Forrás: ekho.blog.hu
Eddigi leghosszabb és egyben talán a legnehezebb munkám, több hetes modellezés, majd animáció eredményeként végre kijelenthetem, hogy KÉSZ!
Rövid történet a kép készítéséről: vízparton pihenés közben az egyik újságban volt egy képrejtvény (egyszerű „találd meg az öt különbséget!” típusú). Drága feleségem akkor kérdezte meg, hogy meg tudom-e csinálni a festményt 3D-ben. Én persze rögtön mondtam, hogy naná. Akkor még nem sejtettem (hogy békaemberekkel fogok találkozni… :D), hogy ez lesz az eddigi legnagyobb kihívásom ebben a műfajban. Persze alapból egyszerűnek tűnik, hiszen a kép adott. Igen ám, de brutális mennyiségű modellezni és festeni való volt. Még annyi hozzátartozik a történethez, hogy miután megmásztunk ezer lépcsőfokot a Nafplioban levő fellegvárba, majd utána le, már biztos voltam benne, hogy meg KELL csinálnom. Na nem a lépcsőfokoknak és az azutáni rettenet izomláznak köszönhetően, hanem annyira megihletett a környezet. Úgyhogy amint hazaértünk neki is kezdtem:
Íme a „hogyan készült”:
A legelső feladat a kép boncolgatása volt; melyik karakter hol helyezkedik el a térben: ezt hosszas doboztologatás közben sikerült kisilabizálni. Meglehetősen sűrűn helyezkednek el a karakterek, de azért még nem hering effekt.
Ezután jöhetett a modellezés. Itt több nehézséggel is szembesülnöm kellett. Az eredeti ötlet az volt, hogy minden egyes karakter fel lesz riggelve (tehát csontozva és ha kell animációra készen) és akkor majd az jó lesz nekem…meg könnyű. Sajnos itt futottam bele az első olyan problémába, ami hosszas fejvakarásra késztetett, A riggelés az ment, hála a Lightwave genomájának :). Tényleg, hihetetlenül jól és kényelmesen lehet vele dolgozni.
De amint sűrűsödtek a karakterek, úgy kezdődött a gépem nyűglődése. 8-9 karaktert gond nélkül be tudtam tenni a jelenetbe, de mivel itt 32 emberke volt, ezért mást kellett kitalálni. A megoldás a modellek freezelése volt, gyakorlatilag a pózokat fagyasztottam le, természetesen miután megbizonyosodtam arról, hogy mindegyik rendben van legalább alapszinten (itt még nem tudtam, hogy animációt is szeretnék – azaz persze, hogy tudtam csak nem sejtettem, de erről kicsit később).
Ezután következett a „gyurmázás”: ruhafinomítások, arcok, egyéb kiegészítők. Mivel itt már tisztában voltam azzal, hogy a gépem nem fogja bírni a csontozott karaktereket, bátran estem neki a modellek finomításának.
Tehát a pózok után elkezdtem megcsinálni a nagyobb gyűrődéseket, kiálló kis díszeket, gombokat, bajuszokat (volt bőven belőle), köteleket, stb. Összesen a modellezés 1 hónapot vett igénybe; nyilván nem 0-24-ben készült;)
Majd jött a textúrázás: Alapvetően a legegyszerűbb megoldás a legjobb, simán ráhúzni a modellekre lapként és annyi. DE (és ez egy hatalmas DE!) még meg kellett festenem a bump/ specular/ reflection mapeket, mivel minden egyes redőnek, minden fegyvernek, minden ruhának realisztikusabbnak kellett hatnia, mint a festményen. Bár egyértelmű, hogy a mester remek munkát végzett, de azért ha lehetőség van még látványosabb kép elérésére, akkor miért is ne? Szerencsére a wikin levő kép egész jó minőségű volt, de fel kellett húznom 3X akkorára és sok apró részletet újrafestenem amik a nagyítás miatt elvesztették a részletességüket. Viszont így pontosabban tudtam dolgozni a textúrákkal.
Itt a scene elérte a 8,5 milliós polygonszámot, így a displacement map )ami sokkal részletgazdagabbá tette volna a modelleket, de minimum 28-30 millió polygon lett volna) végül már szóba sem került (ez van ha az ember nem tart otthon minimum egy atomerőművet :D ). Sajnos ez a megoldás végül a kukában végezte, na persze nem teljesen, hisz megkönnyítette a többi réteg festését, de erről majd picit lejjebb.
Tesztkép a mapokról, elhagyva a displacement mapot. Annyira azért nem feltűnő a hiánya!
A normalmap pedig igazából csak óriás nagyításban mutatott némi extra tuningot vizuálisan, de ha már megcsináltam, akkor igazából maradhatott is. Csak apró pluszt jelentett látványügyileg. A textúrázás megvolt nagyjából 2-3 hét alatt. Szakmabeliek kérdezhetik, hogy miért nem UV-ztam fel őket. Nos a válasz igen egyszerű, mint azt írtam: nem is gondoltam animációra első körben, de amennyiben a gépem kibírta volna a riggelt karaktereket akkor mindenképp UV lett volna! Mire pedig felötlött egyáltalán a mozgás gondolata már semmi kedvem nem volt újrakezdeni és feluvzni a modelleket.
A teljes képről a render ilyen lett:
És amikor ezekkel megvoltam, tehát gyakorlatilag a munka nehezén túljutottam (legalábbis ezt hittem) akkor jött a zseniális ötlet: csináljunk valami kis filmszerűséget. Ja igen, hogy honnan jött az ötlet? Amikor már a kép félig megvolt, akkor bukkantam rá a Platique images munkájára (Battle of grunwald). Iszonyatosan megtetszett, bár hozzá kell tennem, hogy ők HUSZONKETTEN dolgoztak rajta másfél hónapig, és az a festmény nem sokkal nagyobb, mint Benczúr Gyula remekműve. Nyilván nekik mind emberi erőforrásokban, mind gépiben előnyük volt, persze ez egyáltalán nem befolyásolt. SŐT, inkább örültem neki, hisz egyedül is meg tudtam csinálni. Igaz négyszer annyi idő alatt :D
Na, de az anim: mivel a karakterek mozgását száz százalékban ellehetetlenítette gépem „gyengesége” így maradt a kamerával körbepásztázás.
És itt jött a következő nagy munka, mivel a mozgásoknál a kamera halad, ezért minden egyes modell textúráját újra kellett festeni.
Itt két verzió jött szóba, vagy a karakterek kapnak külön textúrát egyenként, vagy az egész jelenetet rétegzem. Végül az utóbbi megoldás bizonyult átláthatóbbnak. Munkamennyiség szempontjából mindegy volt. Így hát elkezdődött a rétegek újrafestése, el is koptattam a digipad ceruzájának a hegyét :D
Összesen lett 9 szín réteg, 9 bump, 4 reflection map, 4 specular map, és 4 normal map.
A kameramozgásokról nem lehet túl sok mindent mondani, a fő részleteken végig kellett menni, lehetőleg a filmészeti alapszabályokat betartva. Nem vagyok egy Zsigmond Vilmos, szóval ne is várjátok el azt a szintet, de megtettem amit tudtam:) Miután ezekkel megvoltam, jött a zseniális ötlet, hogy egy kis pluszt is vigyek a jelenetekbe, csináljunk füstöt, mert az jóóóó (meg mégiscsak illik a képhez). A változatosság kedvéért itt is két megoldás jutott az eszembe: vagy szimulálom a füstöt vagy maszkolgatok, AE-be átrakom a lightwave kameráit és úgy lesz 3D-s a füst. Mivel a 8,5 milliós scene…khömm…enyhén bereccsentette a gépemet, így végül a maszkolás mellett döntöttem. Átlagban 2-3 maszk réteg elég volt, és mivel a renderek mellé folyamatosan mentettem a bufferből az anyagokat, így pluszban segített, hogy a mélységekkel is tudtam játszani. Ó igen, még egy fontos dolog: hogy mégjobban kiemeljem, hogy ez az egész valóban 3D és nem csak egy „sima” 2.5D így rendereltem mindegyik jelenetből occlusion mapot is, hogy jobban kiemeljem a modelleket:
A depthmap pedig így nézett ki, legalábbis a 6. jelenetnél; ami igazából a 14. lenne, de mindegy :D Nyilván mindegyik jelenetnél más és más volt a map. Ez egyébként később segített a fókuszpontok finomhangolásánál amit mondjuk a rendernél elrontottam, vagy nem tetszett annyira. DOF-ra a DP kit node filterét használtam, mert GYORS, de nagyon:)
De visszakanyarodok a füstre: online elérhető nagyon sok füst, de ezek nem feleltek meg nekem, volt pár ami jó lett volna, de fizetősek voltak, így maradt az alternatív megoldás: az ecigi :D. Mi mindenre jó mi?
Az összerakása pofonegyszerű volt:
fényképezőgép az állványra, alulra egy ledes lámpa, fentről meg egy ezer éves kallódó zöld öngyújtó ledes lámpájával világítottam meg. A háttér meg a kikapcsolt monitorom volt. Tudom, nem egy studio-setup, de a célnak megfelelt. A felvétel viszont alig látszódott és kékes-zöldes fényt kapott, gondolom a szenzor nem nagyon tudott mit kezdeni vele ilyen sötétben. Persze egy kis utómunka, és máris használható lett!
Még AE-ben is kapott egy kis procedural textúrát a háttérbe, csak hogy csinosabb legyen a dolog :) Egy füstrész általában 3-4 layerből épült fel, persze jelenetenként azért változott. ÉS maszkonként voltak betéve. Próbálkoztam particle emitterrel is, de az nagyon lassú volt, bár szép. Viszont a végeredményben nem mutatott akkora különbséget, hogy megérje teljes egészében csak azt használni. Hiszen épphogy csak egy hangyányi füstöt akartam, nem pedig egy vulkán kitörését rekonstruálni! Egy maszk egyébként így épült fel:
Miután ezekkel megvoltam, jöhetett a jelenetek összepakolása, először PP-ben csak úgy nagyjából, majd át AE-be, végül az egészet abban csináltam végig (tudom, PP-ben kellett volna, de sajnos belefutottam egy olyan hibába ami a későbbiekben iszonyatosan visszadobott a munkában). Körülbelül 3 heti munka konkrétan a kukában végezte, miután… és most kapaszkodjatok meg: 140 tesztvideót készítettem.. agyrém :D. És az a vicces, hogy kaptam pár tippet, bitráta így, fps úgy, encoding így, feltöltés úgy, de egyik sem használt semmit, végül magamtól jöttem rá, igaz volt egyetlenegy tipp, amit teljesen máshol olvastam. A hiba végül pedig a következő volt: a drága webes lejátszók képtelenek kezelni a kamera síkban történő mozgását, vagy nagyon gyorsan kell, vagy nagyon lassan – persze én tökkkkkkéletesen a kettő között rendereltem a jeleneteimet. Nyilván nem gondoltam arra, hogy online akadni fog mindenhol a panning. De ez egy jó tapasztalat volt a jövőre nézve. Erre elment három hetem, mire meglett a megoldás – persze így leírva könnyű, mint egy veréb lába…
A jelenetek lassítása és az újravágás következett. Néhol kellett még pluszban renderelni, de az már nem volt vészes, így is olyan szintre optimalizáltam az egy frame renderidejét, amennyire csak tudtam: 32 másodperc/ frame :) Persze renderfarmmal könnyebb lett volna… De azért így sem őszültem bele.
A jelenetek összepakolása után gyakorlatilag megvoltam mindennel, kapott egy végső színkorrekciót + egy-két apróságot a filmecske. Ó igen a végső renderidőt ne is kérdezzétek, borzalmasan sok. Az összes képszekvencia 64 000 filet jelent; maszkokkal occlusion mappal, depthmappal és a javításokkal együtt. Brutál… aki akar számolgathat; átlag 32 másodperc (+- 10) / frame :)
Ami még kimaradt az a zene választás. Mindenképpen magyar zeneszámot szerettem volna, gondolom ez egyértelmű. Sok indulót végighallgattam, de Liszt Ferenc Magyar rohaminduló című műve lett a nyerő. Valahogy illett hozzá, legalábbis szerintem. Roxy szerint annyira nem ;) Picit vágnom kellett rajta, mert túl hosszú volt bár összegyűlt annyi anyagom, hogy kitudtam volna tölteni az időt; de az már túl sok (és valljuk be, unalmas is) lett volna.
És végezetül íme a videó:
Végső gondolatok:
Büszke vagyok az egész képre és a videóra, kihívás volt a javából! Amikor belekezdtem, nem hittem, hogy ilyen sok buktató lesz benne. Azt pedig főleg nem hittem, hogy ennyire sokáig fogom csinálni, de most hogy kész, végre hátradőlhetek és teljes energiával foglalkozhatok más dolgokkal.
A mesterművet meg tessék elmenni megnézni élőben, hiszen elképesztő alkotás!
Bónusz kép a restaurálás előttről:
Elképesztő, nem? DE :)
Köszönet illeti elsősorban Feleségemet, aki biztosította a napi kávéadagomat és az erőt a mindennapokban; Manót, aki ellátott alapvető tanácsokkal; Gabcsit, akit folyamatosan nyaggathattam a problémáimmal; Dávidot, aki van, segít, és jóbarát a javából; ezenkívül mindenkit aki elviselte, hogy állandóan erről beszéltem.
És természetesen köszönet illeti a Magyar Nemzeti Galériát, hogy órákon át bámulhattam a képet:) Na jó… talán nem órákon át, de azért sokáig meresztettem hódszemeimet.
Benczúr Gyula életéről ITT olvashattok, Buda visszafoglalásáról pedig ITT!
A kép a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képezi.
forrás: ekho.blog.hu
Forrás:jobbikit.hu
Tovább a cikkre »
