Az uborkaszezon kellős közepén, s a koronavírus második hullámának peremén a magyarosan csengő nevű párkányi Csepregi Zoltán képviselő legfőbb gondja a Párkány és vidéke városi lapban megjelent cikk, melynek címe „TRIANON: Száz év a határon”, szerzője pedig Bokor Réka főszerkesztő.
Igen, a határ nincs messze, de most mégis sikerült egy helyben állva „átlépni” azt. Sebaj, nyár van, alkossunk nagyot, gondolta a tisztelt képviselő úr, elvégre mivoltára büszkén alapvető feladata a választók érdekképviselete és az alkotmányos jog védelme.
Gondolom én, jóhiszemű, magyar érzelmű, háborús bűnös felvidéki adófizető magyar. Sajnos kedden az esti órákban a képviselő-testület hosszasan vitatta Bokor Réka menesztését. Az ok?
Csepregi Zoltán egy szlovákiai magyar napilapnak tett nyilatkozatában hangsúlyozta, nem tud azonosulni azzal a ténnyel, hogy Bokor Réka aktívan politizál egy szlovákiai magyar párt színeiben, s ennek tudatában mer véleményezni, s cikkeket ír, jelentet meg az említett lapban. (Bocsánat, nem főszerkesztő?) Véleménye szerint ez ellenkezik a helyi lap etikai kódexével. Természetesen azért hangsúlyozta, hogy a Trianon tematikájú cikkel nincs gond. Azért hátborzongató, nem?
Sokan még emlékeznek az előző rezsimre, amikor a párttagság kiváltságokkal járt, s fordítva. A varázslatos pártkönyvecske eleven emlék. A történelem ismétli önmagát, mondják sokan. No de tekintsük meg az alkotmányunkat, ugyan mit is mond:
26. cikkely
(1) A szólásszabadság és az információs szabadság biztosított.
(2) Mindenkinek joga van véleményét szóban, írásban, a sajtóban, képben vagy más módon kifejezni, és joga van szabadon keresni, elfogadni és terjeszteni eszméket és információkat, országhatárokra való tekintet nélkül. A sajtótermékek kiadása nincs engedélyezéshez kötve. A vállalkozás a rádiózás és televíziózás terén állami engedélyhez köthető. A feltételeket törvény szabályozza.
De továbbmegyek!
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948)
2. cikk Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.
19. cikk Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.
Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni. Elfogadva 1948. december 10-én.
Természetesen lehetne még sok-sok cikkelyt és pontot idézni, de az internet korszakában feleslegesnek vélem.
Kedves barátaim, van itt Beneš-dekrétum, vannak elkobzások, lásd Bosits kontra Szlovákia, nyelvtörvény, egy majdnem érvénybe lépett himnusztörvény, s most elérkeztünk oda, hogy tetszés és nemtetszés alapján cenzúrázzák az elvileg szabad sajtót.
Na EU, erre varrjál gombot! Mi ez, ha nem diszkrimináció?
Azért mi, magyarok lovas nemzet vagyunk, s tudjuk, hogy kehes öszvérrel, öszvérekkel derbit nem lehet nyerni… Remélem a főszerkesztő asszony megkeresi az ombudsmant és jogsegélyhez folyamodik! De addig bátran javallom minden párkányinak, hogy tessenek a krumplit „oda” pucolni! Arra (is) jó a szabad sajtó.
(Urbán Zoltán, a Reviczky Társulás elnöke/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
