Ha visszagondolok a Citroën C4 volánja mögött eltöltött egy hétre, egy dolog jut eszembe, mégpedig a kényelem. Kétség nem fér hozzá, hogy a C4 a francia márka egyik legkényelmesebb autója, még akkor is, ha nem tökéletes. Tesztelésre az 1,5 BlueHDI dízelmotorral ellátott változatot kölcsönöztem ki.
A C4 egyébként 2018-ban kiesett a kínálatból, mondhatnánk, a konkurencia áldozata lett. A gyártó a megüresedett helyre a felújított C4 Cactus modellt helyezte, de idővel ez sem bizonyult teljesen telitalálatnak. Így aztán a Citroën mégis úgy döntött, hogy újra életre kelti a C4-et, ám a márkára jellemző jelentős transzformáció és átalakítás után. Ennek köszönhetően lett a C4-ből olyan autó, amely már első ránézésre figyelemfelkeltő.
Az autó elején látható osztott fényszórók, de a hátsó lámpák egyedi formája határozottan megkülönbözteti a többi autótól. El kell ismernem, hogy nagyon jól mutat a hátsó ablakon végigvonuló szpojler, amelyet a volán mögött ülve már nem igazán tudtam díjazni, hiszen a hátsó ablaknak egy jelentősebb részét eltakarja és egyszerűen zavar a kilátásban. Soha nem fogtam fel, miért kell ezekkel a dizájnelemekkel elvenni a kilátásból, de hát nem is kell mindent értenem.
A C4 egyébként belülről is egyedi megoldásokat kínál. Tetszett az új kialakítású volán, az ötletes, modern műszerfal, amelyet aránylag kicsi műszeregység egészít ki a volán előtt. A C4-ben megmaradtak a klasszikus vezérlőgombok is, így nem kell mindent az érintőképernyőn keresztül kezelni. A médiarendszer grafikája szép, jól reagál az érintésekre. Szerencsére a Citroën azokra is gondolt, akik még a klasszikus, C-típusú USB-csatlakozást használják – ez ugyanis nem számít természetességeknek más márkák új modelljeinél.
A járgányhoz rendelhető head-up kijelző is, amely viszont nem a szélvédőre, hanem a műszerfalból kiemelkedő üveglapra vetíti ki az információkat. Ezt a megoldást én nem kedvelem annyira, a C4 esetében ráadásul olyan érzésem volt, mintha az üveglap túl közel lenne hozzám, minek következtében a megjelenített információk eléggé nagynak tűntek, így a rendszer sokkal inkább volt zavaró, mint hasznos.
A Citroën modelljeiben mindig nagyon jó megoldásokat találnak a különböző tárolórekeszek és fiókok elhelyezésére, s ez nincs másképp a C4 esetében sem. Ötletes megoldás az anyósülés előtti táblagéptartó, vagy a középkonzolon található két, meglepően tágas polc.
Sajnos épp az utastérben felhasznált anyagokon látni, hogy a Citroënben megpróbáltak spórolni. Kár, mert az utastér tényleg egyedi kivitelezésű, csak épp túl sok olcsó műanyag borítást, kiegészítőt találunk, ez pedig ront az összhatáson. Főleg az utastér alsó részében evidens, hogy nem éppen a minőségi anyagok felhasználása volt az elsődleges szempont.
A csomagtérben 380 liternyi rakodóteret találnak, az alacsonyabb tető miatt viszont valamivel kisebb a reálisan kihasználható tér. Ha a C4-hez nem vesznek pótkereket, akkor a csomagtartó padlója alatt még aránylag sok helyet találnak különböző holmik elpakolására.
A motor már önmagában azért is érdekes, mert a kihalófélben levő dízelek családjába tartozik. Tulajdonképpen a Citroëneknél is egyre nagyobb ritkaságnak számít, hiszen például az új C5 X sem fogja megkapni. Az 1,5 BlueHDI motor nyolcgangos, hidrodinamikus nyomatékváltóval felszerelt automatával volt felszerelve. Ez pedig egy ilyen járgánynál igazán prémiumkategóriás technológiának számít.
A 96 kW (131 LE) teljesítménnyel bíró dízel nem kifejezetten aszfaltszaggató, ám a visszafogott vezetési tempóhoz teljesen megfelel. Ami viszont hiányzik a teljesítményből, azt a 300 Nm-es forgatónyomatékkal próbálja behozni. A kombinált fogyasztás ráadásul 5,3 liter volt, ami egészen kellemes adat. A motornak a francia dízelekre jellemző a megnyilvánulása, nagyon jól hangszigetelt és jól együttműködik az automata váltóval.
A Citroën C4 határozottan egy figyelemre méltó autó, még akkor is, ha nem minden téren tökéletes. Nagyon kényelmes, a dízelmotornak köszönhetően pedig takarékos is. Hosszabb távon is érdekes beruházás lehet, hiszen néhány év múlva, amikor kihalnak az új dízelautók, még aránylag jó áron is el tudják majd adni. A legnagyobb teljesítménnyel bíró dízel, amelyet csak nyolcgangos automatával lehet párosítani, 23 490 eurónál kezdődik, ám a C4-et ettől sokkal olcsóbban is megvehetik. A benzinmotoros alapváltozat kezdőára 16 490 euró, a dízelé pedig 17 990.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
