A legnépszerűbb tudatlan liberális érv a cölibátusra: az Egyház kapzsi, s ha nincs gyerek, akkor a pap vagyona az Egyházra száll.
Na most, ez 2 okból is baromság:
- egyrészt a pap által kezelt egyházi vagyon az Egyházé, nem az övé, azaz azt nem örökli senki, mint ahogy a villamost se örökli a villamamosvezető gyereke,
- másrészt a pap személyes vagyona nem száll az Egyházra, ezt igenis öröklik az örökösei, örökösök pedig nem csak a meghalt személy gyerekei lehetnek.
A cölibátus egyetlen oka: a papnak ne legyenek családi problémái, élhessenek teljesen a hivatásának.
A dolog negatív oldala persze az, hogy nagyon kevés ember képes teljesen a hivatásának élni, s szinte mindenki akar családot.
A korai Egyházban kialakult: legyen kétféle pap, “fehér” és “fekete”, az előbbi a világi pap, aki házas, családos ember, az utóbbi meg a világtól elvonult, cölibátusban élő ember.
A katolicizmus a XI. században megszüntette a “fehér” papságot, azóta náluk általánosan kötelező a cölibátus. Viszont ez a katolicizmusban is csak a latin rítusra igaz, a többire nem (jelenleg a katolicizmus 95 %-a latin rítusú).
Az ortodoxia megmaradt az eredeti megoldásnál: “fehér” és “fekete” papság.
Az ortodoxiában szinte kötelező elvárás. hogy a pap válasszon, s ha nem akar családot, akkor ne akarjon világi pap lenni. Történelmileg ennek az az oka, hogy a pap felesége hagyományosan egyházközségi gondnok, házvezető szerepet lát el, amiért nem kap fizetést, a férje tartja el őt.
Jelenleg az ortodoxiában szinte csak idős világi papoknál fordul elő, hogy nincs feleségük: mert az meghalt.
Persze lehet érvelni a cölibátus mellett és ellen is.
Ami biztos: teljesen abszurd, hogy valaki egy szervezet tagja lesz, majd utólag elkezd küzdeni a vállalt követelmények ellen.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
