Az intenzív ápolásra szorult betegek utánkövetésére és rehabilitációjára márciusban kezdtek el protokollt kidolgozni az ország legnevesebb szakemberei. Egy–egy sokáig lélegeztetett beteget kivéve egyelőre nem tapasztaltak hosszabb távú, súlyosabb következményeket a koronavírusból gyógyultak egészségügyi állapotában.
Az elmúlt hetekben aggasztó hírek érkeztek a Covid-19 hosszú távú hatásairól. Ezek között az ijesztő neurológiai tünetekről a szívkárosodásig sok minden szerepel – idézte fel a Hvg.hu. Az egyre szaporodó beszámolók miatt több ország is úgy döntött, hosszú távú utánkövetésbe kezd, hogy kiderítsék, milyen egészségügyi következményekkel kell számolniuk a víruson átesetteknek, egészen a mentális egésszégürkre kiterjedően.
A fentiek ismeretében a lap szerint meglepő, hogy a legtöbb általuk megkeresett magyar koronavírusos beteg arról számolt be, hogy miután hivatalosan is gyógyultnak nyilvánították, semmilyen további teendője nem volt. Nemcsak vizsgálatokra nem kellett járniuk, hanem a legtöbben
azzal sem voltak tisztában, hova kell fordulniuk, ha valamilyen furcsa tünetet észlelnek magukon.
A Hvg.hu a kérdéseit az Operatív Törzsnek és Emberi Erőforrások Minisztériumának is megküldte, azonban, mint írják, a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz.
Ugyanakkor egy, a témában megszólaltatott tüdőgyógyász szerint a „hallgatás” egyáltalán nem azt jelenti, hogy Magyarországon ne követnék a koronavíruson átesettek utóéletét, sőt
a legnevesebb orvosokból álló team foglalkozik vele.
Az orvoscsoportot, mely protokollt dolgozott ki az intenzív ápolásra szorult, lélegeztetett betegek utánkövetésére és rehabilitációjára, az aneszteziológusok mellett Varga János, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Légzésrehabilitációs és Kardiopulmonális szekciójának elnöke koordinálta. A szakember, aki az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben maga is több súlyos állapotú koronavírusos beteget kezelt, a lap megkeresésére elmondta:
márciusban kezdték a munkát, amelyben több területről vettek részt az orvosok,
volt köztük aneszteziológus, radiológus, kardiológus és neuromuszkuláris (a szervezet izomrendszerével foglalkozó) főorvos is. A csapatmunkára azért volt szükség, mert a lélegeztetett betegeknek több szervi érintettsége is lehet: súlyosan betegedhet a tüdő, előfordulhat szívizomgyulladás, vese- és májkárosodás, izomrendszeri bántalom, ezért nagyon fontos ismerni a páciensek további sorsát.
A kidolgozott protokollnak éppen ezért az a lényege, hogy felmérjék és pontosan megítéljék, milyen fokú károsodást szenvedett a beteg, hogy ez alapján megkezdhessék az esetleges rehabilitációt. Ehhez azonban időre is szükség van: nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a rehabilitációt általában hetekkel, akár 6 héttel az osztályról távozás után kezdik meg, amivel a személyzetet is védik. Természetesen a betegség akut szakaszában is megfelelő védőfelszerelés mellett a gyógytornászok elkezdik a betegek fizikoterápiás kezelését, amivel együtt komplex vizsgálatok is kezdődnek.
„Ha visszajön a beteg, teammunkában dolgozunk:
laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni, natív CT készül, fel kell mérni az esetleges szervkárosodást, légzésfunkciós vizsgálatot végzünk” – fogalmazott Varga János.
Az elkészült vizsgálatok alapján ezután az orvosok meg tudják állapítani, szükség van-e rehabilitációra, és ezt otthon, ambulánsan vagy esetleg fekvőbetegellátásban kell-e elvégezni.
Az eddigi adatok a szakember szerint az idő rövidsége és a magyar betegek viszonylag kevés száma miatt egyelőre limitáltak, de Varga János szerint 1-1 sokáig lélegeztetett beteget kivéve egyelőre nem tapasztalnak hosszú távú, súlyosabb következményeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség komoly figyelemre. A szakemberek az eredményeket mindenképpen publikálni szeretnék majd, de ehhez még több időre lesz szükség.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
