Nincs egyszerű helyzetben a szlovák kormányzat, hiszen egyszerre kell megteremtenie a programot az EU gazdaságmentő csomagjából, illetve a 2021–2027-es programozási időszak költségvetéséből a Szlovákiának szánt források lehívására.
Természetesen fontos a programalkotás, ne Brüsszel mondja már meg, mire is költsük azt a teméntelen pénzt, minden ország maga tudja, hogy mire is volna szüksége. Szlovákia is tudja, legalábbis a döntéshozói határozottan ezt állítják. Emellett persze az Unió is meghatározza a kereteket. A héten két érdekes és a szlovák folyamatokra jellemző hírt is hallhattunk.
Az első hír arról szólt, hogy egy tanácsadói társaság véleménye szerint az Európai Bizottság el fogja utasítani a gazdasági mentőcsomag lehívásához szükséges szlovák reformprogram egy részét.
Ennek az első verziója októberben került nyilvánosságra, majd egy korlátozott vita és kisebb fazonigazítás után Eduard Heger, a szlovák pénzügyminiszter december 22-án eljuttatta Brüsszelbe. A tanácsadók szerint a Bizottság kifogásai elsősorban a zöldgazdaság fejezet intézkedéseit érinthetik, amelyek nem eredményeznék a szén-dioxid-kibocsátás kellő csökkenését, és hiányzik a program gyakorlati átültetése.
A szlovák gazdaságmentő reformprogramban a zöldgazdaság fejezete az 5,8 milliárd eurós csomag 37 százalékát érinti, és egyik célja, hogy a CO2-kibocsátást az 1990-es szint 55 százalékára csökkentsék, aminek Szlovákiában is a legnagyobb felelőse az energetika, az ipar és a közlekedés-szállítmányozás.
A tanácsadók figyelmeztetnek, bár a reformcsomag érinti ezeket a területeket, nem egyértelmű, hogy ezek az intézkedések akár elméletileg is képesek lesznek-e ilyen mértékű kibocsátáscsökkentésre. Joggal, hiszen első olvasatban is kitűnik, hogy zöldgazdaság fedőnév alá minden, főleg a közlekedést érintő beruházást (autópálya, vasút) belegyömöszöltek.
Persze a pénzügyminisztérium alapvetően elutasította ezeket az állításokat. „A nyilvánosságra hozott állítások félrevezetőek. Sértik a kormány erőfeszítéseit, hogy olyan minőségi reformtervet készítsen, amely a legjobban ötvözi a zöldgazdaságra és a dekarbonizációra vonatkozó európai követelményeket.” Azt hiszem, a minisztérium kijelentése nem igényel különösebb kommentárt. Finoman szólva nem a párbeszéd irányába mutat.
A második hír szerint Veronika Remišová beruházási, regionális fejlesztési és informatikai miniszter arról számolt be, hogy az önkormányzatok terveket készítettek az európai alapok jobb és értelmesebb lehívására.
Benyújtották a regionális prioritásokat az összes magasabb területi egység (8 megye) szintjén, mert ugye Szlovákia is halad a korral.
Mivel demokratikus és erőteljesen vallja a szubszidiaritás elvét (a döntések ott szülessenek, akikre ez tartozik), így az elkövetkező hét évben a 13 milliárd eurós pénzügyi csomag egy részéről már nem a minisztériumok, hanem közvetlenül az önkormányzatok fognak dönteni.
Efölött akár át is ugorhattunk volna, hiszen tudjuk, hogy a megyékben alakultak ilyen csoportok.
Eszünkbe juthat Farkas Iván karácsony előtti részletes beszámolója, milyen harcokat kellett folytatnia az MKP megyei frakciójának, hogy a Nyitra Megyei Partnerségi Tanácsba megfelelő arányban jelölhessék a déli, magyarlakta járások képviselőit.
Érdekesség, hogy egyes megyei partnerségi tanácsokban és azok kamaráiban komoly szerepet kaptak az előző kormány által összerakott fejlesztési csoportok, amelyeket fenntarthatóan fejleszthető város és vonzáskörzete megfogalmazással, elég csúnya fedőnév alatt hoztak össze.
A név csúnya, de a gondolat nem rossz, hiszen a centrum–periféria elv szerint elfogadja a város és a vonzáskörzete közti különbségeket és egyben az összetartozást, így próbálva meg elérni a régió fejlődését.
Szlovákiában a községeknek csupán az 5 százaléka város, viszont a lakosság 54 százaléka itt él, és majdnem 80 százaléka itt dolgozik. Bár Pozsony kivételével szinte az összes városban csökken a lakosság száma, ez nem jelenti azt, hogy a városok szerepe csökkenne, inkább a városból az agglomerációba való kiköltözést mutatja, azaz lazulnak a városok külső határai. A város és vonzáskörzetének kapcsolatai szorosabbá váltak, így a városfejlesztést és a területfejlesztést egyre többen egyenlő értékűnek tartják.
A periférián tehát fokozatosan egy ördögi kör alakul ki, ahol csökken a jövedelemtermelő képesség, a foglalkoztatottság, a szükségletek kielégítése, növekszik a kommunikációs és a közlekedési elzártság, és megbomlik a demográfiai egyensúly.
Elnézést az elméleti fejtegetésért, de azt hiszem, ebben mindenki ráismerhet a magyarlakta térségek többségére. Trianon óta a határ menti térségek a perifériára szorultak, és ebből a gazdasági árnyékzónákból nem is tudnak kitörni.
Világosan látszik, hogy az ilyen irányú fejlesztéseknél a magyarlakta régiókkal a szlovák gazdaságpolitika nem számol.
Érvelhetnének, hogy Besztercebánya megyében azért ott van Rimaszombat és Losonc, de ezek olyan éhségzónák, amelyekkel kezdeni kell valamit. Érvelhetnek azzal, hogy a Bodrogközre és az Ung-vidékre gondoltak a Kassai vagy a Homonnai központ esetében, ezek azonban olyan távolságokra esnek, ami miatt a keleti magyarlakta térség a legtávolabbi perifériára szorul. Arra viszont nem hiszem, hogy érvet találhatnának, hogy a Csallóköz, Mátyusföld, Duna, Vág, Garam és Ipoly mente miért is maradt ki ebből, amikor Dunaszerdahelynek és Komáromnak, Párkánynak vagy Zselíznek minden lehetősége megvan a fejlődésre? Sajnos a szlovák gazdaságpolitikában megmaradtak a trianoni berögződések.
Át kell lépnünk Trianonon! A saját kezünkbe kell venni a kezdeményezést. Építsük ki a mi magunk város és vonzáskörzete csoportjainkat, amit aztán el kell fogadtatni a szlovák döntéshozókkal.
Jó elképzelésekkel és sok munkával ez sikerülhet. Főleg úgy, hogy a határ mente régióinak már rég nem csak Szlovákiában lehet, hanem Kárpát-medencében kell gondolkodnia.
A Bodrogköznek megvan az az előnye, hogy nemcsak Kassához kell igazodnia, hanem kitekinthet Kisvárda, Sárospatak, vagy akár Kárpátalja felé. A Duna mente pedig keresheti a kapcsolatot Győr, Komárom, Esztergom térségével. Csak így sikerülhet a perifériából való kitörés.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/4. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
