A párkányi Benyó Mónika, akinek a Borrelia burgdorferi baktérium és annak különféle válfajai, valamint a társfertőzések már sok szövetét károsították, elképesztő kálváriát járt be. Háziorvostól szakorvosig, természetgyógyásztól terapeutáig ment, de mivel az első Lyme-tesztje negatív lett, az orvosok másutt keresték a baj okát.
2016. április elsején csípett meg a kullancs, orvos vette ki. Nem volt klasszikus kokárdaszerű Lyme-foltom, csak egy kis pirosság a csípés körül. Mai tudásommal azt mondom, sajnos, mert akkor már az elején bizonyos lett volna a Lyme-fertőzés. Ehelyett influenzaszerű tünetek jelentek meg hőemelkedéssel, herpesszel, később jött a húgyúti fertőzés, majd az ijesztő fogyás, amikor másfél hónap alatt 7,8 kilót adtam le.
Kezelőorvosom ekkor vette le a tesztet a borreliára, ami negatív lett. Innentől kezdve, mondhattam bármit, minden orvos elkönyvelte, pszichés eredetűek lehetnek a panaszaim.
Szervi vizsgálatokra magánúton mentem, ezek is sorra negatív eredményt mutattak. Természetgyógyász segítségével a fogyásból kilábaltam, lett energiám, újra elkezdtem tornázni, ám még ugyanazon év őszén jelentkezett egy új tünet, a bal láb zsibbadása. Következett az ortopédia, a neurológia és a komputertomográfia, de szervi elváltozást nem találtak. Ekkor a dolgok még nem tűnetek riasztónak.
A félelmetes tünetek 2017 februárjában leptek meg, amikor égő, tűszúrásszerű fájdalmat éreztem az alsó végtagjaimban, mintha folyamatosan áramütések értek volna. Újra a neurológián kötöttem ki, ahol a tünetek alapján szklerózis multiplexre gyanakodtak, de komoly vizsgálatok után kizárták a betegséget. Nehéz volt elérnem, hogy legalább a közvetlen környezetem higgyen nekem Mindenhol és mindenkinek elmondtam, megcsípett a kullancs, de mivel az első tesztem negatív lett, senki se hitt nekem. Hipochondria, kaptam meg nemegyszer, bár tudvalévő, hogy a krónikus Lyme-kórt váltakozó fájdalmak és hullámzó pszichés tünetek kísérik.
Hosszú időbe telt, amíg a családom is elfogadta, helyes volt az első sejtésem betegségem okáról, de most már teljes mellszélességgel mellém álltak és segítenek. Eltelt másfél év, mire felismerték a Lyme-kórt 2017 nyarán jutottam el Észtó Klára doktornőhöz Budapestre, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központba. Az immunológus ismét levette a tesztet borreliára, s bizonyítást nyert, a baktérium öt alfajából négyre erősen pozitív vagyok. Azonnali antibiotikumos kezelést alkalmaztak. Ekkor már nagyon erős álmatlanság, gyengeségérzet gyötört, de megkönnyebbültem, mert naivul azt hittem, ha megkapom az antibiotikumos kúrát, meggyógyulok. 56 napos kúrát csináltam végig, amire jól reagáltam és hittem, hogy visszakapom régi önmagam. Sajnos, amint a kúrát befejeztem, máris kezdtek visszajönni a tünetek.
2020-ra már öt antibiotikumos kúrán voltam túl, miközben nem túlzás, ha azt mondom, minden alternatív módot kipróbáltam tüneteim enyhítése érdekében. Gyógynövényterápia, akupunktúra, frekvenciakezelés, sajátvér-terápia, vitamininfúziók. Ez olyan szinten megterhelt anyagilag, hogy a család támogatása nélkül nem is tudtam volna vállalni.
Próbálkoztam az egészségbiztosítómnál, fizesse ki legalább a töredékét a kiadásoknak, de gondolkodás nélkül elutasítottak. Amikor a koronavírus-járvány miatt már nem tudtam Budapestre járni, bejelentkeztem a pozsonyi Lyme-klinikára, ahol háromhetes infúziós antibiotikum kezelést abszolváltam, és szedek pár fajtát tabletta formájában is. Emellett kötelezőek az étrend-kiegészítők és a gyógynövények is, ami napi 45 kapszulát jelent. Fontos a detoxikálás, a mozgás, az egyedi étrend. A gyógyszeres protokoll 3. fázisában az adott erőt, hogy voltak tünetek, amelyek szinte eltűntek, de bánatomra jöttek helyette másmilyenek. Egyik pillanatról a másikra beállt a tarkófájdalom, a feszesség, a nyomás a fülekben, az imbolygásérzés, az állandó fejfájás.
A torkomban folyamatos a szorítás, hogy a bevörösödő szemekről már ne is beszéljek. Mindezek ellenére hinni tudok a gyógyulásban. A lelki egyensúly megtartása a legnehezebb Eleinte még erős hitem is megingott, de átlendültem a nehéz időszakon. Mára vallom, ha kaptam keresztet, kapok hozzá segítséget is. Rájöttem, nem szabad magunkba fordulni és beszélni kell a nehézségekről. A szociális hálón is tagja vagyok több csoportnak, amelyek tagjai hasonló cipőben járnak, mint én. Eljutottam oda, hogy csak pozitív, építő és segítő posztokat olvasok és osztok meg.
Sokkal őszintébb vagyok, értékelni tudom az élet apró örömeit. Városi képviselőként szabadon mondom el a véleményemet, nincs bennem megfelelési kényszer. Pozitív hozadéka az elmúlt éveknek, hogy 49 évesen bölcsebben látom a világot. Elengedtem azokat a dolgokat, helyzeteket és embereket is, amikhez és akikhez régebben görcsösen ragaszkodtam.
Sajnálom, hogy kénytelen voltam a vállalkozásomat felszámolni, mivel az egyik nap tele voltam energiával, a másikon viszont lábra se tudtam állni. Az illatok szerelmese vagyok, a parfüméria pedig megvalósult álmom volt. Jelenleg az esztergomi Marko Dental fogászaton dolgozom, mint kommunikációs asszisztens.
Hiszek benne, ha elolvassák a történetemet, többen magukra, vagy családtagjaikra ismernek, akik hasonló problémákkal küszködnek. Amióta a tapasztalataimról nyilvánosan beszélek, a közvetlen környezetemből is több embernél diagnosztizálták a betegséget. Fontos, hogy eloszlassuk azt a tévhitet, hogy csak az fertőződött meg borreliával, akin kijön a jellegzetes körkörös folt. Bár a betegséget fertőzött kullancsok terjesztik, mégsem az a megoldás, hogy nem megyünk a természetbe – hiszen az erdő, a rét, a vízpart maga a gyógyító közeg – csak a védekezésről nem szabad elfeledkeznünk. Fontos, hogy minél előbb a valódi betegségünket kezeljék, amivel megelőzhetőek a maradandó károsodások. A járványügyi szakemberek szerint ez a kór tízszer olyan gyakori, mint gondoljuk, így a koronavírus mellett korunk járványának is nevezhetjük.
Megjelent a Magyar7 2021/33.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
