Még 2019-ben írtuk meg egy vele készített interjú kapcsán, hogy Kovalcsik Zoltán Cirill szentendrei ferences szerzetes és gimnáziumi tanár türelemmel, kitartással magyar közösséget épít Érsekújvárban, immár húsz éve.
Fárasztó küldetést választott a ferences atya. Szentendréről jár Érsekújvárba minden héten, hogy a ferenceseknél magyar misében részesülhessenek az itteni hívők. Mint gyakran hangsúlyozza, itthon érzi itt magát. Fájdalommal töltötte el, amikor a koronavírus-járvány tetőzésének idején lezárták a határokat, de mégis valahogy elintézte, hogy ingázó munkavállalónak ismerjék el, és jött, amikor jöhetett. Amikor aztán a járvány idején bezárták a templomokat, ő is tehetetlen volt. De nem maradtak akkor sem lelki erősítést jelentő szavai nélkül az újvári magyar hívők, mert online formában sűrűn tartott és közvetített szentmisét a szentendrei ferences kápolnából.
Aztán váratlan és szomorú hír érkezett tavaly koraősszel a felvidéki városba: Cirill atyát megműtötték, amputálni kellett térd alól az egyik lábát. Nagyon szurkoltak neki az újvári hívők, hogy minél hamarabb felépüljön! Féltek attól is, hogy lehetetlenné válik számára a rendszeres utazás, a szolgálat, le kell mondaniuk róla.
De ő egy pillanatig sem adta fel! Hónapokig tartott a gyógyulása, várta izgatottan, hogy felcsatolhassa végre a műlábát, és jöhessen, mehessünk érte. Bő félévi kórházi tartózkodás után visszatérhetett a templomba, a szentendrei Ferences Gimnázium katedrájára, és virágvasárnap jött el a megható pillanat, amikor visszatérhetett a szeretett érsekújvári közösségbe is, előbb járókerettel, aztán bottal.
Humora a régi, mondta, el se tudjuk képzelni, mennyire könnyű a diótörés azzal a kemény műlábbal…
Amióta visszatért Cirill atya, újra megteltek a szentmisék a ferences templomban, a padsorok előtti székek és lócák pedig hemzsegnek a kisgyerekektől, akiket név szerint ismer, játékos feladványokat szervez nekik. Jóval több a ministráns azóta, és újra felcsendült a Pinytőke kiskórus lágyan csengő hangja is.
Más lett a templomban a hangulat….
Igen ám, de Cirill atya most nem képes olyan utakat megtenni, mint azelőtt. Hogy pénteken a tanítási órák után a fél egyes busszal startoljon Szentendréről, aztán komppal Vácra, onnan pedig gyorsvonattal Érsekújvárba, és vasárnap délután pedig ugyanez visszafelé, mivel hétfőn reggel már a katedránál kell lennie. Az átszállásokkal szőtt utazás számára még túl bonyolult feladat.
Tudják ezt az érsekújvári magyar hívők is, tudják, hogy az ezüstmisés ferencesnek, a jóbarátnak valamit most vissza kell adni, tettekkel kell meghálálni húszéves hűséges szolgálatát! A kezdeményező Török András, a felvidéki Mária Út kiépítésével foglalkozó Via Mariae polgári társulás vezetője, aki sok jó embert megszólítva igyekszik egy olyan előzetes naptárt összeállítani az utaztatásra önkéntesen jelentkezők számára, amellyel megoldódna Cirill atya folyamatos és rendszeres utaztatása személygépkocsival Szentendréről Érsekújvárba pénteken, valamint vasárnap délután visszafele. A nemes cél érdekében létrejöhet egyfajta összefogás a városban, amelynek erejére máskor és másban is szükség lehet a helyi magyar közösségben! A lelki pásztor közösségteremtő munkája tehát visszhangra talált, a magyar közösség magára talált, és egyre gyarapodik az önkéntesek száma. A magyar hívők hálásak, hogy a nehézségek ellenére Cirill atya tovább folytatja az érsekújvári misszióját.
Mindennap megkérdezte a Jóisten: „Te Cirill, még mindig kitartasz mellettem?” És akkor mondtam, hogy igen, de most megyek aludni. Nem voltak keserű napjaim.”
– emlékezett vissza Cirill atya egy vallomásában kicsit talán megnyugodva, de mindenképpen megbékélve a sorsával, igazi ferencesként.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
