A budapest-újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-plébánia alapításának 90. évfordulója alkalmából január 18-án, Szent Margit ünnepén egész éven átívelő rendezvénysorozat kezdődött, köztük a Parancsok szeretetből – A tízparancsolatról a 21. században címmel a Lelki estek sorozat keretében. A kilencedik, utolsó alkalmat december 7-én tartották.
Monostori László esperes, a Szent Margit-templom plébánosa, az esztergomi Hittudományi Főiskola morálteológia tanára tartott előadást a kilencedik és a tizedik parancsolatról: Felebarátod házastársát ne kívánd!; Felebarátod tulajdonát ne kívánd!
Az elmélkedést ezúttal is koncelebrált szentmise vezette be, amelyet szintén Monostori László mutatott be. Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, az angyali üdvözlet, Jézus születésének hírüladása (Lk 1,26-38). Homíliájának elején az esperes, plébános emlékeztetett rá: Mária Szeplőtelen Fogantatása ünnepének előestéjén vagyunk, pontosan kilenc hónappal szeptember 8-a, Kisboldogasszony ünnepe előtt, amikor Szűz Mária születését ünnepeljük. Holnap december 8-án arra emlékezünk, hogy Szent Anna méhében megfogant a Szűzanya, mégpedig az áteredő bűn nélkül, Isten kegyelméből. IX. Pius pápa 1854. december 8-án Ineffabilis Deus (A kimondhatatlan Isten) kezdetű bullájában kihirdette:
Ennek bibliai alapja az angyali üdvözletben keresendő, Gábriel arkangyal szájából halljuk az isteni kinyilatkoztatást, ő nevezi kegyelemmel teljesnek Szűz Máriát. Teológiailag is helytálló ez, hiszen a megtestesült Isten Fia, Jézus Krisztus bűn nélkül való, méltó, hogy úgy jöjjön a világra, hogy az a méh, amely kihordja, az édesanya is, aki megszüli őt, mentes legyen a bűntől.
Monostori László kifejtette, különösnek hangzik Gábriel arkangyal köszöntése: „Kegyelemmel teljes…”. Természetesen mi az áteredő bűnben születtünk, küzdünk a bűneinkkel, hibáinkkal, de mégis,
Nekünk is van többféle lehetőségünk arra, hogy elfogadjuk az Úr kegyelmét, mégpedig legkézenfekvőbb módon a szentgyónásban. A morálteológus szónok arra is kitért: legjobb tudomásunk szerint Szűz Mária nem rendelkezett különleges képességekkel, amit azonban megtett, különlegesen fontos: igent mondott Isten szavára, a számára kijelölt küldetésre, Isten akaratát teljesítette egész életében. Ez az igen is olyan, amiben Szűz Mária teljes mértékben a példaképünk lehet. Mi is bátran mondjunk igent Isten hívására, hasonlítsunk ebben Szűz Máriára. Ha Isten szavát követjük, boldogok lehetünk, és ami még ennél is fontosabb, az Ő országát építve, könnyebben eljuthatunk a mennyek országába. „Kérjük Szűz Máriát ezen a mai szép ünnepen, hogy járjon közben értünk onnan fentről a mennyből, hogy bátran merjünk igent mondani Istennek, és elteljünk kegyelemmel. Amen!”
A szentmise végén a hívek Monostori Lászlóval együtt imádkoztak a papi és szerzetesi hivatásokért.
A szertartás után tartott előadásában a Szent Margit-templom plébánosa a kilencedik – Felebarátod házastársát ne kívánd! – és a tizedik – Felebarátod tulajdonát ne kívánd! – parancsolatról elmélkedett. László atya ezúttal is a bibliai alapokkal kezdte elmélkedését. A Kivonulás könyvében (20,17) olvassuk: „Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd feleségét, szolgáját, ökrét, szamarát, se más egyebet, ami az övé!” Láthatjuk, hogy kilencedik és tizedik parancsolatra az úgynevezett kateketikai formulában tagolódik, választódik szét a két parancsolat, nyilván azért is, mert a tízparancsolat létrejöttének idején a feleségeket besorolták majdhogynem a tulajdonok közé, főleg, hogy abban a korban lehetőség volt arra is, hogy valakinek akár több felesége is legyen.
Monostori László idézte Jézust: „Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele” (Mt 5,22-48). Maga a Megváltó Krisztus beszél tehát arról:
Egy másik idézet: „Ahol kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21). Ha a nagy vagyont, a tárgyak birtoklását tekintjük kincsnek, akkor félő, hogy a szívünk is ezekhez húz bennünket, és nem az Úrhoz. Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a Mammonnak is. Választanunk kell.
Monostori László kifejtette: általános vélemény szerint a két legerősebb ösztön az önfenntartás és a fajfenntartás. Az önfenntartás – de mondhatjuk életösztönnek is – azt jelenti: a testem, az agyam erősen késztet arra: ha éhes vagyok, akkor egyek, ha szomjas, akkor igyak, ha fáradt, aludjak, ha az oroszlán rám támad, fussak el. A fajfenntartás pedig a szexualitással kapcsolatos, nagyon erősek bennünk azok az ösztönök is, amelyek arra hivatottak, hogy ne haljon ki az emberiség. Ebbe beletartozik a vonzódás férfi és nő között, a szerelem, az erotika, a házassági eggyé válás. Ezek a legerősebb ösztönök között vannak számon tartva.
Ez az egyik legfontosabb különbség az állatok és az emberek között.
Az esperes, plébános a vágyakozásról szólva megvilágította: különböztessük meg a spontán vágyat, érzést – ami nem bűn –, attól, amit gondolatban elkövetett bűnnek nevezünk. A spontán érzés akkor válik bűnné, ha elkezdek rajta gondolkodni, képzelődni, terveket szőni. Ha például bemegyek egy mobiltelefonokat árusító boltba, és arra gondolok, kellene vennem egy okostelefont, de sajnos nincs rá pénzem. Látom azonban, hogy a biztonsági őr nem figyel. Átvillan az agyamon, hogy tulajdonképpen el is vehetnék egyet, az őr nem venné észre. Ez még nem bűn, csupán érzés, vágy, ha utána kimegyek az üzletből, nem történt baj. Ha viszont elkezdek azon gondolkodni, hogyan tereljem el a biztonsági őr figyelmét, terveket szövök, hogy milyen szögbe álljak, hogy a kamera ne lásson, amikor zsebre teszem az áhított mobiltelefont, akkor ez már bűnné tud válni.
A vágy tehát önmagában nem bűn, de nem is veszélytelen, mert a kísértés, csábítás a vágy felkeltésével kezdődik. A bűnbeeséskor is azt történt, hogy a sátán kígyó képében odacsúszott Évához, és felhívta a figyelmét, milyen szép az a gyümölcs azon a fán, amelyről Isten megtiltotta, hogy ne egyenek. A vágyat ébresztette fel Évában.
Olyan ez, mint egy csúszda. Ha rálépek, bonyolult kiszállni belőle. Ha viszont elindultam lefelé, szinte lehetetlen. A bűnös vágyak nagyon könnyen a csúszdára tehetnek bennünket, ahonnan nincs kiszállás. Ha például nagyböjtben pénteken eszembe jut, hogy van egy gusztusos, finom sonka a hűtőben, de jó lenne enni belőle, és megmaradok ennél a pontnál, semmi probléma. Ám ha kinyitom a hűtőt, kézbe veszem a sonkát, elkezdem szagolgatni, gyönyörködni benne, elgondolhatjuk, mi lesz ennek a vége. Még a bűnre való alkalmat is el kell kerülni. Ha észrevesszük, hogy kísértésről van szó, legjobb, ha felvillan a stoplámpa fejünkben, megszólal a csengő a lelkünkben, elfordulva a sátántól, elindulok a másik irányba, a Jóisten felé.
A kilencedik parancsolathoz tartozó parancsolatok közé tartozik az erkölcsi lazaság, amikor azzal mentegetem magam, hogy mindenki ezt csinálja: szexuális életet él házasságon kívül, hazudik, majd pont én legyek másmilyen! Ez nem érv, mert nekünk mégiscsak Jézus tanítását kellene követnünk. Bűn a bűnös kívánság is, amikor valaki azon gondolkozik, hogyan csábítsa el a szomszéd feleségét. László atya, kapcsolódva a kilencedik parancsolathoz, különböző erényeket is felsorolt: a szív megtisztítása, de úgy is mondhatjuk, hogy a tiszta szív, amikor valaki hátsó szándék nélkül, őszintén tud valakit szeretni. A mérsékletesség, mint sarkalatos erény, ugyancsak nagy segítség számunkra, hogy ellenálljunk a kísértéseknek. Idetartozik a lelki és a szexuális tisztaság is, aztán a szemérmesség, ami az egyik legfontosabb erény. Ez azt jelenti: őrizzük a személy intimitását és méltóságát. Ez nagyon nehéz napjainkban, amikor egy agyonszexualizált világban élünk. Természetesen kiemelt szerepe van az imádságnak is. A kilencedik és a tizedik parancsolat betartását is segíti, ha tudok szerényen élni, így elkerülhetem, hogy megkívánjam felebarátom házastársát vagy vagyonát.
A tizedik parancsolathoz tartozó bűnök közé tartozik a mohóság: mindig többet akarok mindenből, ételből, italból. A kapzsiság, amikor nemcsak a vagyont, de az azzal járó hatalmat is akarom, és nem ismerem a mértékletességet. Idetartozik az igazságtalanság. Nagyon gyakori az irigység, fáj nekem, dühös vagyok, hogy valakinek több van valamiből, mint nekem. A gőg is idesorolható, vagy a fösvénység: nem adok senkinek semmit, megdolgoztam érte! A szívem rossz helyen van, a pénztárcámban, a bankszámlámon, az autómon, a házamon, a mobiltelefonon, és nem kapcsolódik sem Istenhez, sem az emberekhez.
Monostori László atya tízparancsolatról szóló elmélkedéssorozatának végén három útravalót intézett a híveknek: bár tudja, hogy nagyon nehéz, mégis, tűzzük ki célul, hogy Jézus legyen az első az életünkben. Ezáltal sokkal immunisabbak leszünk a sátán kísértéseivel szemben. A második: legyen a szívünk szabad az evilági kincsektől. A harmadik: csatornázzuk be a vágyainkat pozitív irányba: vágyódjunk arra, hogy találkozzunk Istennel, megismerhessük Őt, megláthassuk a valódi arcát. Ez lelkünk legmélyebb vágya, ahogyan Szent Ágoston mondta:
A lelki este ezúttal is hálaadó szentségimádással ért véget.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
