Egy olyan világban, amely a szüntelen növekedés lázában ég és emiatt egyre több és egyre megoldhatatlanabbnak tűnő problémával néz szembe, a kis méret, a lokalitás, a családi gazdaság, mint élelmiszerforrás önmagában is érték. De hogyan vág bele ebbe az ember? Mivel lehet kitűnni? És, hogyan jelenik meg a gazdák között is a szolidaritás? A Cseppnyi Birtok tulajdonosai, Csány Bálint és felesége Csány-Bálint Tímea történetén keresztül nemcsak ezekre, de arra is választ kapunk, mitől lehet egy tej különleges, és mi a jó sajt titka.
VÁSÁROLJ PIACON! CSATLAKOZZ A #PIACCORE KIHÍVÁSHOZ ÉS NYERJ!
Amikor a Nógrád megyei kis faluban, Erdőkürtön lévő családi házukban beszélgetünk a tehenek reggeli fejése már befejeződött. A fiatal pár két kisgyereket nevel, ilyenkor tudnak időt szakítani arra, elmeséljék, miért így, miért ezt az utat választották.
Mi az A2-es tej?
A Csány házaspár már korábban is állattenyésztéssel és tejfeldolgozással foglalkozott, mire úgy döntöttek, hogy a figyelmüket a jersey tehén tejére, az A2-esre fordítják. „Könnyebben emészthető, a tejérzékenyek is fogyaszthatják. A2 típusú béta-kazein fehérjét tartalmaz, szemben a hagyományos tehéntejjel, amiben mind az A1, mind az A2 típusú kazein megtalálható“ – magyarázza az okot Csány Bálint.
A pár a termelés minden lépésénél ügyel a környezetkímélő tartásra: jó minőségű takarmányt használnak GMO-mentesen, szénára alapozva, az állataikat pedig lehetőség szerint legeltetve, szabadon tartják. A termékeket pedig visszaváltható üvegekbe csomagolják.
Miért Cseppnyi a birtok?
Se Csány Bálint se Tímea családjában sem voltak gazdálkodók, mégis, mindkettőjük gyerekkorában voltak olyan jelek, amelyek mostani pályájuk felé mutattak. “Én sokáig állatorvos szerettem volna lenni, de aztán egyszer elmentem a Szent István Egyetemre egy nyílt napra, és nagyon megtetszett a mezőgazdasági mérnök alapszak. Később, már az egyetemen tanultunk állattenyésztést, vadgazdálkodást, növénytermesztést, kertészetet, mindenbe bele tudtunk kicsit nézni”- emlékszik vissza Timi. Bálint esetében pedig az volt az első jele annak, hogy az agrárium érdekli, hogy az egyik iskolai szünetet egy piaci sajtárus farmján töltötte.
A Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem gödöllői campusán találkoztak. Hamar kiderült, hogy hasonló az értékrendjük, az elképzeléseik a személyes jövőjükről, benne a gazdálkodásról. A barátságból szerelem lett, majd egy nulláról felépített családi birtok.
“Lett egy lehetőségünk Budapesten, az Ürömhegyen. Egy telek egy kis házzal, odaköltöztünk egy évre. Rögtön lett kutyánk, macskánk, tyúkok, nyulak, kecske, birka…”- meséli Timi a kezdeteket. A pár pedig tényleg fejest ugrott a dologba: az első évben volt kilenc hízó, két ló, már akkor megvoltak a tehenek, húsz kecske, 30-40 kacsa, szóval egy jó nagy állatállomány.
Hamar belátták, hogy így nem fog működni a dolog. “Arra jutottunk, hogy elölről kezdjük az egészet, szinte mindent eladunk és állatfajonként fokozatosan építjük ki maximumra a technológiát. Tudtuk, hogy nem akarunk nagyra nőni, nem akarunk nagy vállalkozást. Ez annyira bennünk volt, hogy amikor a márkanevünkön gondolkodtunk, az egyik alapvető kritérium az volt, hogy kicsinyítő képző legyen benne. Így lett a nevünk Cseppnyi birtok.”
“Nem tömeggyártást művelünk, ezek kézműves termékek. Minden egyes darabbal foglalkozunk, szeretgetjük.”
Mint mondják, sok minden megvalósult abból, amit még egyetemista korukba megálmodtak, de még nem érzik befejezettnek a történetet.
Hol vásárolj termelői sajtot?
Gazdálkodóként, kézműves termékek előállítóiként a kis méret és a lokalitás központi kérdés Timiék számára. “Nem az egész országot szeretnénk ellátni, hanem a környéket, meg legfeljebb Pestet, ami viszonylag közel van. Egyébként az egész ország le van fedve jó termelőkkel.”
“Én arra ösztönözném az embereket, hogy mindenhol keressék azokat, akik ott vannak a környéken. Az ökológiai lábnyom így tud a legkisebb maradni.”
Táncoskert – regeneratív- és közösségi mezőgazdaság a Hortobágyon
“Mi amellett, hogy a kifli.hu-val is kapcsolatban vagyunk, személyesen árulunk az érdi Parkvárosi Termelői Piacon szombat délelőttönként, az erdőkürti Komra piacon minden hónap második vasárnapján, és a Zuglói Kenyérközösség piacán minden csütörtök délután.
Többször előfordult, hogy felhívtak Szeged vagy Pécs mellől áruért, de inkább ajánlottam olyan termelőt, aki ott a közelben elérhető. Amit mi csinálunk, az valóban egyedi, de azért nem mi találtuk fel a joghurtot meg a sajtokat, és más helyi termelők is nagyon jókat készítenek. Valószínűleg nem pont ugyanaz a termékpalettájuk, de akkor is, a helyinek szépsége van.”
A teheneknek is jár a köszönet
“Igazából én azokat a visszajelzéseket szeretem leginkább, amik nem minket, nem a kezünk munkájával létrehozott termékeket dicsérik elsősorban, hanem a natur termékeinket” – hangsúlyozza Bálint. “- Azokat, amikor mi kvázi hozzá sem nyúlunk – a tej az tej. Azt adjuk, amit mi is kapunk. Vagy amikor a natúr joghurtra csodálkoznak rá, hogy milyen jó.“
Ez a hozzáállás pedig még a termékek csomagolásán is megjelenik. A sajtokon például ez olvasható: “Köszönjük ezt a finom terméket a tejet termelő teheneknek, Zserbónak, Pipacsnak, Bambénak, Bellának, Csillagnak és Lunának és Elzának.“
Grillsajtjukat piaci eladásra meg is szokták sütni, és olyan szendvicsekbe teszik, amikbe a sajt mellé zöldség, liba sonka vagy lilahagymakrém is kerül. Ilyenkor azt megosztják a vevőkkel, hogy hol, kitől vették a szendvicsekbe azt, ami nem saját termelésű. “Ha ajánlunk másokat, azzal mi is egy kistermelői családot, az ő álmaik megvalósulását támogatjuk”- hangsúlyozza Timi, aki ezzel szép példát ad arra is, mit jelent a kistermelői, őstermelői közösségekben a szolidaritás.
Mit csinálnánk ehelyett? Ugyanezt!
A gazdasági nehézségeik azért időnként torokszorítóak voltak, volt, hogy közel egy évig a gazdaságnak nem volt semmi haszna. A nehéz hónapok, évek alatt Bálintékban komolyan felmerült, mi lenne, ha mindent eladnának. “Lenne belőle pénzünk, hogy új életet kezdjünk, elmehetnénk bárhová, bármit csinálhatnánk. De mit akarnánk csinálni? Ugyanezt ” – emlékszik vissza Timi.
A családi gazdaságoknál az is komoly gondot szokott jelenteni, hogy minden munkafolyamatot maguk végeznek, nehezen vesznek fel alkalmazottat.
“Volt olyan időszak, amikor nem vettük észre, hogy nincs időnk egymásra. De aztán megszületett Kíra, és kezdtünk rájönni, hogy kell egy-két alkalmazott. Igyekszünk nem agyondolgozni magunkat – legyen legalább havi egy program kettesben, meg egy családi program. Fontos, hogy a gyerekeknek is tényleg szép élete legyen, mert ha anya, apa nincs ott, akkor mindegy, hogy hol vannak, nem lesz jó.”
Tényleg drágább a termelői termék?
Ma már szinte mindenki tudja, miért jó kistermelőtől vásárolni: amellett, hogy minőséget kapunk, hozzáteszünk egy szolidárisabb társadalom létrejöttéhez, és egy olyan kisléptékű termelési formát támogatunk, amely pótolhatatlan tudást ápol. Mégis, sokszor az igazságtalan és értelmetlen árverseny dönt.
“Az üzletek áraival hasonlítják össze az emberek a termelői termékek árát is. Persze, hogy drágább, de ilyenkor látni kell a hozzátett értéket, azt, hogy mennyit dolgozik vele a termelő”- mondja Timi, majd így folytatja: “azért más egy piacon vásárolni, mert az egyben közösségteremtés is. Ahova mi járunk, ott nagyon jó a hangulat. A piacokon akár baráti kapcsolatok is kialakulhatnak. Szóval támogassátok a valódi termelőket, hiszen minden termék mögött ott van egy álom megvalósulásának a története is!”
A Cseppnyi Birtok termékeivel a helyi piacon, az érdi Parkvárosi Teremlői Piacon, a zuglói Kenyérközösség piacán és a kifli.hu-n is találkozhatsz.
Ez a tartalom a Turn the Tables projekt keretében, az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg. A tartalomért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete vállal felelősséget, az nem tükrözi feltétlenül az Európai Unió álláspontját.
Ez a poszt Cseppnyi birtok: ahol jár a köszönet a teheneknek a ritka tejért először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
