Néhány hónappal ezelőtt lehetőségünk volt ellátogatni a budapesti Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona épületének egy részébe. De hogyan is kerül oda egy kis felvidéki csapat?
Wurczer Péter, Barsbaracska polgármestere 2025-ben fedezte fel Dr. Mihályik Szidor (Izidor) nevét a község régi levéltári papírjai között. Az 1837. március 27-én született Szidor korán elvesztette a szüleit, így nagybátjyáék, Halványi Jánosék nevelték, aki a pesti vakok intézetének az igazgatója.
Péter kutatása odáig jutott, hogy nem csak egy átlagos, de igazán magas pozíciójú embert ismerhetett meg a régi iratok által: a Braille-írás magyar úttörőjét! Egyre jobban belemerült életútja kutatásába, míg végül a budapesti Vakok Intézetéig (ma Iskolájáig) jutott el, melynek nagybátyja után Mihályik az igazgatója volt 1865-1895 között.
Ez ügy kapcsán látogathattunk el néhányan a Hungária körút eme impozáns, szemet kápráztató épületébe. A részletes külső szecessziós szerkezeti felépítés már messziről észrevehető, a díszítések elkápráztatják az embert már a külső burkolat megpillantásakor is. Megtalálva a bejáratot az udvarban parkoltunk le, ahol messziről sok gyermeket láttunk – épp a nagyszünetet használták ki egy kis friss levegőn való játszásra a megszokott ill. látássérültek számára kialakított játszótéren, falmozaikoknál, stb.
Ezt követően léptünk be a nagy színvonalú intézménybe, mely – ahogy fentebb már említettük – nem csak tanintézmény, de kollégiumként és gyermekotthonként is szolgál.
Ebben a multifunkcionális épületegyüttesben fogadott minket Somorjai Ágnes igazgató asszony kedves kollégáival, akikkel bevezettek minket a tanintézmény egyes nyilvános helyiségeibe.
Mivel egy hétköznapi oktatási napon látogattuk el hozzájuk, ezért az iskola tantermeit nem tekintettük meg, s ügyelnünk kellett, hogy a növendékeket semmilyen módon ne zavarjuk meg.
De hogy egy kicsit visszaugorjunk az időben, az iskola honlapján megtalálható rövid történetük is, ebből idéznénk:
,,Intézetünk alapításának éve 1825. Ez év októberében érkezik Bécsből Pozsonyba Beitl Rafael és néhány vak gyermek. Őket Johann Klein, a bécsi Vakintézet igazgatója küldte, hogy az ott ülésező országgyűlés tagjainak bemutassa, hogy igenis, a vak gyermekek oktathatók, nevelhetők, képezhetők, s ez okból Magyarországon is szükséges egy erre képes intézetet létrehozni!’’ (forrás: vakisk.hu)
Ahogy az oldalon is olvasható, József nádor volt ennek a kezdeményezésnek az egyik nagy alakja, aki nem csak anyagilag, de erkölcsileg is segítette az oktatás elindítását. Családjával együtt rengeteg egyházi és világi támogatót szerzett, így 1827 tavaszán Pesten, az Üllői úton bérelt helyiségekben folytatódott a Pesti Vakok Intézetének élete.
,,Ez évben született meg a Plánum, az első magyar vakügyi dokumentum’’
– írják.
Beitl igazgatóság alatt 1830-ban Terézvárosba költözik az intézet. Mellé szegődik Hertelendy Gábor, kiválóan képzett vak tanár is, s ekkortájt már több mint 10 a növendékek létszáma. Ez lett az oka annak, hogy egy új épületet keressenek, ami már saját és nem bérelt. Egy vályogházat 1835-ben sikerült is megvásárolni, de az 1838-as nagy pesti árvíz elmosta. Beitl igazgató urat Dolezsálek Antal váltja, ekkor a tanulók száma 21, és a tantestület is jelentősen bővült.
,,Négy éven át a budai Horváth-kertben kaptak átmeneti elhelyezést, míg végül József nádornak köszönhetően 1842. október 3-án, az összeomlott épület helyén felépült korszerű épületben talált otthonra az intézet. ’’
Egy újabb költözés következett: ezúttal a Király utcai, két emeletes, klasszicista stílusban épült házba, melyet aztán lebontottak (ma a helyén a Zeneakadémia pompás épülete áll). De ennek itt még nincs vége! Mihályik az igazgató, megvásárolja a Fischoff-féle telket, melynek egy kis részén terül el a mai vakok iskolája.
1873-ban az intézetet államosították, ekkor nőtt a növendékek és a tantestület létszáma is. Hivatalosították az oktatás menetét, házirend született, elkezdtek nagyban foglalkozni a speciális tanszerekkel. 1865-1895 Dr. Mihályi Szidor, a mi baracskai szülöttünk volt már az igazgató, s neki köszönhetően a Braille-írás tanítása is elkezdődött. Az ő keze munkája volt A vakokról című oktató könyv is, mely ma is nagyban segít a vakokkal és gyengénlátókkal való foglalkozásokban.
Az intézmény mai épülete 1901-től az a főhadiszállás, amelyet az elején említett csodaszép szecessziós épület mutat be.
,,Herodek igazgatása alatt új tantervek készültek, könyvtár, országos kölcsönkönyvtár, szertárak, múzeum létesült. Énekkar, sportkör alakult, még eszperantó nyelvet is oktattak. Bővül az ipari és a zenei képzés területe is.’’
Az igazgató úgy gondolta, hogy ha külföldön bejár több hasonló intézményt, akkor azok alapján a budapesti anyaotthont is nagyban fejleszteni tudja. Ennek az egyik újdonsága volt a vak értelmi fogyatékosok tagozatának létrehozása, valamint a gyengénlátók oktatása is, de az óvodásokkal való foglalkozások is kezdetét vették.
Az intézmény az elmúlt száz esztendőben komoly tekintélyt vívott ki. Ez a komplex oktatási intézmény az elmúlt igazgatók alatt nagyon sok felújtáson, modernizáláson és átépítésen esett át.
,,Liftet szereltek be. Kétmedencés uszoda épült. Teljesen megújult az óvoda is. Állami gondozott tanulóink számára gazdagon felszerelt gyermekotthon működik. Jelentős változások történtek a pedagógiai munkában. Kiépült a halmozottan sérültek tagozata’’
– írja a honlap.
Ebbe az épületbe tekinthettünk be, ahol lépten nyomon megelevenednek a falakon a történelem egyes kockái. Egészen a kezdetektől találkozunk itt fotódokumentációval a tevékenységek széles köreiről úgy a múltban, mint a jelenben is (kézműves szakkörök, sportok, konyhai foglalkozások, kerti munka, stb…). A folyosókon járva beleborzong az ember, milyen nagy dolgok is történnek az ajtók mögött, és milyen nagy fejlődéseken mennek át a gyermekek a speciális oktatás folyamán.
Az impozáns épület talán egyik legkedvesebb pontja a lépcsőházban elhelyezett padlásajtó, mely kívülről az épület külső színes domborlenyomata. Ha nem tudja az ember a mögötte zajló padlás titkait, talán éppen csak egy csodás művészi alkotásnak gondolja.
Ezekenkívül egy nagyon különleges élményben is részesültünk: megnézhettük az orgonával ellátott Nádor-termet, mely nem csak az épület, de Budapest egyik legszebb architektúrájú szecsessziós belső hangversenyterme. 1995-ben nevezték el Habsburg József nádor iránti tiszteletükből és hálájuk jeléül. A mozaikablakok egyenesen elkápráztatják a belépő közönséget, ahogy színes üvegein keresztül besüt a napsugár, s egy pompás színvilágot kölcsönöz a teremnek.
Az egyedi akusztikájú terem egész évben várja az érdeklődőket különböző koncertekkel. A diákok is gyakran fellépnek a teremben, hiszen a zenei nevelés is nagyon fontos részét képezi az oktatásnak.
Egy kicsit visszarepültünk az időben, amikor beléptünk az épület 120 éve használt ebédlőjébe. Kisebb változások mellett szinte változatlanul megmaradt a jellege. Még ételfelvonó is működött a konyhában!
Wurczer Péternek és csapatának (Bogár Katalinnak, Luky Jánosnak és Ivkovič Krisztinának) mindemellett a csodás helyiség mellett azonban talán a múzeumnak kialakított szoba okozta a legnagyobb meglepetést.
1887-től Vincés rendi irgalmas nővérek éltek az intézményben, akiknek fő feladatuk a házimunka, betegápolás és erkölcsi nevelés volt.
A múzeum az ő egykori kápolnájuk. A terem régi bútorokkal, festményekkel, faldíszítésekkel fogadott minket. Az üvegvitrinek régi segédeszközöket, fényképeket, részletes tervrajzokat, vagy akár az igazgatók eddig nem látott portréit tárták elénk.
A legnagyobb kincset pedig a régi kézzel írott archivált könyvek, házirendek, naplók, oktatási dokumentumok adták, melyekben maga Dr. Mihályik Izidor kézírása és alaírása is szerepel több helyen. A helyiség minden egyes kis része át volt szőve a vakok magyarországi történetével. Öröm volt látni, hogy milyen sok anyag megmaradt az utókornak, s hogy ilyen nagy becsben őrzik.
A Braille-írás 2025-ban ünnepelte 200. évfordulóját, valamint idén a budapesti Vakok Iskolája is 200. évfordulóját üli, amely alkalmával az intézmény is lépten nyomon kiállítási anyagokat mutat be a széles folyosókon. Ezek legfőképpen régi és új fotók digitális montázsai, amelyeken egyszerre elevenedik meg a múlt és a jelen. A kiállítás célja bemutatni, a cél nem változott az elmúlt 200 évben sem. Ebből tudhatttuk meg azt is, hogy jelenleg 223 diák tanul itt.
Ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy elmehettünk, s kicsit belekóstolhattunk ebbe a világba is. De itt még az együttműködés nem ér véget. A begyűjtött látvánnyal és tapasztalatokkal Wurczer Péter polgármester úr továbbfejlesztette ötletét, miként Baracskán egy emlékszobát hozott létre a falu szülöttje, Dr. Mihályik Szidor emlékére.
Ennek ünnepélyes megnyitója egy konferencia keretein belül fog lezajlani 2026. október 11-én. A délután 15 órakor kezdődő emléknap a Községi Hivatal emeletei nagytermében lesz megtartva.
A nyilvános eseményen három előadásra kerül sor, amelyek Dr. Mihályik Szidor életét és munkásságát mutatják be. A falu születtjének életútját a polgármester úr, s eme remek és nagyszabású projekt atyja és megvalósítója fogja előadni. Őt követi majd Tkáčik Michal, a Szlovák Köztársaság Braille-írásért felelős főkoordinátora és a Szlovákiai Vakok és Gyengénlátók Uniójának alelnöke Lőcséről. Az előadássorozatot az fentebb említett Somorjai Ágnes, a budapesti Vakok Iskolájának főigazgatója, valamint Szemerei Éva, a Módszertani Központi Intézményegység vezetője fogja zárni. A neves vendégek előadásai szlovák és magyar nyelven hangzanak majd el, majd sor kerül az emlékszoba hivatalos átadására.
Ezt követően 18.00 órakor szeretettel várnak mindenkit a baracskai kastélyban megrendezésre kerülő magyar dalokból összeállított gálakoncertre- őszi magyarnóta estre, amelyet Dr. Mihályik Szidor emlékének szentelnek a szervezők, aki maga is többek között zeneszerzőként is tevékenykedett.
Az ünnepi est fogadással zárul, a gálaestre a jegyeket a plakáton feltüntetett módon lehet megvásárolni.
,,Örömmel várjuk megtisztelő jelenlétüket, hogy együtt emlékezzünk egy olyan kiemelkedő személyiségre, akinek élete és munkássága szülőfaluja határain túl is maradandó értéket teremtett’’
– nyilatkozta Wurczer Péter.
Ismerjük meg ennek a kivételes úttörőnek az útját, fedezzük fel együtt a Felvidék egy fontos szülőttjének munkásságát és érdemeit. Dr. Mihályik Szidor várja Önöket Baracskán!
A szerző felvételei
Ivkovič Krisztina/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
