Csémy Lajos egyetemi tanár, Bogya és Gellér díszpolgára földi maradványainak temetésére április 22-én, szombaton került sor. A szertartás istentisztelettel kezdődött a tanyi templomban. Az igét Géresi Róbert püspök hirdette Görözdi Zsolt esperes és Csík György tanyi lelkész közreműködésével. Az urnát a helyi temetőben helyezték el felesége, Szigethi Nagy Lívia (1934–1998) mellé, aki három fiúval ajándékozta meg. A sírkertben a püspök és a helyi lelkész szolgált. Több mint harminc lelkipásztor jött el. Szinte kivétel nélkül mind a tanítványai voltak.
Szomorúan és – egykori prágai éveimre gondolva – nosztalgiával vettem tudomásul a Prágai Tükör c. lapot olvasva, hogy Csémy professzor távozott az élők sorából. Életének 99. évében, 2022. október 8-án Vinohrady kórházában hunyt el. Ahogy egyik fia írta, Istennek hála nem szenvedett. Óhaja szerint, szűk családi körben történt a hamvasztása a prága-strašnicei krematóriumban.
1923. július 15-én született a színtiszta magyar és majdnem teljesen református Alsógelléren, melyet 1940-ben egyesítettek Felsőgellérrel. A komáromi bencés gimnáziumban érettségizett (1934–42). Alma materéről így írt: „Hálásan emlékezem egykori tanáraimra. A klasszikus nyelvek területén a két legkiválóbb görögtanárom Kocsis Károly és Frey Kasszián voltak, sajnos, az első csak egy, s a második is csak egy évig (az első és utolsó év; mi voltunk az utolsó „görög” évfolyam). Latinból dr. Hajdú Lukács, kiváló – a jezsuita nyelvtanítási hagyományokból megtartott – módszerekkel; pl. a verses nemi szabályokat; a grammatikai versenyeket; vagy a minden órára két latin klasszikus mondást vagy bibliai idézetet kellett megtanulni. Borka Géza a magyart (a verstannal együtt!) dramatizálva tanította, pl. a Toldit: megjátszatta a »szilaj bika« elfogását (a nádpálca volt a bika szarva!); dallamra szerelte a verseket (A walesi bárdok; Szondi két apródja); visszamenőleg ismételtetett korábbi anyagokat »régi káposztát melegítünk« nevezet alatt.
Részletesen kellene szólni (egy remélt iskolatörténeti munkában fontos fejezet lesz!) a kiváló tankönyvekről, melyeket a Szent István Társulat adott ki: klasszikus nyelveknél pl. olyan nemzetközi hírű tudósok művei voltak (kimerítő filológiai szövegmagyarázatokkal!) mint Kerényi Károly, Marót Károly, Wagner József. Az 1950-es évek elején szomorú élményem volt, amikor egy nyitrai antikváriumban megtaláltam a gimnázium tanári könyvtárának több polcot kitevő anyagát, köztük régi kiadványokat is.”
A pápai Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait (1942–47), ahol segédlelkészi oklevelet szerzett. A pozsonyi Evangélikus Ágostai Hitvallású Teológiai Kar következett (1946–47), végül tanulmányait a prágai Husz János Evangélikus Teológiai Karon fejezte be (1947–48). Hebreisztikát és szentírás-magyarázatot hallgatott ekkor.
Hosszú évtizedekig a református lelkészek képzése a csehszlovák fővárosban zajlott. Csehszlovákia megszűnése után Szlovákiában kellett biztosítani a lelkészképzést. Ebben is részt vállalt. 1994-ben tanszékvezető professzora lett a révkomáromi Kálvin János Református Teológiai Akadémiának.
A Prágai Tükör névadója a szerkesztőségi munkában is részt vállalt (1993–2000).
1996. november 22-én Honoris causa theológiai doktorrá avatta a budapesti Károli Gáspár Hittudományi Egyetem. 2014-ben ő kapta meg elsőként a Pálóczi Czinke István-díjat.
Hosszú pályafutása során gyülekezetépítő munkát vállalt, teológiai szakirodalmi munkatársként dolgozott, teológusképzést és továbbképzést végzett, tanulmányi testületek és szakbizottságok tagja volt, egyháztörténetet írt.
Munkái közül említsük meg A szlovákiai református keresztény egyház történetének vázlatát (Rimaszombat, 1979). Jan Hellerrel a Lexikon heptaglotton in Veteris Testamenti libros (Az ótestámentumi könyvek hétnyelvű lexikona) c. kéziratot állította össze, melyben az ótestamentumi héber szavak görög, latin, angol, német, cseh és magyar megfelelőit tette közzé. 1200 héber szót tartalmazó, négynyelvű egyetemi jegyzetét a múlt század 60-as éveiben adták ki. Igehirdetések liturgiával 1960–1980 c. munkája Rimaszombatban jelent meg (1982). Egyetemi jegyzeteket adott ki a 90-es években a katechetika és a homiletika tárgyköréből.
Különböző szervezetek tagjaként hasznosította tudását (Református Egyházak Világszövetsége, Evangelische Arbeitskreis für Konfessionskunde /Hitvallási Tanulmányok Evangélikus Munkacsoportja/, Európai Egyházak Konferenciája, Prágai Békekonferencia /1968-ig/).
1967 után ismerkedtem meg vele, amikor Prágába kerültem egyetemre. Évekkel később tudtam meg, hogy anyám levélben kereste meg. Nem tudom, mi volt benne, a létezéséről sem emlékszem már kitől értesültem, de a tartalmáról van elképzelésem. Egy aggódó édesanya segítséget keres, hogy fiacskája most ki lesz téve a nagyváros kísértéseinek. Csémy tanár úr soha nem szólt erről a levélről semmit. Nem is vettem észre, hogy különösebben pártfogásába vett volna.
Reformátusként bejártam vasárnaponként az istentiszteire, melyeket a teológusok internátusán tartott, a V Jirchářích u. 13-as szám alatt. (Ma az épületben szálloda működik.) Elsősorban tanítványainak prédikált, de rajtam kívül Zsemlye Károly (apja református lelkész volt) járt be. Zachar László katolikusként is eljárt és Bodnár József, aki akkor katonai szolgálatát töltötte Prágában. A katolikus Bredár Gyula szintén, aki a Károly Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Szemináriuma oktatója volt.
Az istentiszteletek után rendszerint különböző témákról esett szó. Egy alkalommal a tanár úr Bartók Béla Szarvasokká vált fiúk című művét elemezte, közben megrendülve könnyezett. Le-lejátszott egy-egy részletet a lemezjátszón és magyarázatokat fűzött hozzá.
Halk szavú, kiegyensúlyozott, derűs és toleráns ember volt. Fiai a 60-as években vállig érő hosszú hajat hordtak, ami őt nem zavarta, pedig akkoriban ez nem volt általánosan elfogadott hajviselet.
Egy alkalommal az órán egyik hallgatója vitába keveredett vele – mesélték a többiek később. Az illető vérmes természetű lehetett, mert tárgyszerű érvek helyett azt vágta a fejéhez: Docens úr, maga nem ért hozzá, maga hülye! Nyilván, mindenkiben meghűlt a vér. De ő úgy tett, mintha mi sem hangzott volna el és folytatta higgadt érvelését.
Részt vett a magyar ökumenikus bibliafordítás ószövetségi szekciójának munkájában. Erről is beszámolt egyik vasárnap az istentisztelet után. Melyik magyar nyelvre kell lefordítani? – tette fel a kérdést és rögtön egy példával magyarázta, mire is gondol. Ha elővesszük Jób közismert történetét, tudjuk, Isten engedélyezi az ördögnek, hogy elpusztítsa gyermekeit, megfossza javaitól és végül beteggé tegye. Jób ennek ellenére kitart hite mellett. Felesége viszont azt tanácsolja neki, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Jób válasza: „Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni!” Ha a jót elfogadjuk Istentől, a rosszat is el kell. Nos, a vasárnapi iskolán a pap a gyerekekkel ezt a történetet ismerteti, majd felszólítja az egyiket, hogy saját szavaival mesélje el. A gyerek talpraesetten foglalja össze a hallottakat, de Jób feleségéhez intézett szavait a következőképpen adja vissza: „Teljesen dilis vagy anyukám!” Erre a magyar nyelvre fordítsuk a Bibliát? – hangzott el a költői kérdés.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából kétnyelvű emlékkönyvvel tisztelegtek előtte (2003). Dékány András sorait idézzük ebből a kötetből:
Júniusban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház emlékkonferenciával kíván tisztelegni Prágában Csémy Lajos emléke előtt. Ebből az alkalomból egy emlékkötetet is ki szeretnének adni, melynek első része a vele készült életinterjút tartalmazza. A kötet második felében elsősorban volt diákjainak írásait, visszaemlékezéseit teszik közzé. Örömmel fogadnak fényképeket rövid leírásokkal együtt. Az írások és képek beküldési határideje 2023. április 30. (cím: [email protected] vagy [email protected], fényképek: Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Bratislavská cesta 3322, 945 01 Komárno – a beküldött képeket szkennelés után mindenkinek visszaküldik).
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
