Elmúlt a szilveszter és elmúlt az újév, velük együtt véget ért (majdnem) a jókívánságok özöne.
Egy rokonom egyetlen szuszra elmondta, hogy azt kívánja. legyen az új év számomra egészséges, boldog és békességes, és még ugyanazzal a lélegzetvétellel hozzátette, hogy jobb úgyse lesz, csak rosszabb ne legyen! Kicsit elgondolkoztam – legalább megmozgatta a fantáziámat ez a rendhagyó kívánság. Mert hát akárhonnan nézem, van benne igazság. Már csak abból is kiindulva, hogy egy év alatt az ember egy teljes évet öregszik, és ez a tény főlegaz idősebb generáció számára nem kecsegtet semmi jóval. De azért hozzátehetjük: reméljük, rossz-szal sem.
Az biztos, hogy a tarka-barka kívánságok kicsit elébe mennek a jövőnek, és természetes, hogy pozitív irányba mutatnak. Nem tudhatjuk, mit hoz ez az év, de egy biztos: más lesz, mint az összes eddigi volt. Ahogy nincs két egyforma emberi ujjlenyomat (kivéve esetenként az egypetéjű ikrek ujjlenyomatait), ahogy nincs két teljesen egyforma arc vagy két teljesen egyforma emberi hang, úgy nincs két egyforma esztendő sem.
Sőt az egyes évek jelentősen különböznek egymástól minden ember, minden család, minden ország és az egész világ életében. A most kezdődő év is merőben más lesz az éppen elbúcsúztatottól. Egyet biztosan tudunk: idén már nálunk is tilos lesz a szilveszteri-újévi petárdázás.
Nem is értem, miért fújta a tévé és a rádió Szilveszter napján, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy kiélvezzük (már aki) a pirotechnikai eszközök nyújtotta örömöket, mert január másodikával érvénybe lép a törvény, amely a petárdák használatát betiltja. Volt, aki ezt aznap tudta meg – hála a kommunikációs eszközöknek. Nosza, nyakába kapta a lábát, és már rohant is, hogy gyorsan felvásároljon még egy csomó pufogtatnivalót. Éppen délutáni sétámról ballagtam a házunk felé, amikor egy apa a tizenéves fiával nagy sietségben megkérdezték, voltam-e ma a hozzánk legközelebb eső áruházban. Igen, voltam, de még reggel. És árultak a belső folyosón pirotechnikát? Persze, mindjárt a mozgólépcső tövében. És hányig vannak nyitva? Kicsit meglepett a kérdések özöne, és átvillant az agyamon egykori főnököm alapelve, hogy az információ nagyon drága, de ezt csak viccnek szántam, s már mondtam is: Ha jól emlékszem, hatig.
Vallatóim rögtön rájuk szálltak, majd futottak az autójukhoz, és már indítottak is. Gondolom, sokan voltak még, akik tudomásul vették a rádiók és tévék, na meg a közösségi hálók figyelmeztetését az „utolsó lehetőségről”, mert az áruházban jártamkor is sokan vásároltak ehhez szükséges árut a mozgólépcső tövében, és az apa-fia esete is erre enged következtetni. Aztán a késő esti órákban, és főleg éjfélkor megmutatkozott a tömegtájékoztatás ereje (szerintem a petárdaforgalmazók küldtek szét nyilatkozatot a szerkesztőségeknek), mert úgy hajnali kettőig folyamatos és erőteljes robbantgatásoknak lehettünk tanúi a lakótelepen, gondolom, más helységekben is így történt.
Tehát biztosak lehetünk, hogy az éppen elindult új esztendő más lesz, és reménykedjünk, hogy valamennyire békésebb, boldogabb és sikeresebb is, mint ezelőtt volt. Vagy legalább rosszabb ne legyen!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
