Talán furcsának tűnhet e három politikus neve egy sorban, de remélhetőleg írásom végére érve az olvasónak is világossá válik, miért emlegetem szó szerint egy lapon őket. Félreértés ne essék, nem azt szeretném sugallni, hogy egyformák, pusztán a három ország jelenkori történései között szeretnék érdekességeket megmutatni.
Kezdjük Venezuelával. Aki nagyjából követte az eseményeket, talán rémlik neki ez is, az is. Aki nem, sebaj, dióhéjban összefoglalom: Chavez 1999-től volt a dél-amerikai ország első embere egészen 2013-ban bekövetkezett haláláig. Alulról, szegény sorból küzdötte fel magát az elnöki székig, és a maga módján szocialista demokráciát épített ki Venezuelában. Az ország jelentős mértékben olaj-bevételeire támaszkodhat, amit ő leginkább arra fordított, hogy felszámolja a szegénységet. Ingyenessé tette az oktatást, az egészségügyet, szembeszállt az oligarchákkal, kiebrudalta a Világbankot is. Saját alkotmányt készített, amelyet be is vezetett.
2002-ben a CIA megpróbált puccsot végrehajtani ellene, de nem jártak sikerrel, a nép szó szerint visszaszerezte vezetőjét.
Ami elgondolkodtató pozitívum és negatívum: Chavez szocialista irányultsága homlokegyenest ellentétes Magyarország mű-szocialistáival. Ő valóban a szegényekért próbált tenni, míg idehaza milliárdosok paroláznak a proletárok előtt. Idehaza a nemzetközi nagytőkét szolgálja a szocialisták pártja, és amit lehet, pénzzé tett és tenne most is, még inkább növelve ezzel az ország kiszolgáltatottságát. Ilyen szempontból nézve Chavez valóban szocialista. Ha párhuzamot vonunk közte és Orbán között, az intézkedések hasonlók. Még az alkotmány kreálás is majdnem egyforma, azzal a különbséggel, hogy Venezuelában azt támogatta a nép nagy része. Ugyanakkor Orbán is csinál jó intézkedéseket, például próbálja visszaszerezni a szocik által elherdált nemzeti vagyont. Ám a hazai oligarchákkal már nem mer – vagy nem is akar? – szembeszállni. Ebből a szempontból viszont ő különbözik Chaveztől. Abban maximálisan megegyezik a két törekvés, hogy mindketten be akarták, be akarják betonozni a hatalmukat.
Ezt a filmet érdemes megnézni: Harc a demokrácia ellen
Ugorjunk egyet keletre, nézzük meg Ukrajnát. Janukovics valóban oligarcha és diktátor volt. Politikai hatalmát is gazdasági visszaéléseknek köszönhette. Szembeszállt az EU-val, vagyis azzal a multi-kapitalista világrenddel, amelyik szeretné az egész világot bekebelezni. Hogy Janukovics Ukrajnának akart-e jót, vagy inkább az orosz érdekeltségek miatt tett így, nem tudom, de arra gyanakszom, inkább az utóbbi. Saját érdekeltségei inkább húztak Oroszország felé, mint Ukrajna felé.
A közös pont az, hogy a CIA megpróbálta megbuktatni Chavezt, de nem sikerült neki. Ukrajnában a CIA és az EU sikeres puccsot hajtott végre. Ettől persze Janukovics még a legrosszabbak közé tartozik, de jól látható, mi történik azokkal, akik nem gazsulálnak az új világrend előtt. Az egésznek persze Ukrajna issza a levét. Amíg Janukovics uralta, addig sem volt jobb nekik. Az EU-ban az a sors vár rájuk, ami ránk is, ha nem rosszabb: gyarmat lesznek szegény rabszolgákkal. Orosz érdekszféra alatt nem tudni, mi lett volna, vagy mi lenne. Putyin nem Sztálin vagy Brezsnyev, szerintem sokkal okosabb náluk.
Mindenesetre Chavez és Janukovics példái jól előrevetítik, mi várna Orbánra, ha hasonló utakat futna be. Amúgy csak mellékesen megjegyzem, aki olvasta John Perkins Egy gazdasági bérgyilkos vallomása című könyvét, pontosan tudja, miről beszélek.
Tehát Orbán egyfajta chavezi diktatúrát épít, központosítja a hatalmat, elsöpri az ellenfeleket. Ennek érdekében mindent bevet: saját szája íze szerinti alkotmányt kreált, megváltoztatta a választási törvényt, bőven tejel saját holdudvarának és a hazai oligarcháknak, most legújabban pedig kicsinálja az ellenséges média hangjait. Mindezt értem, hiszen az orrunk előtt zajlik. Csak a célt nem tudom. Újabb Horty-korszakot épít, vagy mit is akar valójában?
Az biztos, hogy ha Janukovics vagy Chavez útjára lépne, és még jobban szembe menne az EU-val és mögötte az USA mögötti hatalom érdekeivel, akkor hamar megbuktatnák egy puccsal. Milyen érdekes, hogy minden mögött van egy újabb mögöttes érdek. Mint egy rothadó, bűzlő hagyma rétegei.
Orbán nagy kérdés. Nekem puha. Én sokkal radikálisabb lennék, bár lehet, a túlzott radikalizmust jelen helyzetben megsínylené az ország. Sajnos tudatosságban a legtöbben még a Való Világ és a Barátok közt szintjén tartanak, és csak hőbörögni tudnak mindenért, nem tudatosan tenni.
Gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetben van az ország, még élelmiszerrel sem tudnánk magunkat ellátni, ha holnap lezárnánk a határokat és fenékbe billentenénk az EU-t. Az pedig lázadáshoz vezetne. Ma Magyarországon az emberek boldogabbak a langyos posványban rabszolgaként, mint hogy kicsit jobban nélkülözzenek, de a maguk urai lehessenek szabadon. A világ jelenleg még ilyen, kérem szépen, de az én fejemben már egy másik Föld képe él.
Ennek a korszaknak EU-stól, CIA-stól, kapitalizmusostól együtt biztosan befellegzett. A múlt még rúgkapál a jelenben, és megpróbálja elvenni a jövőt, de minél többen gondoljuk másképp, az annál hamarabb tud bekövetkezni.
Chavez már meghalt, Venezuela ki tudja, merre halad tovább.
Janukovics hatalmának befellegzett, Ukrajna az oligarchák martaléka helyett most majd az EU-s és amerikai multik rabszolgája lesz.
Orbán meg egyenlőre építgeti chavezi hatalmát, kiszolgálja a janukovicsi oligarchák hazai megfelelőit.
Magyarország meg ugyanúgy rabszolga. Ameddig az akar lenni.
Both Gábor – 2014. június 14.
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
