1785 júliusában Lanze nevű Sziléziába küldött evangélistát villámcsapás ért, aminek következtében a helyszínen meghalt. A Grand Orient Lodgenak vele küldött üzenet azonban sértetlen maradt és a bajor rendőrség kezébe került.[1] A titkos üzenet nem tartalmazott mást, mint a bajorországi Illuminátus társaság forradalmi programját, amit az Illuminátusok németföldi betiltását követően néhány év múlva pontosan végre is hajtottak.Ez volt a nagy francia forradalom. A program pedig, amit magával vitt, annak végrehajtási programja volt. Ezt a programot ugyan a bajor állam megküldte minden érdekeltnek, de azok nem vették komolyan. Az zsidóságnak a Nyugat-Európába való visszatérése és a gettók felszámolása[2] ismét lehetővé tette a zsidó szellemnek az általános szellemi életben való megjelenését. Ez azonban már nem a Nyugat-Európában ismert Máimon féle szefárdi, hanem elsősorban a kelet-európai, az askenázi zsidóság szellemét tükrözte. Ennek szerves része volt az előző részben már bemutatott, a kabbala alapján történő messiásvárás, de meghatározó része volt a katolicizmus elleni föllépés is. Minthogy Nyugat-Európában a hűbéri rend hármas tagozódásába a szefárdi zsidóságot beilleszteni nem lehetett, ezért elsősorban a polgárság és a világi értelmiség körében növekedett a létszámuk. A polgárságnál a kereskedők, kézművesek, mint pl. arany- és ezüstművesek, órások, ipart működtetők, bankárok és pénzkölcsönzők körében szaporodtak el a zsidó vagy zsidó származású emberek. Az értelmiségi pályáknál, pedig az emberekhez való kapcsolat volt a főbb vezérlő elv, ezért az orvos, az ügyvéd és az akkor kibontakozó újságírás vonzotta őket. Ezért sokan úgy érzik, hogy az ezekből a körökből elinduló szellemi mozgalmakat a zsidóság határozta meg, ami nagy tévedés. Pl. a szabadkőművesek közé zsidó, vagy zsidó származású ember sem ekkor, sem később, még több évtizeden át nem léphetett be. Franciaországban egészen a XVIII. század végéig, más nyugat-európai országban pedig a XIX. század közepéig a zsidók nem élvezhettek a nem-zsidókkal azonos jogokat, jószerivel még állampolgárok sem lehettek. A Habsburg Birodalom szomszédságában lévő Bajorország és az egyesülés előtt álló német fejedelemségek, kisebb királyságok elemi érdeke volt a Habsburg Birodalom megroppantása. Ellenállásukat a Habsburgok katonailag próbálták meg letörni, amihez pl. Mária Teréziának a magyar huszárság segítségét is igénybe kellett vennie. Ezért Mária Terézia végül is hajlandó volt magát a magyar koronával megkoronáztatni, azaz kötelezettséget vállalni az általa korábban megvetett magyarok iránt, hogy katonai erejüket igénybe vehesse. Ez meg is történt. A Mária Terézia németföldi hadjáratait támogató huszárok egyik parancsnokoló tisztje később az amerikai függetlenségi háborúban Franklin Benjáminnak ajánlotta fel a segítségét és vezényletével győzött a szabadságharc a döntő, bostoni ütközetben. Kováts Mihály tábornok az egyetlen magyar, akinek még ma is névünnepe van az Amerikai Egyesült Államokban. Kováts Mihályt egyébként a magyar irodalom is ismeri: János Vitéz ‘meséje’ róla szól.[3] A bajor fejedelem – a későbbi II. Frigyes porosz király – udvarában a szabadkőművesség rítusát alakítgatták. A szabadkőművességnek ez az ága a skót rítus alapján szerveződött meg és lényegileg különbözött az Angliában ekkorra már széles körben elterjedt úgynevezett kék szabadkőművességtől. Maga Frigyes, mint Nagymester közreműködött a felsőbb fokozatok újrafogalmazásában, a német szemléletnek megfelelő fokozatok kialakításában. A 33 fokozatos rítusok II. (Nagy) Frigyes udvarához vezetnek.[4]Eddig megjelent részek:1. A megvilágosultak[1] Webster (1924), Nesta H.: Secret Societies and Subversive Movements, The Christian Book Club of America., p.: 235.[2] Dimont (1994), M.I.: Jews, God and History, (Revised and updated edition) Mentor Book, pp.: 308-314.[3] Kovács László Dezső: Ki volt János Vitéz? Magyar Élet, 1998.[4] Webster (1924), pp.: 145, 146, 149, Knight (1998), C. & R. Lomas: The Second Messiah, Arrow, London, pp.: 80-83, 269-289.
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
