Olvasónk írja:
Tisztelt Kuruc.info!
Szeretném, ha leközölnétek ezt az írást, mert úgy érzem, fontos bizonyos dolgokat tisztába tenni a múltbéli állami gondozottakkal kapcsolatban.
Nagyon sok kritikát kaptam azzal kapcsolatban, hogy én állami gondozott voltam. Életem során nagyon sokszor ki kellett állnom magamért és az otthonomért, ahol egykor éltem. Ez pedig a fóti gyermekváros.
Ide 8 naposan kerültem be. Akkoriban még volt bölcsőde, lakói olyan gyermekek voltak, akikről a szülők lemondtak, vagy csak egyszerűen nem tudtak, vagy nem akartak róluk gondoskodni. De voltak itt árvák is. Több mint kilencszáz gyermekről beszélek.
A fóti gyermekváros körülbelül száz nevelőt, pedagógust, orvost biztosított az intézmény lakói számára. A 65 holdas parkban volt egy bölcsőde,10 óvoda, 4 általános otthon (két fiú és két lány), volt három tó, iskolák, mozi, színházterem, amit egy csodálatos kastély biztosított, és ahová étkezni is jártunk, és ahol volt mosoda, színházterem is.
Mi kaptunk tőle meleg otthont, egészségházat, ahol gyógyították sérült testünket, lelkünket. Járhattunk iskolába és szakmákat tanulhattunk. Voltak szakkörök. Volt fodrászat, cipészet, asztalos és autóműhely. Voltak játékaink, húsvétunk, karácsonyunk. És volt kézilabda- és füves focipályánk is.
A "gyeri" (mi csak így hívtuk) buszával jártunk kirándulni. Az akkori NDK-ból jártak ide cserediákként hozzánk gyerekek és jártunk ki mi is.
Mindenünk meg volt. Semmiben nem szenvedtünk hiányt. Csak egy dologban. Az pedig a szülői szeretet.
De ettől függetlenül jó nevelést kaptunk, amiért máig hálásak vagyunk. Csak azt kérem a tisztelt olvasóktól, hogy tegyetek különbséget a javítóintézet és a nevelőintézet között.
Köszönöm.
És köszönöm a Kurucnak is, ha ezt az írást közzéteszi.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
