Gasztronómiai szempontból a csengettyűgombák nem tartoznak a legkeresettebb fajok közé, egy-két fiatal, friss példány azonban bátran bekerülhet a kosárba, különösen ínségesebb időkben. Színesítik a zsákmányt és gazdagítják a gombászélményt.
Feketeélű csengettyűgomba (Pluteus atromarginatus)
Van valami különösen komor elegancia ebben a gombában. Sötét kalapja, feketés lemezéle és korhadó fenyőtuskókon való megjelenése miatt inkább tűnik egy elfeledett erdei zug lakójának, mint városi parkok vendégének. Pedig időnként éppen ott bukkan fel: szerényen, szinte észrevétlenül.
Közepes termetű faj, kiterült kalapja a 10 centiméteres szélességet ritkán éri el. Kalapfelszíne csupasz, finoman benőtten szálas, színe sötétbarna, olykor csaknem fekete. Közepe rendszerint kissé púpos, idősebb korban a kalapbőr gyakran berepedezik. Széles, sűrű lemezei nem érintik a tönköt: fiatalon fehérek, később rózsaszínűre érnek, élük azonban végig barnás-feketés marad. Ez a sötét lemezél a faj egyik legfontosabb határozóbélyege, amelyről nevét is kapta. A lemezek ráadásul nem törékenyek, hanem meglepően hajlékonyak.
Tönkje többnyire hengeres, gyakran kissé görbült, töve olykor megvastagodó. Felületén hosszanti szálak, finom rovátkák figyelhetők meg. Húsa fehéres, sérülésre nem színeződik el. A kalapban puha, kissé vizenyős, a tönkben rugalmasabb állományú. A legtöbb csengettyűgombával ellentétben nincs jellegzetes retekszaga vagy retekszerű íze.
Szaprotróf faj: elhalt faanyagot bont, leginkább korhadó fenyőtuskókon érzi jól magát. Különösen kedveli a kéttűs fenyők – például az erdeifenyő – erősen korhadó maradványait. Ezzel fontos szerepet tölt be az erdei anyagkörforgásban. Az ilyen gombák jelenléte arra is emlékeztet, hogy a korhadó tuskó nem egyszerű fahulladék, hanem egy egész apró élővilág otthona.
Ritka faj, naplómban Sepsiszentgyörgyön mindössze két megfigyeléssel szerepel. Mindkettő az Erzsébet parkból származik. Először 2017 májusában akadtam rá a katolikus templomkert egyik korhadó erdeifenyő-tuskóján. Már első pillantásra feltűnt sötét, majdnem fekete termőteste, amely rögtön jelezte, hogy nem a jóval gyakoribb barna csengettyűgombával van dolgom. A feketésen cirmos lemezélek hamar eldöntötték a kérdést. Három évvel később, 2020-ban ismét előkerült a központi parkban, ezúttal a dísztó közelében talált megfelelő szubsztrátumot magának. Mindkét esetben előrehaladott korhadási állapotban levő erdeifenyő- tuskón nőtt.
Ehető ugyan, de kulináris értéke jelentéktelen, ritkasága miatt semmiképpen sem érdemes gyűjteni. Védendő faj, Magyarországon vörös listás. Van egy még ritkább, ugyancsak sötét lemezélű rokona is, a Pluteus umbrosus. Annak kalapja azonban jóval borostásabb, durván szálas-pelyhes felszínű. Városunkban ezt a fajt egyelőre még nem sikerült megtalálnom.
Farkas János
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
