November elején debütált a hazai mozikban Cibulya Nikol első nagyjátékfilmje. A Holnap meghalok című független alkotás egy terhes nő, Irma történetét meséli el, aki az erdő közepén található nyaralójukba vonul vissza. Irma furcsa gondolatokkal küzd, érzése szerint másnap meg fog halni, ami egybeesik édesanyja halálának évfordulójával. A rendező szerint a film egy olyan horrorelemekkel átszőtt lélektani dráma, amely nem a félelemkeltést, hanem az anyaság előtt álló női karaktert helyezi a középpontba.
Egy nagyjátékfilm megrendezése eleve nagy kihívás, de ebben az esetben valójában nem önmagában az jelentett nehézséget vagy kihívást, hogy ez egy hosszabb verzió, hanem az, hogy független film, és rendkívül kevés időnk volt az előkészítésre, a forgatásra és úgy általában mindenre – fogalmazott az InfoRádióban Cibulya Nikol.
A rendező nem tartja igazi horrorfilmnek az alkotást, hanem inkább egy lélektani horrornak vagy misztikus drámának, amiben vannak horror elemek. Talán nem olyan sok, hogy az igazán nagy kihívás legyen, de a másik oldalon, mivel nagyon kevés idejük volt ezeknek a jeleneteknek a felvételére, mégiscsak nagy kihívás lett.
„Az volt a tapasztalatom, hogy ha nincs elég idő, akkor nincs elég plán, nincs elég típusú beállítás – szűkebb, tágabb, különböző irányokból készülő –, és olyankor a vágószobában nagyon nehéz felépíteni azt a feszültséget, azt a ritmust, ami úgy igazán be tudja vonzani az embert, hiszen nem lehet válogatni. Ez volt tulajdonképpen a kihívás” – mondta. Ráadásul nagy számban kellettek olyan felvételek, amelyek feszültséget teremtenek, vagy egyfajta diszkomfortérzetet keltenek a nézőben.
Az volt a megoldásuk a kevés idő ellensúlyozására, hogy nagyon sok mindent egyben vettek fel – ami inkább egyfajta művészfilmes hozzáállás hosszú snittekkel –, és aztán ezeket próbálták megvágni úgy, hogy többnek tűnjön az anyag, mert egyszerűen nem volt más választásuk.
„Van egy szintén horrorosabb jelenet a tóban, és ott este is volt, víz is volt, ráadásul iszonyatosan csúszós volt a tó alja, szóval azért volt félelem, hogy beleborulunk a technikával a tóba. Az is nagyon nehéz volt, hogy sietni kellett, szinte megfagyott a színésznő, nagyon sok mindent nem lehetett újravenni. Ilyenkor sikerül, ahogy sikerül, aztán megpróbáljuk kihozni a legjobbat belőle a vágással. Persze a zene is nagyon sokat számít. Sokan így azt is gondolják a horrorról, hogy csak be kell tenni egy félelmetes zenét és már kész, és bár ebben van némi igazság, mert tényleg elképesztő módon meg tudja változtatni egy jelenet teljes hangulatát, ugyanakkor viszont ha nem úgy van felvéve, akkor nem lesz jó az eredmény” – mutatott rá Cibulya Nikol.
A történet szerint a várandós Irma visszavonul az erdő közepén található nyaralójukba. Furcsa gondolatai vannak, retteg a haláltól, azt érzi, hogy az másnap jönne el érte. Fontos állapot az ő szempontjából a várandósság, ez összefügg a halálfélelmével is.
Mint a rendező elmondta, egyrészt van egy szimbolikus része annak, ha az ember anyává válik, hiszen akkor tulajdonképpen elbúcsúzik az előző énjétől, azaz valamilyen szempontból meghal, és újjászületik. De a filmben a várandóságnak inkább az egész történet kiindulásában van nagy szerepe. Az a mozgatórugója olyan szempontból, hogy ez az a folyamat, ami felhoz olyan múltbeli eltemetett félelmeket, meg nem oldott konfliktusokat, amelyekkel ha nem akartunk eddig foglalkozni, nagyon-nagyon mélyre eltemettünk. De ez egy olyan elképesztő nagyívű átalakulás, hogy mindenképp fel fog jönni valami, amire nem számítunk, és ezzel meg kell küzdeni. Ez az egésznek a mozgatórugója, annak az érzésnek is, hogy másnap meg fog halni.
Arra a kérdésre, hogy a nézők vajon tudnak-e azonosulni a főszereplőkkel, Chibulya Nikol elmondta: ebben az esetben a film elején viszonylag nehezebb az azonosulás, mert furán viselkedik a főszereplő, és egész sokáig nem tudjuk meg, hogy miért. Vagyis kell a nézőtől egy kis bizalom, hogy addig nézze a filmet, amíg ez aztán összeáll.
„De szerintem olyankor is tud működni egy film, egy horrorfilm is, hogyha nem azonosulunk teljesen, hiszen az igazán szélsőséges horrorfilmeknél, például ahol egy bőrálarcos figura láncfűrésszel támad az emberekre, elég nehéz azonosulni, hiszen az annyira távol áll a saját mindennapi tapasztalatainktól. De ugyanakkor ha az üzenet vagy a mondanivaló, ami mögötte van, az nagyon emberi, vagy éppen társadalomkritikus, akkor az egyszer csak átjön, összeáll, és szerintem onnantól már megy ez az azonosulás. Vagy ha nem is a főszereplővel, de például azokkal az emberi kapcsolatokkal, amiket bemutat egy adott film, azok között lehet olyan, amit mi is felismerünk a saját életünkben, és az már lehet elég. Ennek a filmnek az esetében például ha egy hasonló barátnői kapcsolatunk van, vagy párkapcsolatunk, vagy testvéri – bármelyik segíti azt, hogy kicsit belehelyezkedjünk a főszereplő fejébe” – fogalmazott a rendező.
A Holnap meghalok a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon különdíjat nyert, de sok fesztiválra benevezték. Cibulya Nikol elmondta: ez úgy működik, hogy ha elkészül a film, akkor először benevezik a nagyobb fesztiválokra, jó esetben az egyikre beválogatják, ez szokott lenni a premier. Ez volt náluk a varsói esemény. Ezután úgy döntöttek, hogy tematikus, illetve női filmfesztiválokra nevezik be, kettőre be is jutott már: egy tematikus fesztiválra Spanyolországban, illetve egy los angeles-i független filmfesztiválra. A többi fesztiváltól most várják a visszajelzést.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
