„Fátih”, azaz Hódító. Ezzel a jelzővel illették II. Murád szultán harmadik fiát, Mehmedet, aki bátyjai halála után, alig 12 évesen már trónra ülhetett, igaz, csak rövid időre. Második regnálása azonban igazi sikertörténetnek bizonyult, amelyet a keresztény metropolisz, Konstantinápoly elfoglalásával indított. II. Mehmedet ekkortól nevezték a kortársai és alattvalói Hódítónak. A szultán rászolgált a jelzőre, hiszen 542 éve, 1481. május 3-án bekövetkezett halálakor egy szilárd alapokon álló, hatékony államigazgatással és hadsereggel rendelkező birodalom felett uralkodott, amelynek határai az Eufrátesztől egészen az Al-Dunáig, illetve a Magyar Királyság határáig terjedtek.
A Drinápolyban (ma Edirne, Törökország) 1432-ben született Mehmed tizenkét éves korában lépett a trónra, miután II. Murád szultán 1444 augusztusában lemondott a hatalomról, azt követően, hogy a Balkánon békét kötött Szerbiával és a Magyar Királysággal, valamint lezárta a háborúskodást a kis-ázsiai karamanidákkal.
Murád úgy gondolta, hogy jó időre biztosította a békét birodalma számára, ezért a visszavonulás mellett döntött.
Az „előrehozott nyugdíj” mindössze két évig tartott, illetve addig se, mert az oszmánok egyik legveszélyesebb ellenfele, Hunyadi János remek alkalmat látott a szultánváltásban arra, hogy megroppantsa a törökök balkáni állásait.
Halil pasa nagyvezír a Hunyadi vezette szövetséges keresztény haderő közeledtének hírére rögtön visszahívta a tapasztalt Murádot, aki 1444 novemberében Várnánál, többek közt I. Ulászló magyar és lengyel király meggondolatlansága miatt, győzelmet aratott a keresztény haderő felett.
Murád ekkor úgy gondolta, hogy eljött a pihenés ideje, de 1446-ban a Drinápolyban kitört janicsárfelkelést követően, nyilvánvalóvá vált, hogy a több mint két évtizedes kormányzati tapasztalatára egyelőre szüksége van gyarapodó birodalmának, és visszavette a stafétabotot fiától, Mehmedtől.
Murád élete utolsó öt esztendejét folyamatos háborúskodással töltötte, és életpályájának alkonyán még egy fényes győzelmet aratott Hunyadi János felett 1448-ban Rigómezőnél.
1451 februárjában azonban végleg lehunyta a szemét, és ezzel elkezdődött II. Mehmed második szultánsága, amely egy elképesztő sikerrel, Konstantinápoly bevételével kezdődött.
A metropolisz 1453. május végén elesett, és ezzel az oszmánok balkáni és anatóliai birtokai közé ékelődött Bizánci Birodalom is elenyészett. A bizánci örökség utolsó hírmondói, így Morea (Peloponnészosz), illetve az Anatólia északi részén, a Fekete-tenger partján fekvő Trapezunti Császárság csak évekkel később, 1461-ben hódolt meg II. Mehmednek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
