves számára elsősorban azt jelentette, hogy a saját gondozású földjén, elsősorban magának és a családjának dolgozhasson, nem pedig a földesúrnak, munkája terméke mindenek előtt őt éltesse és ne a földesurát gazdagítsa, vagy a hűbéri rendszer katonai erejének, hódításainak, vagy védekezéseinek a költségeit fedezze.A szabadság jelszava tehát elsősorban az akkoriban még a nincstelen lakosság döntő többségét alkotó vidéki parasztságnak szólt, akik a kor Nyugat-Európájában a földbirtokos személyi tulajdonát képezték. A hűbéri rendben a birtokon élő földművesek a tulajdonos kegyeinek lettek kiszolgáltatva, az úr törvényei szerint az úr ítélkezett a birtokán élők felett. Szabadságukat még megváltani sem nagyon lehetett, még ha arra anyagi alapot tudtak is volna teremteni. A parasztságnak kötelességei, az uraságnak jogai voltak. Ezért a szabadság jelszava rendkívüli széleskörű igényeknek felelt meg.A mezőgazdaság termelékenységének a növekedésével egyre nőtt azoknak a száma, akiknek már nem maradt munka a saját szülőhelyükön sem, és ezért megélhetésük érdekében el kellett hagyniuk azt. Ám erre joguk nem volt. A földműves számára a szabadság azt is jelentette, hogyha nem képes a szülőhelyén megélni, akkor másutt kereshessen megélhetési lehetőséget. Esetleg éppen a városban, az ott fejlődő, terebélyesedő iparban, vagy közszolgálatban.A hűbéri állam és a hűbérurak jogában állt, hogy megvámolják mind a területükön előállított anyagi javakat, mind az azokon átvonuló kereskedelmet. A szabadság jelszava ezért a gazdasági szabadságot is magába foglalja. A gazdasági szabadság egyben a korlátozás nélküli szabad kereskedelmet, a vám nélküli határokat, a szabad versenyt is jelenti. Ez elsősorban a polgári társadalom érdekeit szolgálja.Az emberi szellemnek sem volt szabadsága. (…)Eddig megjelent részek:1. A megvilágosultak2. A titkos szervezet3. Az Emberi Jogok

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »