Egy olvasónk elgondolkodtató esetet osztott meg lapunkkal: a több éve Magyarországon élő férfi arra panaszkodott, hogy „büdös magyarozták” a sepsiszentgyörgyi vonatállomáson, mi több, miután angolra váltott a vita, egy nyomdafestéket nem tűrő angol szitok is elcsattant a jegyárusok részéről. Utánajártunk a panasznak, jeleztük a bukaresti illetékeseknek, így kivizsgálás is indult az ügyben – írja a Székely Hírmondó, alább a cikk folytatása.
„Párommal érdeklődtünk a Budapest irányába tartó vonatok menetrendjéről, jegyvásárlásról. A váróteremben egy idős bácsi üldögélt, a vonatjegy-értékesítő pultnál egy középkorú nő ült, és mellette állt a kolléganője. Kulturáltan megkérdeztem, mennyibe kerül egy vonatjegy Budapestre, mondván, hogy pontos időpontom még nincs, rugalmas az indulási időm. Másodperceken belül az ülő nő teljesen kikelt magából, és rám förmedt, hogy azonnal beszéljek románul, hiszen ő nem tud, és nem is fog megszólalni magyarul. Értetlenül álltam a helyzet előtt. Meggyőződésem, hogy értették, hogy mit mondtam, mert félvállról odavágták, hogy a vonat most ment el. Mondtam, hogy nyilván nem egy elment vonat után érdeklődök, mire közbeszólt az álló nő, hogy értsem már meg, hogy ez Románia, és itt románul kell beszélni! Igyekeztem elmagyarázni, hogy nem élek már Romániában lassan két évtizede, és nem igazán megy a román nyelv, de ők csak gúnyosan mosolyogtak rajtam. Az álló nő megpróbált felülkerekedni, és visítva vágta oda, hogy akkor mondjam el angolul, hogy mi a fenét akarok. Angolra váltottunk. Megkérdeztem, tudnak-e az előidézett kellemetlen helyzetnek a jogi hátteréről, hogy ők közterületen dolgoznak, közalkalmazottak, és egy olyan városban vannak, ahol nagyon sok a magyar anyanyelvű lakos (még mindig háromnegyedes többségben vagyunk a "román" városban – a szerk.), valamint, mint én is, hazalátogató vagy átutazó. Ennek fényében, nem kellene-e tudniuk magyarul, ha erre törvény is kötelezi őket, valamint a közszférában dolgoznak? Kérdésemet a teljes kiakadás koronázta, az ülő nő ekkor halkan azt mondta, hogy »ungur împuţit«, amit Google-fordítóval később megnéztem, és büdös magyart jelent. Hirtelen egy rasszista, diszkriminatív, megalázó helyzetben találtam magam, viszont még mindig nem értettem miért, hiszen én csak egy jegyet akartam venni, valamint érdeklődni. Az álló nő azt mondta angolul, ha nem tudok románul, akkor ne is utazzak velük. Kértem, hogy hívjanak oda egy magyarul beszélő alkalmazottat, mire félvállról odavágták, hogy itt senki nem beszél magyarul, mivel ez Románia, és itt románul kell beszélni. Tudomásul vettem, hogy ebből nem lesz vonatjegy, így elköszöntem. Két lépés után meggondoltam magam: ekkor tudatosult, hogy én le lettem büdös magyarozva, és visszamentem, hogy megnézzem a kitűzőjüket. Kitűző nem volt a ruhájukon, a nevüket pedig nem árulták el, cserébe egy angol szitkot kaptam, aztán mehettem, amerre látok. Részemről az ügyet lezártnak tekintem, leírásom célja csupán a tájékoztatás” – osztotta meg történetét szerkesztőségünkkel a panaszos.
A jelzést továbbítottuk a Román Államvasút (CFR) bukaresti illetékeseinek, akik úgymond kivizsgálták az ügyet, de valójában az az érzésünk támadt, mintha szembecsukták volna velünk a tájékoztatóiroda ablakát.
„Az OMK4 137/01.08.2018-as jelzés alapján induló belső kivizsgálás, illetve a vasúti rendőrség által rendelkezésünkre bocsátott – a sepsiszentgyörgyi állomáson rögzített – videofelvételek tanulmányozása után elmondható, hogy a Ráduly Attila úr által elmondottak nem igazolódnak” – közölték a napokban lapunkkal az eredményeket. (Ha a románok mondják, akkor az márpedig úgy van, a petárdabirtoklás miatt miatt terrorizmusért elítélt székely hazafiaknál is bebizonyították, hogy magyargyűlöletről szó sem lehet náluk – a szerk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
