Idén május végén izgatott körímél érkezett munkahelyi postafiókomba. Küldője ujjongva közölte, íme eljött az év legnagyobb eseménye, a “prájd”, s ez egész hónapban kitart. Színes ímél volt, ujjongó, lelkes emberekkel, színes lufikkal, plüssmacikkal, pöttyös labdákkal.
Kicsit megijedtem, mert csak tavaly november óta dolgozom itt, szóval még nem ismerem az itteni szokásokat. De megnyugtattam magamat: nagyon más itt se lehet, mint 2007 óta minden más nyugati tulajdonú multi munkahelyemen.
Aztán jött június 1. és semmi. Majd mentek a napok, s minden nap semmi. Egy árva szó se a “fontos” eseményről.
Előző munkahelyemen legalább jött 1 azaz egy darab plusz ímél, hogy ingyenes onlájn, homofóbiát gyógyító szeminárium van, melyre szívesen várnak minden kollégát, aki homofób érzelmeivel küzd. Nem jelentkeztem, pedig vannak homofób érzelmeim, viszont nem küzdök velük, hanem büszke vagyok rájuk, így nem éreztem magamat megszólítva a kedves hangú meghívó által.
Még a rendes évi szófiai homokmenetről se küldtek legalább fél sornyi reklámot!
Vártam, vártam a tisztesség kedvéért máig, hátha lesz mégis valami, legalább valami összegzés e nagyszerű hónapról. De nem, semmi.
Bevallom, ha a “prájd” azt jelenti, hogy nem történik semmi, akkor magam is elkötelezett prájdpárti vagyok…
Olyan ez, mint a 70-es évekbeli szovjet-orosz viccben:
Ideológiai felvételi vizsga az egyetemen. A hallgató nem tud semmit. A bizottság azonban sajnálja meghúzni őt, így feltesz neki egy mentő kérdést, amire a választ az óvodások is tudják, annyiszor van ez említve mindenhol:
- Melyik évben született Lenin?
- Nem tudom.
- Hogyan nem tudja? Maguknál nincs tv, rádió, újságok?
- Se tv, se rádió, újság is csak nagyon ritkán.
- Hát honnan jött maga?
- A Jeges-tenger partjáról, Muhoszranszkból*.
Ekkor a bizottság tagjai összesúgnak egymás közt: kollégák, emlékeztek, a múltkor éppen azt vitatottuk meg, hová lenne érdemes a tanszéknek üdülni mennie.
- * Muhoszranszk – beszédes helynév, szó szerint “Légypiszok”
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
