Csak hang legyen és fény – avagy a Kispál Pozsonyban Juhász Katalin2025. 10. 26., v – 14:41
Október 24-én, pénteken, a pozsonyi Majestic Music Clubba érkezett az 1987-ben Pécsett alakult Kispál és a Borz, mely a 2010-es feloszlása után 2022-ben született újjá. Olyannyira frissen és életerősen, hogy a rusztikusan dekoratív (napraforgócsokrok, hangulatos kislámpák…) színpadról leénekelték a kiscsillagokat is.
Este nyolckor csaptak a cukrozott lecsóba, mely csupán előételnek bizonyult. Eztán jött az Etetés! A szemezgetés a teljes életművet felölelte. A közönségkedvencek mellett akadtak ritkábban játszott, csak erre a turnéra kidolgozott meglepetések is, például az első sorból kikövetelt dirib-darab,
Az időutaztatás során előkerültek a nyolcvanas évek korai szerzeményei, majd az egzisztenciális negyedóra után meg sem álltunk 1994-ig. Innen a serkenő slágerek lemezminőségben szólaltak meg. Legalábbis az elején. „Pont olyan sz.rul!” Hirtelen 2007-ben találtuk magunkat, majd elevickéltünk a legújabb, Beszorult mondatra keresztelt lemezig is.
A frontember műsorszerkesztőként is jeleskedett, a hübris kikívánkozott belőle. Az elmúlt harmincegynéhány évből mintha 3-4 pozsonyi fellépésre emlékezett volna. Végül győzött az ötös szám, és ebbe nem szívesen gondolt bele… Vázolta, hogy annak idején miért kezdtek zenélni – nem csípték az aktuális popszámokat –, és azt is elárulta, honnan nyúlták a legtöbbet… Lovasi Robin Hoodként nyilazott minden irányba. Aktuálpolitikai (NER-himnuszok és tóthgabik…) és irodalomtörténeti (a friss Nobel-díjas Krasznahorkai László e-mailben kereste meg az aktuális Kispál…-kedvencével) bolondozásai és bölcsességei között nagyjából minden a helyén volt, többnyire fején találta a szöget. A vasárnapos kollégát pedig néhány repülő jégkocka. Az újszós és pátriás munkatársak mellett sem tűnt telt házasnak e páratlan program, a májusi Bagossy-koncert mintha több és fiatalabb érdeklődőt vonzott volna.
És kik alkották az aktuális, hallatlan hatost? Dióssy D. Ákos billentyűkkel bíbelődött, Babcsán Bence nem talált olyan fúvós hangszert, melyet meg ne szólaltatott volna meg, Bajkai Ferenc pedig bal oldali tükörszélsőként dobolta végig a két és fél órás „hangversenyt”. A túlsó végeken G. Szabó Hunor ült a bőrök mögé, majd kaparintotta meg a basszus- és szólógitárt. Kispál András jó kedélyű, meggörbült mackópapaként pengette le a magáét, aztán nikotinszünetre vonult. Lovasi András hol négy, hol hat húron húzta a boomer(es), diszkós dallamokat – néha nem a megfelelő szöveget énekelve –, majd Ariadné fonalával, egy szál mikrofonnal pattant le a közönség közé. Tudatosította ugyan, hogy meg-meg kéne állnia fotózni, pózolni, de a show-nak mennie kellett tovább. A csillagászati megfigyelések tárháza folytatódott, előbb az Opus no. 1., utóbb a kettes számú szösszenet ékelődött a repertoárba, Emesének viszont csak egy szál gitár jutott, noha a kísérő „kórusért Kodály Zoltán mindhárom ujját megnyalta volna!”
S noha volt, aki inni, más fokosozni, megint más csak a bőrszéken nyikorogni érkezett, itt mindenki barátnak bizonyult. És kritikus tömegnek…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
