„Ugyanaz lesz a válaszom, mint amikor, nem tudom milyen nap alkalmából, zászlót próbáltak kitűzni. Ekkor világossá tettem, hogyha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is” – Románia legújabb miniszterelnöke, a szociáldemokrata Tudose egy szerda esti televíziós interjúban ezekkel a szavakkal kommentálta a magyar autonómiatörekvésekről szóló RMDSZ-es, EMNP-s és MPP-s tárgyalási szándékot. Az RMDSZ-en kívül a magyar kormány és a magyarországi politikai pártok mind kormánypárti és – a DK kivételével – mind ellenzéki oldalon elítélték a baloldali politikus minősíthetetlen kijelentéseit. Ezek viszont nem számítanak meglepőnek, ha a román belpolitikát tüzetesebben górcső alá vesszük. Ugyanis, ha éppen az érdek, a számok vagy a gazdasági teljesítmény úgy kívánja, nincs mérvadó és épkézláb román politikus, akinek a zsebében ne lapulna legalább egy pakli „magyar kártya”.
Keleti szomszédunk területén 1918. december elsejétől, az egységes román állam kikiáltásától fogva nagy létszámú magyar nemzetiségű lakosság élt, sokszor a szó valós értelmében elzárva a magyar nemzet többi részétől. A két világháború közötti (politikai jellegű) elnyomás 1945 után még jobban fokozódott, a kitelepítések és a kommunisták által lefolytatott koncepciós perek okozta sérelmeket csak az 1952 és 1968 között létrejövő Magyar Autonóm Tartomány enyhítette.
1989, a kommunista diktatúra romániai bukása után létrejövő történelmi, a magyar–román megbékélést lehetővé tevő történelmi esélyt hamar elfújta 1990 fekete márciusának szele, amikor is az Iliescu nevével fémjelzett új román államhatalom által fellázított románok a politikai és emberi jogokért Marosvásárhelyen tiltakozó magyarokra támadtak. A szó szerinti csatákba torkolló eseményeknek végül a román hadsereg egységei vetettek véget, azonban utána is több alkalommal „támadott” szavakkal a román politika a magyarokra, ha éppen ahhoz volt kedve.
„Örökzöld” magyar kártya
Vagy a politikai haszonszerzés logikája azt diktálta: ahogy több romániai magyar politikus, úgy az RMDSZ nagykárolyi szervezetének vezetője, Kovács Jenő szerint is csupán a politikai érdek határozza meg, hogy mikor húzzák elő a román politikusok a magyar kártyát. Hiszen az bármikor jól jöhet a román politikai elit számára, hogy azt előhúzva, elterelje a figyelmet egyéb belpolitikai vagy gazdasági problémákról. Így nem volt meglepő, hogy az alig egy évvel ezelőtti monstre tömegtüntetések okozta belpolitikai válság kellős közepette jutott idő arra is, hogy a román politikai elit – ebben a kérdésben egységet alkotva – előhúzza a magyar kártyát az RMDSZ március 15-vel kapcsolatos javaslata okán.
De mint azt Markó Béla a vele készült interjúkönyvben megemlíti, a rettegés a magyarok politikai súlyától a román politikusok részéről nem új keletű. Ion Diaconescuval, a koalíciós partner Nemzeti Parasztpárt elnökével beszélgetve még a 2000-es évek elején megtudta az RMDSZ volt első embere, hogy sokáig azt hitték az 1960-as évek elején börtönben ülő parasztpárti politikusok, Kennedy elnökké választásával keresztet vethetnek Erdélyre. Ugyanis azt hitték – mesélte a könyvében –, Kennedy tulajdonképpen Kendi, és erdélyi magyar név, tehát a hatalmát biztos arra fogja felhasználni, hogy elvegye Erdélyt a románoktól.
Székelyföld és autonómia, a „magyar kártya” meghatározó lapjai
Székelyföld létezik, függetlenül attól, hogy a román politikusok nem akarják ezt elismerni, mert a „magyarok sovinizmusának” rémképén kívül nincs más ötletük román szavazóik mozgósítására – ezt a gondolatot fejtette ki egy hat évvel ezelőtti kommentárjában az Evenimentul Zilei, amit az MTI szemlézett.
Írásában a cikk írója 2011-ben úgy fogalmazott: a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben nem volt Romániában olyan választási kampány, amelyben ne került volna terítékre, hogy a magyarok el akarják rabolni Erdélyt. Hivatalosan ugyan Románia EU-tagként már évek óta szorgoskodik, hogy felszámolja a határt Magyarországgal, magyar állampolgárok korlátozás nélkül vásárolhatnak földet Erdélyben, és román állampolgárok is átköltözhetnek magyar területre, ha akarnak, ennek ellenére román politikusok minden esztendőben azzal ijesztgetnek, hogy a „horthysták” be akarják tenni lábukat Erdélybe – írja a szerző.
Arra is felhívja a figyelmet: míg a 90-es évek elején a szélsőségesen nacionalista pártok használtak ilyen érveket a szavazatok gyűjtéséhez, addig a kétezres évek első évtizedének végére már az ellenzékben lévő (nevében) liberális párt teszi ugyanezt.
Ugyanennek a félelemnek a megnyilvánulását látta a cikkíró abban is, ahogy a fejlesztési régiókat megrajzolták: szerinte azt a magyar veszélytől tartva szándékosan politikai szempontok alapján rajzolták meg, ahelyett, hogy a történelmileg kialakult területeket vették volna figyelembe. Márpedig Székelyföld mindig is létezni fog a magyarok számára, bármennyire is próbálják eltörölni ezt az elnevezést a román politikusok – áll a cikkben, amelynek szerzője emlékeztet: még Franco kemény spanyolországi diktatúrája sem volt képes lerombolni a katalánok vagy a baszkok identitását. Mint írta, a demokratikus Európai Unióban a tagállamok mára megtanulták, hogy a kisebbségek értéket képviselnek – fűzi hozzá.
Ezek alapján az Evenimentul Zilei vezércikkírója akkori írásában leszögezi: nem Székelyföld és a magyar kártya kapcsán Tőkés László személye jelenti a veszélyt Románia számára, hanem „azok az idióta és felületes politikusok, akik 21 évnyi politizálás után sem képesek másként mozgósítani a szavazókat, mint a magyar sovinizmus rémképének felfestésével. E politikusoknak egyszerűen nincs más ötletük” – írja a szerző.
forrás: Híradó.hu, Jerez Gyula
The post Cinkelve játsszák a magyar kártyát a román politikusok appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
