Felipe Herrera-Espaliat, a Vatican News spanyol nyelvű szerkesztőségének Ceutában és Algecirasban dolgozó munkatársa és a Global Solidarity Forum készített közös riportot a dél-spanyolországi migrációs helyzetről.
Katolikus elkötelezettségű szervezetek kezdeményezésére indultak be szociális programok Ceutában és Algecirasban, hogy segítséget nyújtsanak az Afrikából érkező menekülteknek és migránsoknak, illetve védelmet a nőknek az emberkereskedelem és kényszerprostitúció fenyegetésével szemben.
A Spanyolországhoz tartozó, ám Afrikában, Marokkó északi részén található Ceuta a Gibraltári-szoros egyik oldalán, Algeciras vele szemben, már Andalúziában fekszik, köztük csupán 30-40 kilométer a távolság komppal. Stratégiai fontosságú, nem csupán Spanyolország szempontjából, hanem a több ezer migráns számára is, akik szeretnének spanyol, és ezáltal európai területre jutni. Ez 2020 óta még nehezebbé vált.
Egy 8 kilométer hosszú és 10 méter magas kerítés jelzi Marokkó és Spanyolország határát – ezen a kerítésen mindennap több százan próbálnak átjutni. Sokuknak sikerül, ám a túloldalon azonnal letartóztatják őket, majd visszatoloncolják Marokkóba; jobbik esetben idegenrendészeti központokba kerülnek. A merészebbek úszva próbálják megkerülni a határt: ez mintegy 4 óra úszást jelent, míg a marokkói partról Ceutába érnek. Akik nem vesznek oda közben, azok kimerülve, üres kézzel érkeznek meg Ceutába, ahol nem csak a hidegtől vacognak, hanem a félelemtől is, hogy a rendőrök megtalálják őket.
A veszélyek itt nem érnek véget, különösen a nők számára nem, akiket ál-munkalehetőségekkel tőrbe csalnak az emberkereskedők, és kényszerprostitúció áldozatai lesznek. Ceutában ezért jelen vannak olyan katolikus szervezetek, mint például a ferences hátterű Fundación Cruz Blanca (Fehér Kereszt Alapítvány), akik az emberkereskedelem ellen küzdenek. A rászorulók között a migránsokat is támogató tevékenységi körük különleges része a prostitúcióra kényszerített nők segítése: egészségügyi segélycsomagokat visznek nekik a bordélyként funkcionáló lakásokba, és ennek kapcsán fel tudják venni velük a kapcsolatot. Megpróbálnak segíteni nekik, hogy kijussanak ebből a helyzetből, ami azért sem könnyű – és ebből húznak hasznot a kizsákmányolóik is –, mert nem beszélik a helyi nyelvet és nincsenek támogató hálók – erről Irene Pascual szociális munkás beszélt a Vatican Newsnak. „Egy nő duplán sebezhető: azért is, mert migráns, és azért is, mert nő” – fogalmazott.
A Fundación Cruz Blanca a Fehér Kereszt Ferences Testvérek szociális tevékenységét fogja össze, akik húsz központot működtetnek Spanyolországban, szakmailag magasan képzett munkatársakkal – a szegénység és a jelenlegi migrációs válság jelentette kihívásokat igyekeznek kezelni. Cosmas Nduli Ndambuki testvér elmondta, szakemberekre van szükség a migránsok és menekültek problémáinak megoldására, akik mellett a szerzetesek is rendelkezésre állnak, akár 0–24-ben is. „Isten szeretetéért teszünk mindent” – magyarázza a ferences.
Ceutai központjük az El Príncipe városrészben található, amelyet az egyik legveszélyesebb negyednek tartanak, nemcsak Ceutában, hanem egész Spanyolországban. A határ közelében fekszik, és szinte kizárólag marokkói muszlimok lakják. Itt él a legtöbb ember érvényes okmányok nélkül, akik nem tudnak legálisan munkát vállalni, illetve nem férnek hozzá a szociális juttatásokhoz. A fodrász-borbély Omar Layadi például, noha 16 éve itt él, sem ő, sem felesége, sem hároméves kisfiuk nem kap személyes okmányokat, marokkói konzulátus sincs Ceutában. Ennek ellenére inkább itt marad, spanyol területen, „mindenem itt van” – mondja.
A marokkói származású spanyol asszony, Nayat Abdelsalam a Katolikus Egyház több szervezetével is együttműködik a migrációs krízis enyhítésében – mint az El Príncipe negyed lakosa, tisztában van a helyiek gondjaival, akik csak az Egyháztól remélhetnek segítséget, élelmiszert is egy egyházi élelmiszerbankból kapnak, ha rászorulnak.
Mintegy 40 kilométerre innen, a Gibraltári-szoros másik oldalán fekszik Algeciras, ahol a Cruz Blanca egy másik csapata várja az európai kontinensre érkezőket. Köztük van olyan is, mint például a 31 éves Abdeslam Ibn Yauch, aki egy éve érkezett, és addig is, amíg a letelepedési engedélyre vár, hogy munkát vállalhasson, a központban segíti a többi migránst, köztük rengeteg fiatalt. „Ma nagyon fiatalok a bevándorlók, leginkább dolgozni szeretnének, hogy támogatni tudják otthon maradt édesanyjukat. Úgy látom, a legfájóbb seb, amit magukban hurcolnak, az, hogy el kellett hagyni a családjukat” – osztja meg Mayte Sos szociális munkás.
A 42 éves, szenegáli Awának a gyerekeit is hátra kellett hagynia édesanyjával, míg ő távol otthonától dolgozott, hogy el tudja tartani őket. Ma Algecirasban él, és már megkapta a letelepedési engedélyt; arra gyűjt, hogy családját is oda tudja hozatni.
A Cruz Blanca interdiszciplináris csapatának tagjai Ceutában és Algecirasban is tisztában vannak azzal, hogy küldetésük több, mint a jogi, egészségügyi vagy szociális segítségnyújtás. A szakemberek és az önkéntesek is igyekeznek a hozzájuk fordulók méltóságát visszaadni.
Giovanni Alseco, a Fehér Kereszt Ferences Kongregáció tagja kiemeli, alapítványuk egyik fő célja, hogy befogadó, kísérő, átalakító családot jelentsenek a rászorulóknak. „Gyakorlatba ültetjük át a Jó szamaritánus példázatát, mindig maximálisan szolgálatára állunk a rászorulóknak, mindig örömmel szeretnénk megtölteni mások életét” – összegzi a szerzetes.
*
Fehér Kereszt Ferences Testvérek kongregációt Isidoro Lezcano Guerra (1935–2006) spanyol szerzetes pap alapította; elsősorban gyógyíthatatlan betegeknek, fogyatékkal élőknek, bevándorlóknak nyújtanak segítséget. Egyházmegyei jogú megszentelt élet intézményévé Carlos Amigo Vallejo OFM sevillai és tangeri érsek nyilvánította 1989-ben. 1999-ben 156 testvér alkotta a közösséget; családként élnek együtt a gondozásukra szorulókkal és önkéntesekkel. A hármas szerzetesi fogadalmat kiegészítik egy negyedikkel: a betegek, szegények és rászorulók szolgálatával. Ma Spanyolország mellett Marokkóban és Latin-Amerikában szolgálnak.
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: GSF
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
