Nem mintha bármi jelentősége lenne a dolognak, pusztán csak érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy Szegedi Csani a múlt héten immár visszavonhatatlanul felért a csúcsra. Mondhatni világhírű lett. Milliók olvassák a történetét, milliók látják és nézik a fotóját szerte a világban.
„Kipát hord, kósert eszik, Izraelbe zarándokol, pedig korábban duci Hitler volt” – írja róla a Cracked magazin, az Egyesült Államok egyik leglátogatottabb humorportálja, majd egész egyszerűen kijelentik, hogy Szegedi és az ő pályafutása „egy hatalmas antiszemita démonfing”.
Az írás apropóját a portál 2014-es év legjeit összeszedő listája adta, ahol a mára már a nevét Dovidra változtató Szegedi első helyet ért el a Legnagyobb álszentek című kategóriában. A mezőny erős volt, de Csani állta a sarat. Maga mögé utasította azokat az igazgatókat, aki minden egyes alkalommal plagizálták a szívből jövő beszédeiket, a pornóellenes politikust, akit pornónézésen kaptak a parlamentben, az ittas vezetés ellen kampányoló bírót, aki hullarészegen belehajtott egy városi buszba és legyűrte azt a dílert is, aki drogellenes előadást tartott valamelyik amerikai egyetemen.
Igazán illusztris mezőny, az kétségtelen.
A poént kicsit félretéve, azért az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy Szegedi valaha a nemzeti oldal egyik legmeghatározóbb alakja volt. Tízezrek figyeltek a szavára, tízezrek követték, miközben a háttérben már tudott volt, hogy amit mond, hogy amit tesz, az nem túl hiteles, az mondjuk úgy stílszerűen, nem túl kóser. Mégis hagyták, hogy menjen tovább minden, mégis hagyták, hogy Szegedi folytassa azt az ámokfutást, amit a jobbikos pályafutása végén Borsodban művelt, szétverve lényegében mindent, ami addig a radikális oldalon arrafelé felépült.
Hogy lehetett-e volna másképp? Biztosan. Hogy másképp kellett volna lennie? Nem biztos. Az történt, aminek történnie kellett. Azóta már sok víz lefolyt a Tiszán és az akkor összepiszkolt kép is kitisztult valamennyire. Az eredmények azokat igazolják, akik abban voltak érdekeltek, hogy úgy legyen minden, mint ahogy lett is. De ettől függetlenül még az is tény, hogy az akkor történtek nem kerülnek majd rá a radikális történetírás legszebb lapjaira…
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
