Kárpátalja, az ott élő magyar közösség egyelőre megúszta a hadiállapotot, a kijevi parlament döntése értelmében csak a déli és keleti megyékre terjed ki a készültség, amely az ukrán–orosz tengeri csetepatét követi.
Az utóbbi hónapok fejleményei közepette a kárpátaljai magyarok számára az egyetlen biztos pontot Magyarország közelsége jelenti. Közel lehet az a pillanat, amikor tömeges áttelepedési hullám kezdődik Ukrajna irányából.
A kisebbségek anyanyelvű oktatását gyakorlatilag megszüntető ukrán intézkedés minden nemzetiséget érint, így a szintén népes román közösséget is. Utóbbiak sem mentesültek egyes nacionalista erők provokációi alól, a magyaroknak viszont bőven kijut a támadásokból, aminek oka talán a bukarestinél jóval határozottabb budapesti kormányzati kiállás. A felerősödött ukrán nacionalizmus nem független Moszkvától, pontosabban az orosz agressziótól. Ukrajna egy megtámadott posztszovjet ország, amelyet ráadásul lassan alig lehet államnak nevezni.
A különböző oligarchák és maffiaklánok által ellenőrzött politikai életből a lehető legrosszabbat hozta ki a Krím elvesztése. A nagy létszámú orosz kisebbség, s az oroszul beszélő, kettős identitású tömegek ukránosításának célja nehezen elfogadható, de legalább érthető az Oroszország katonai szorításában lévő Ukrajnában. Ami viszont felháborító és mélységesen igazságtalan, az a háborús konfliktusban kizárólag áldozatként érintett többi nemzeti kisebbség megregulázása, célponttá nyilvánítása. Ha már Kijev mindenáron az oktatás révén akarja ukránná változtatni a sok tekintetben valóban orosz hatás alatt álló területeit és úgy gondolja, hogy ezzel érdemben visszavág az agresszor Moszkvának, akkor elvárható legalább annak a differenciált jogi megoldásnak a megtalálása és érvényesítése, amelynek köszönhetően nem kerül veszélybe az Ukrajnához lojális, annak függetlenségi törekvéseit az első pillanatoktól támogató etnikai közösségek identitása.
Ukrajna jelenleg kék-sárga lázban ég, ennek a nacionalista tébolynak a kárpátaljai magyarok is áldozatai. Ebben a helyzetben hajlamosak lehetünk Moszkvának szurkolni a most kiújuló konfliktusban. Vlagyimir Putyin – a hírhedt kommunista KGB egykori hírszerzője – Oroszország vélt vagy valós érdekeit mindenek fölé helyezi. Ez teszi népszerűvé hazájában és ettől van egyre több rajongója világszerte. Lehet szimpátiával figyelni egy másik ország területének elcsatolását az erő jogán, de akkor a következményekkel is tisztában kell lenni. Moszkva ukrajnai kalandja miatt a kárpátaljai magyarokon is csattan az ostor, a Krím elleni agresszió egyenes következménye az ukrán nacionalizmus csúcsra járatása.
Bárki is legyen a hibás a mostani, tengeri konfliktus kirobbanásában, az ukrán–orosz állandósult csetepatékban, a térségbeli játszmákban nekünk, közép-kelet-európaiaknak Putyin egyelőre a problémát, nem a megoldást jelenti. Mert olykor élvezettel figyelhetjük, amikor a mackó a szomszéd kukáit rendezi át, de gyorsan arcunkra fagyhat a kárörvendő vigyor, amikor a medve randalírozása nyomán a szemét a mi udvarunkat lepi el.
Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »
