Gilbert de la Porrée poitiers-i püspök és skolasztikus teológus Commentaria in Boethii opuscula sacra (Kommentárok Boethius teológiai traktátusaihoz) című műve a XII. századi keresztény filozófia egyik legjelentősebb, ugyanakkor legvitatottabb alkotása. Gilbert részletes magyarázatot fűzött Boethius négy teológiai írásához (különösen a De Trinitate-hoz), amelyben a platonista realizmust arisztotelészi logikával ötvözte.
A mű fő témái és teológiai álláspontja:
Hírdetés
- Metafizikai realizmus és a „Formák”: Gilbert a platóni Ideák tanát alkalmazta, miszerint az egyedi dolgok (substantiae) a bennük lévő esszenciális formák (formae nativae) révén léteznek, amelyek a isteni példaképek (exemplarok) másolatai.
- A „Hármas Különbség” (Id quod est / Id quo est): Gilbert alapvető ontológiai különbséget tett a szubsztancia (id quod est – „ami van”, pl. egy ember) és az azt meghatározó forma/létalap (id quo est – „ami által van”, pl. az emberség) között. Meglátása szerint minden teremtett dolog e két elem összetétele.
- Isten egyszerűsége és a Szentháromság: Gilbert a teremtett világra vonatkozó különbségtételt (szubsztancia vs. forma) Istenre is megpróbálta alkalmazni, ami a fő teológiai vitát kiváltotta. Azt tanította, hogy Isten (Deus) a istenség (Divinitas/Deitas) által Isten, de a három személy (Atya, Fiú, Szentlélek) nem azonos magával az isteni lényeggel, hanem osztoznak rajta.
- Viták és az 1148-as zsinat: E tanítás (különösen, hogy az istenség nem maga az Isten) miatt Clairvaux-i Bernát eretnekséggel vádolta. A reims-i zsinaton (1148) Gilbertet nem ítélték el, de arra kötelezték, hogy hagyja jóvá a „Isten egyszerűsége” ortodox tanítását, miszerint Istenben a szubsztancia és a forma azonos.
Jelentősége:A kommentár a skolasztikus módszer (kérdésekre bontás, logikai elemzés) korai példája, amely nagy hatással volt a XII. század második felének teológiájára, különösen a „porretánus” követői révén, akik továbbvitték a metafizikai grammatika szigorú alkalmazását.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
