Ódzkodtam ettől a témától, de most már annyi minden gyűlt föl bennem ezzel kapcsolatban, hogy csak azért is megírom.
Régi keletű a dolog, de karácsony táján, hogy úgy mondjam: kiéleződött. Karácsony előtti nap a nagyáruház folyosóján egy rögtönzött asztalon díszégőket árultak. Az eladó mögötti alkalmi állványon sorjában csillogtak-villogtak a soros kapcsolással működő kisebb és nagyobb égők. Az egyik igencsak megfogott. De akkor már odahaza állt a feldíszített karácsonyfám. Úgy döntöttem, majd karácsony után megveszem a szalagdíszt, akkor bizonyára le is árazzák. Megnéztem az árát: 34,90 euró. Gondoltam, ezen egy tízest biztosan megspórolok majd, és jövő karácsonyra – mintha csak találnám.
Az ünnepek között ide beszéltünk meg egyik barátnőmmel egy találkát. Már a bejáratnál elmondtam neki, hogy éppen a kiszemelt kávézó közelében lesz egy kis intéznivalóm.
Már a mozgólépcsőről láttam a hatalmas reklámot a kiállított díszégők felett: 30 százalék árengedmény! Megkérdeztem az eladót, hogy tehát mennyibe kerül most az általam kiválasztott égősor. Az mondta: 34,99. Na igen, mondtam én, de a leárazás utánra értettem. Kedélyesen válaszolt: Karácsony előtt 52,99-be került, most pedig ez az új ár. És megmutatta az árcédulát is. Erre csak annyit tudtam mondani, hogy köszönöm, akkor nem kérem. Nem háborodtam fel a fiatal (talán diák) eladóra, hiszen ő erről semmit sem tehet.
Barátnőm is elmondott egy hasonló esetet.
Vett nemrég a nővérének egy egyszerű ruhát az egyik boltban. 19,99-be került. A nővére váltig dicsérte, hogy milyen remek darab, nagyon szereti viselni. Barátnőm meg akarta örvendeztetni őt, elment ugyanabba a boltba, hogy ha sikerül, vesz neki más színben még egyet. Itt is hatalmas leárazás volt éppen. Kérte a ruhát, meg is kapta. A címkén az állt, hogy az eredeti ár 30 euró, most, leárazva csak 20.
Tegnap pedig a nagyáruházban megláttam azokat a kabátokat, amelyeket már azelőtt is nézegettem. Az áruk 64,99 euró volt. Most a fogas közepén, amelyen sorakoztak, jókora betűkkel hirdették a 70 százalékos leértékelést. Fel is próbáltam egyet belőlük, majd meg akartam győződni, mennyit is jelent a gyakorlatban a 70 százalékos árcsökkentés. Az pedig 59,99 euró volt! Tehát összesen 5 euró a kedvezmé
tehát az áruház nem kimondottan hazudott, csak úgy, cselesen, beugratón.
Sokáig sorolhatnám az ehhez hasonló eseteket, és nem csak én, hanem mindenki más is. Van, aki felháborodva mondja: Hazudnak! Én egy kicsit finomabban fogalmazok, annál is inkább, mert valamennyire meg tudom érteni, hogy az ember időnként valóban arra kényszerül, hogy trükkökhöz, cselekhez folyamodjék.
Egy vállalkozó barátom mesélte egyszer, hogy ebben az országban nem lehet tisztességes módon boldogulni.
Mindig be kell vetni valami turpisságot, egy kis cselszövést, olykor valamilyen átverést, különben nem megy a bolt. Aki becsületes, az nagyon gyorsan csődbe jut. És hangsúlyozta, hogy az árkedvezményes akciók a legnagyobb átverések. Nem igazán tudtam elfogadni a filozófiáját, hiszen az arra utalt, hogy tisztességtelen világot élünk. De egy kimerítő vita után beláttam, hogy mégiscsak van valami ebben a hozzáállásban. Hogy
az embert tulajdonképpen rákényszerítik a körülmények a megfelelő helyezkedésre, és igen, néha a cselfogásokra is.
Éppen ezért mondom, hogy némi megértéssel vagyok a mostanában sűrűn burjánzó csalfaságok iránt, hiszen mindenki boldogulni akar. Mondom: mindenki. De akkor felmerül egy nagy kérdés: mit vessen be a rokkantnyugdíjas, a hosszú ideje munkanélküli ember, a minimálbérből élő, vagy a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok… Ők kit és hogyan szedhetnek rá, hogy boldoguljanak? Végül csakis rajtuk csattan az ostor, és senkit nem érdekel, hogy ők miképp boldogulnak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
