Egy párizsi kórházból érkezett a héten a „román Szolzsenyicin” halálhíre: március 25-én, szerdán 84 éves korában elhunyt Paul Goma író, antikommunista ellenálló. Az író testét elhamvasztották, hamvait a párizsi Pere Lachaise temető kolumbáriumában helyezték örök nyugalomra.
A besszarábiai születésű (Paul Goma a Moldovai Köztársaságban, Mana faluban látta meg a napvilágot 1935. október 2-án) román írót a mifelénk sugárzó nyugati rádióadók hasonlították a híres orosz disszidenshez. Ez a társítás később önmagát beteljesítő jóslatnak bizonyult. Már 1952-ben, tizedikes gimnazistaként őrizetbe vette a Szekuritáté, majd kicsapták az ország összes középiskolájából, mivel kommunizmus-ellenességgel gyanúsított személyek védelmére kelt.
Később mégis sikerült beiratkoznia egy középiskolába, és 1953-ban leérettségizett.
1954-től a Mihai Eminescu Irodalmi és Irodalomkritikai Főiskola hallgatója lett, az intézmény hallgatójaként többször is vitába keveredett tanáraival, majd az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után a magyar antikommunistákkal való szolidaritás jeleként kilépett a Munkásifjak Szövetségéből (a KISZ elődjéből). Emiatt ellenséges szervezkedéssel vádolták meg, és 1957-ben két évre bebörtönözték. Szabadulása után kényszerlakhelyre költöztették, ahol 1963-ig tartózkodott.
Szabadulása után beiratkozott a Bukaresti Tudományegyetem bölcsészkarára, majd 1968-ban a Kommunista Párt tagja lett. 1971-ben azonban a kizárását javasolták Ostinato című, Romániában cenzúrázva, a német Suhrkamp kiadónál viszont teljes egészében megjelent regénye miatt.
Miután rendszerkritikus művei itthon nem, csak a „szabad világban” találtak kiadóra, általános ismertsége némi védelmet biztosított számára.
1977 elején petíciót szerkesztett a Charta 77 csehszlovák emberjogi mozgalom mintájára; a felhívásban az emberi jogok tiszteletben tartását követelte a román kommunista diktátortól.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
