(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Józan ésszel nehezen értelmezhető jelenet zajlott le Gurmai Zita szocialista politikus és a Hír TV stábja között, miután a Fidesz házitévéje lejárató riportot akart készíteni a gyöngyöspatai szegrációs ügyben a szocialistákról.
Ismeretterjesztő csatornákon szoktak bemutatni olyan mérnöki csúcsteljesítményeket, melyek eredményeit látva az ember pár percig kiszakad saját valóságából és elkezdi kívülről értékelni azt, hogy mit jelent valójában a tudomány, és ő egyszerű halandóként mennyire keveset észlel belőle. Ám ezek a szemüveges, köpenyes, sprektumos-discoverys okoskodások eltörpülnek amellett, amilyen pontossággal számolta ki Gurmai Zita, hogy mit nem szabad csinálnia ha hiteles ellenzéki politikus akar lenni egy olyan hibrid rezsimben, aminek működése kilencven százalékban virtuálisan, a saját sajtójában születik és teljesedik ki.
Gurmai Zita futott, cselezett, majd beugrott egy italboltba.
Komolyan. Egy italboltba. Egy politikus. Egy politikus, aki fut a kamera elől. Egy politikus, aki elfut, ha kérdezik. Elfut. Fut. El.
A hétköznapok gyűlöletében gyakrabban hallhatjuk azt a kifejezést, mint ahogy valójában megtörténik, miszerint:
„Ezek akkor is hazudnak, amikor kérdeznek”.
Márpedig ebben az esetben pontosan ez történt, hiszen a kérdésében egyenesen azt állították, hogy a gyöngyöspatai szegregáció a szocialista kormányok alatt zajlott. Pedig valójában közismert, hogy a hivatalos ítélet szerint 2003 és 2017 között történt szegregált oktatás, azaz ha elmélyedünk a matematikában az is kiderül, hogy a jogsértésből 7-7 év jutott mindkét kormányzatra.
Már csak ezért se üljünk fordítva a lovon: ilyen kérdést kapni a sors kegyes, megtisztelő szerencséje. Főleg, ha tényleg csak az igazat kell elmondani. Gurmai Zitának elég lett volna odaköpnie, hogy 2017. Vagy megtehette volna azt is, hogy visszaküldi őket az illetékes minisztériumba, hogy fogalmazzák újra a kérdést. Bármit tehetett volna, amit később védeni, indokolni, alátámasztani képes. Bárhogyan.
Ehelyett úgy futott, mintha mikrofon helyett szaros bottal kergetnék. És ha jelen esetben nincs is jelentős különbség a kettő között, ezzel mégis nagy szívességet tett a Fidesznek. Túl nagyot, de főleg feleslegeset.
Gurmai Zita inkább hálás lehetett volna, hogy az újságírók többsége már hátat fordított Orbán Viktorék primitív, proli agymosásra építő médiapolitikájának, így csak ilyen arcokat tudtak ráküldeni. De ő nem. Ő úgy játszott alájuk, mint egyszeri főügyész a véletlenül arra közbeszerző fideszesnek.
Reméljük, ennek a néhány óra alatt több tucat –egyébként kiváló- paródiát generáló jelenetnek legalább annyi haszna volt, hogy mindenki tanulhat belőle, hogyan nem lehet, hogyan nem szabad politikusként viselkedni. Még mielőtt véletlenül jön egy igazi kérdés.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
