A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Érsekségi ékességek című sorozatában ezúttal a Johannes Cassianus két művét tartalmazó ősnyomtatványt ismerhetjük meg.
A bemutatni kívánt ősnyomtatvány 1904-ben már bizonyosan a Veszprémi Káptalani Könyvtár állományába tartozott. Johannes Cassianus két művét tartalmazza, amelyekben a szerzetesség bölcsőjében, Egyiptomban, továbbá a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában összegyűjtött tapasztalatait vetette papírra. A szerző a Nyugat-Római Birodalomban elsőként foglalta össze és ismertette a keleti szerzetesek életvitelét és lelkiségét. Cassianus életéről keveset tudunk. A 4. század második felében született, származásának helye azonban bizonytalan. Szíria tartományban, Betlehemben lépett kolostorba. Itt kötött életre szóló barátságot rendtársával, Germanusszal. Apátjuk engedélyével tíz esztendeig az egyiptomi szerzetesek, remeték és cenobiták életét és tanításaikat tanulmányozták. 415-ben a pappá szentelt Cassianus Dél-Galliában, Marseille mellett egy férfi és egy női kolostort vezetett. Itt írta meg két híres könyvét a szerzetességről Apta Julia (mai Apt, Dél-Franciaország) püspöke, Castor kérésére.
A De institutis coenobiorum et de octo principalibus vitiis (A szerzetesek szabályairól és a nyolc főbűnről) című műve tizenkét könyvből áll. A szerzetesi ruha; Az éjszakai imádság és zsoltárok rendje; A nappali imádság és zsoltárok rendje című fejezetekben az egyiptomi és szíriai szerzetesek életmódját mutatja be a szerző. Akik lemondtak a világról című részben pedig részletesen elemzi a szerzetbe fogadás személyes feltételeit. A teljes keleti szerzetesség bemutatására törekedve a palesztinai, mezopotámiai, kappadókiai kolostorok falai közé is bepillantást enged olvasóinak. A nyugati szerzetesi élet tapasztalatait veti össze az eszményített keleti szerzetesi élet szigorával: „itt csak azokat a szokásaikat ismertetem, amelyeknek megvalósítását sem a testi gyengeség, sem a hely kedvezőtlen fekvése nem gátolhatja, ha már lelkünk gyarlósága és szellemünk lanyhasága nem vette el tőlük a kedvünket”. A mű további részében a nyolc főbűn természetét taglalta, amelyek megakadályozzák a szerzeteseket a lelki tökéletesség elérésében és ezért küzdeniük kellett ellenük. Ezek azok a szenvedélyek, szellemek, amelyek a bűnök forrásai. Mégpedig a mértéktelenség szelleme, vagyis a torkosság vágya; a tisztátalanság szelleme; a fösvénység vagy kapzsiság szelleme, a pénz szeretete; a harag szelleme; a szomorúság szelleme; a nyugtalanság vagy a szív kedvetlensége, a lanyhaság szelleme; az értelmetlen hiú dicsőség szelleme; valamint a kevélység szelleme. A Szentírásból és a keleti szerzetesatyák életéből vett példázatokkal világítja meg a szerző az erkölcsös életre vezető utat. Az igazi alázatosság vezeti a szerzeteseket a tökéletesség legmagasabb fokára, amikor már nem a büntetéstől való rettegés, hanem az erények szeretete irányítja a monachusok életét.
A Veszprémben őrzött inkunábulum három bordára fűzött, bordó, egészpapír borítású könyv. Egyszerű kiállítású, iniciálékat nem tartalmazó, rubrikálatlan példány. Egykori rendszeres használatáról a lapszéleken nagy számban olvasható középkori, latin és görög nyelvű kéziratos bejegyzések tanúskodnak. Restaurálását, amelyre 2012-ben került sor, a Veszprémi Érsekség anyagi áldozatvállalása mellett a Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakmai Kollégiumának pályázati támogatása tette lehetővé.
Változásokkal küzdő jelenkorunkban valamennyien lelkünket felemelő, üdítő olvasmányra lelhetünk a több mint másfél évezrede keletkezett szövegekben.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
