Csaba László: A mostani egy történelmi pillanat lehetne

Csaba László: A mostani egy történelmi pillanat lehetne

A deflációs veszélyt el lehetne hárítani úgy, hogy az ipari rezsicsökkentést elhalasztja a kormány két évvel, különben a vállalkozások a költségeiket sem tudják kitermelni és a foglalkoztatás is visszaesik – mondta a Magyar Nemzetnek Csaba László. A közgazdász, egyetemi tanár szerint ugyanakkor a politikai zajban is meggyőzők a főbb makrogazdasági mutatóink, így még idén jöhet a felminősítés.

– Milyen kormányzati szándék állhat a jövő évi költségvetés szokatlanul korai benyújtása mögött, és ennek a lépésnek mi lehet a hozadéka?
– Az egyik ok az, hogy a veszprémi és a tapolcai választás elveszítése után a kormány erőt mutasson, ezzel markáns jelét adja, nem a kétharmad függvénye a kormányzóképesség, az ország szekere arrafelé megy, amerre a kabinet akarja. A másik ok az európai szemeszter működése: az uniós tagállamok a büdzséterveiket még azelőtt egyeztetik egymással, hogy megtörténne a nemzeti parlamentek általi jóváhagyás. Ez egy átfogó és széles körű egyeztetés, és mivel eurózónán kívüli tagként is csatlakoztunk a költségvetési paktumhoz, meg kell tudni mondanunk, hogy a tervezett makrogazdasági mutatókat milyen intézkedésekkel kívánjuk elérni a következő két-három évben. Ugyanakkor mindenki felfelé módosította a magyar gazdaság növekedésére vonatkozó várakozásait, miközben a deflációt továbbra is látni, és az árfolyam tekintetében is bizakodást lehet tapasztalni: mindent egybevéve most a lehető legoptimistábbak a külső megfigyelők. Ilyenkor mindent el lehet fogadtatni, vagyis egy lazább költségvetést is át lehet nyomni.

– Vannak e versenyfutásnak kockázatai?
– A Költségvetési Tanács is jelezte, hogy túl korán van, rendszerint azért nyújtják be november végén a büdzsét, mert tizenegy hónap elteltével már körvonalazódik a kassza, májusban viszont még értelemszerűen legfeljebb sejteni lehet az év második felének kockázatait. Gondolok itt a görög és az ukrán államcsőd következményeire. Bár még az elején járunk, az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja sem vezet az európai tőzsdék szárnyalásához, sőt lefelé mennek a részvényindexek. Ehhez még hozzájárulhat az amerikai kamatemelés, nem az a kérdés, lesz-e, hanem hogy mikor. Ezekből egy kedvezőtlen feltételrendszer is kialakulhat 2016-ra anélkül, hogy a kormány bármit is elrontott, elszámolt volna. További kockázat a túlzott optimizmus, a még meg sem termelt javak elköltése. A „folytatjuk” választási szlogen azt is mutatja, hogy tartózkodnak a strukturális átalakításoktól, pedig az elmúlt negyedszázad ígérgetéseinek folytonosságát meg lehetne törni. Nem lehet rendbe tenni a nyugdíjrendszert, az egészségügyet, az oktatást, a regionális politikát és a környezetvédelmet, ha az ezekre a célokra szánt összegek nem változnak. Odáig rendben vagyunk, hogy a rövid távú célokat elértük, de a felsorolt területeken is tartós megoldást kell találni.

– Ha ennyire borúlátó, ön szerint hol rontottuk el?
– Emlékszem, mennyit szidalmaztuk Matolcsy Györggyel és Varga Mihállyal a baloldali kormányokat az ötvennégyféle adó kivetése miatt, most mégis hatvankettőnél járunk. Ennek hatására ráadásul nem lett átláthatóbb, kiszámíthatóbb az adórendszer, az állami bevételek generálása mellett más szempontokat is figyelembe lehetne venni. A mostani a csillagok együttállásával egy történelmi pillanat lehetne, a válságkezelés után a kormánypártok újbóli egyértelmű felhatalmazása olyan lehetőség, hogy illene nyomot hagyni a törvényalkotás, az intézményépítés, illetve a stratégiai gondolkodás terén is: ne egy vagy kettő, hanem tizenöt évre tervezzünk előre. Csak azokból a változásokból lehet valami, amit a négyéves kormányzati ciklus első másfél évében elindít a kormány.

Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

– A teljes foglalkoztatást elérhető célnak tartja? A hasonló méretű Csehországban csaknem ötmillióan dolgoznak.

Hírdetés

– Eltérő utakon járunk: ne felejtsük el, hogy míg ők lementek ötmillió munkavállalóról 4,8 millióra, addig mi 3,6 millióról kúsztunk fel 4,1 millióig, és ezenkívül van még kétszázezer közfoglalkoztatott. A 2009-ben fennálló majdnem másfél milliós különbséget félmillióra szűkítettük a csehekkel szemben. Úgy tűnik, a viszonylag kevés számszerű és ellenőrizhető ígéret közül ez sínen van, az előirányzott egymillió új munkahelyből hétszázezer már megszületett. De az igazi kérdés az, hogy a dinamikus növekedéssel mikor jönnek létre egyenesen arányosan új adófizető munkahelyek. Mert a magángazdaság felpezsdülése helyett a bővülés mögött inkább a minisztériumok és az állami vállalatok állnak. Az elmúlt harminc évben azt láttam, egyetlen ország sem gyorsított úgy a növekedésén, hogy közben az állami újraelosztást is növelte, márpedig mi 48 százalékról 52-re léptünk. A svédek 72 százalékról ugrottak vissza 51-ig, így hasonló a szint, de a különböző végeit ismerjük a számegyenesnek. Az oktatáshoz is másképp viszonyulunk, ők tudják, kutatás nélkül nincs fejlesztés, fejlesztés nélkül nincs innováció, innováció nélkül nincs olyan típusú gazdasági növekedés, melynek magas a hozzáadott értéke, és jelentősen növeli az ország versenyképességét. Az érem másik oldala: az ipar folyton panaszkodik, hogy nem kap kellő mennyiségű képzett munkaerőt, néhány üdítő kivételtől eltekintve azonban a beruházásaikat sem látom a felsőoktatásban.

– Az első négy hónap árindexcsökkenése után az ötödikben félszázalékos az emelkedés. Szűnőben a deflációs aggályok, a májusi pénzromlás aranyat ér?
– Ha januártól nézzük, mégis mínusz 0,6 százaléknál járunk. Úgy látom, nincsenek összehangolva a gazdaságpolitika elemei, gyorsuló növekedést tervezni visszaeső beruházásokkal nem koherens, mint ahogy stabil árfolyamra berendezkedni folyamatos kamatcsökkentés mellett sem az. A rezsicsökkentés jót tesz a nyugdíjasoknak, de árt a szolgáltatóknak és a költségvetésnek. Ha 17 ezer milliárd forint a büdzsé, kétszázalékos infláció mellett ott lenne a 340 milliárd forint bevétel is, ha viszont nullaszázalékos az idei év, ezt az összeget valahonnan máshonnan kell előteremteni. A deflációs veszélyt el lehetne hárítani úgy, hogy az ipari rezsicsökkentést elhalasztaná a kormány két évvel, különben a kis- és középvállalkozások a költségeiket sem tudják kitermelni, és a foglalkoztatás is visszaesik.

– A piac várakozásai szerint a jegybanki alapkamaton júniusban újabb 15 bázispontot vág a monetáris tanács. Van létjogosultsága a történelmi mélypontot jelentő 1,5 százaléknak?
– Elmentek addig a pontig, amíg ésszerűen el lehet menni. Nem helyes, ha mi Amerikát játszunk a monetáris politikában, mert a forint nem világpénz, a budapesti tőzsde pedig nem összetévesztendő New York-i társával. Egy olyan kicsi, nyitott gazdaságban, mint a miénk, hitelességre kell törekedni, nem helyes, ha a nemzeti bank rövid távú folyamatokra reagálva állandóan rángatja a kamatszintet. Ha gyengül az árfolyam, nem biztos, hogy a külföldi befektetők meg fogják venni a magyar állampapírokat.

Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

– Ahogy már említette, nemcsak a kormány módosította felfelé az idei növekedési várakozását, hanem több nemzetközi szervezet is. A tavalyi 3,6 százalék után idén hol a plafon?
– A 21 százalékos beruházási rátánkból nem következik tartós, gyors, 3-4 százalékos bővülés, az igen hangsúlyos energetikai, államigazgatási, illetve kulturális és sportberuházások ráadásul még ha szükségesek is, lassú megtérülésűek. A magyar gazdaság növekedési potenciálja jelenleg 1 és 1,5 százalék közé tehető, a kedvező külső feltételekkel sem igen ugorhat a 2-2,5 százalékos tartomány fölé. A foglalkoztatás és az innováció ellentmondásairól már beszéltem, a pénzügyi közvetítés is lehetne a növekedés egyik forrása, de ezt a lábat kihúzták a tőzsdebotrányok, a bankrendszeren kívüli bizalom megingott.

– A belső ellentmondások és a politikai zaj dacára a hitelminősítőknél jók vagyunk. Páratlan bravúr lenne, ha még ebben az évben a befektetésre ajánlott kategóriában találnánk magunkat?
– Az ebben az országban élő tízmillió állampolgár gondjai csak részben képeznek közös halmazt a hitelminősítők által vizsgált főbb makroökonómiai mutatókkal, melyekben viszont kétségkívül jól teljesítünk. Reális esélyt látok a felminősítésre, mert a fizetési, a kereskedelmi és a tőkemérlegben is többlet van, jók a magyar papírok hozamai, emellett a kormányzatot súlyosan veszélyeztető társadalmi konfliktus sincs.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »