Sokszor rálegyint az ember egy-egy politikus megnyilvánulására, mondván, bolond lyukból bolond szél fúj. Ám amit Zuzana Čaputová, Szlovákia elnöke produkált a közösségi oldalán vasárnap, Szlovákia EU-s csatlakozásának a 18. évfordulóján, azt – hogy is mondjam, hogy ne legyen nagyon sértő – igencsak erős fenntartásokkal lehetett olvasni.
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy bármi történjék az országban, akármilyen kényes vagy marginális téma bukjon fel a zavaros habokból, az elnök azonnal megjelenik a tévé képernyőjén és véleményt mond. (Valószínűleg mindenhez ért, onnan a közlési kényszer.) Čaputová hovatovább az ország legaktívabb arca, közszereplőként az egyik legsűrűbben megszólaltatott celeb. Igaz, az állampolgársági törvény módosítását – amely továbbra is diszkriminálja a Szlovákiában élő félmilliónyi magyart, s nem mellesleg durván alkotmányellenes – nem kommentálta, csak gyorsan aláírta. Ahogyan a Beneš-dekrétumokban sem talál semmi kivetnivalót. A Szlovákiában élő magyarok jogai annak ellenére nem okoznak a minden polgár elnöke számára álmatlan éjszakákat, hogy nagyon nyitott, és a posztliberális megfelelési kényszer béklyóiban kávézgató magyar tanácsadói is vannak. A súgógép azonban úgy látszik, szabadságra ment vasárnap.
Persze nyilvánvaló, hogy az ember nem piszkít a saját fészkébe, de azért az évforduló elviselt volna egy-két kritikus megjegyzést. Annál is inkább, mert már a kisiskolás gyerekek is tudják, hogy az EU-t egyre kevésbé lehet vezető hatalomnak tekinteni a globális nagyhatalmak versenyében. Önmaga tehetetlenségének köszönhetően az Unió már rég nem vezető hatalom, és látva mai vezetői kapkodását, egyre kevesebb az esélye, hogy az lehessen. Katonailag végképp nem az (különösen amióta Nagy-Britanniát sikerült kiutálni a tagállamok közül), a gazdasági prosperitás terén történő száguldás jótéteményeit pedig napjainkban tapasztalhatja meg Lisszabontól Athénig, Helsinkitől Rómáig az uniós polgár. Aki köszöni szépen, mostanában a gáz- és villanyszámla fölött morfondírozik, és lassan azon törheti a fejét, hogy reggel ne tusoljon, vagy délután, a mosógépet pedig cserélje-e teknőre. A közel félmilliárd lakos jólétét éppen napjainkban igyekeznek Brüsszelben felszámolni a demokrácia még nagyobb dicsőségére. Az Unió hovatovább migránsok lerakata lesz, és generációkat készül adósrabszolgaságba taszítani, miközben az önvédelmét kockáztatva próbál idegen érdekeknek megfelelni és belesodródni két másik nagyhatalom háborújába.
A kihagyhatatlan mantra felmondása, az elvárásoknak való megfelelés, a liberális fősodorba való feltétel nélküli besorakozás afféle kis fecsegő patakocskájának csörgedezése pedig szinte balzsam a brüsszeli füleknek: „
Főként a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság értékének tisztelete az, ami erőt ad számunkra.”
Ezt a hűségnyilatkozatot természetesen nem szabad kihagyni, ez afféle reggeli, déli és esti zsolozsma az Európai Unióban. Csak az a baj, hogy ennek hitelességét éppen maga Brüsszel kérdőjelezi meg, amikor egyes tagállamok jogrendjébe gázol bele, és zsarolja a más véleményen levőket. Az alábbi mondatnak pedig csak az első fele igaz: „
Nemcsak a sebezhetőségünkre ébredünk rá, hanem az összetartozásunkban rejlő óriási erőre is.”
Egyszóval: a bőségről, biztonságról, erőről, összetartozásról olvasva ismét konstatálhattuk, hogy fel lett mondva a soros lecke. Akárha a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámolóját olvastuk volna valamikor 1968 után. Mintha az ország elnöke nem is Szlovákiában élne, hanem valami más bolygón, ahol fontosabb a (természetesen nem létező) háttérhatalom iránti szófogadás, mint az ország polgárainak az érdeke.
Zárójelben jegyzem meg, amióta Európa-szerte megkérdőjelezik a csúnya Z-betű használatát, mert az oroszok kisajátították, nem is tudom, szabad-e leírni a keresztnevét, vagy használjunk Uzanát?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
