Budaházy György közel két évtized megpróbáltatásai után elhagyhatta a börtönt, a hátralévő börtönbüntetését elnöki kegyelemből végrehajtásban felfüggesztettre változtatták. A Palóc Hírnök is interjút készített vele.
– Nagy várakozással tekintett a másodfok elé, azt kapta, amit várt a tárgyaláson?
– Alapvetően úgy érzem, a bíró nem állt hozzánk ellenségesen, és amikor kimondták az ítéletet, a hat évet – akkor már éreztem, hogy az ügyünk valamilyen szinten meg fog oldódni. A bűnszervezet címke – bár az ügyvédeknek az volt a véleményük az egész eljárás alatt, hogy ez az esetünkben nem áll meg – rajtunk maradt, ha ezt levették volna, akkor a kedvezményekkel együtt nekem már egy napot sem kellett volna tovább ülnöm. A jogerős ítélet úgymond utat nyitott a kegyelmi eljárásnak, viszont más szempontból – az érdemi tényállási rész vonatkozásában – úgy érzem, pongyolán fogalmaz, nem tért ki az eljárás alatti hazudozásokra, törvénysértésekre, valótlanságokra. Én 175 oldalban gyűjtöttem össze és nyújtottam be ezeket a fellebbezésemben, de ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Összességében úgy érzem, a másodfokú ítélet meghozatalakor a társadalmi nyomás és a politikai nyomás is erős volt, s ez meg is látszott az ítéletben. Azt mondta a bíró, a terrorcselekmény tényállása megvalósult, ugyanakkor azt nem lehet ránk mondani, hogy terroristák vagyunk, sőt a társadalom hasznos tagjainak tekintett minket.
– A fenti ellenmondásból is úgy tűnt, a bíró is kényszerpályán mozgott.
– Ez egyértelmű, hiszen másodfokon mindenkinek az adható minimumot adta. Az is megoldás lett volna, ha – még az elsőfokon – az ügyész ejti a vádat, nem is igazán értem, ennyi ellentmondással szabdalt perben, ráadásul a 2018-as hatályon kívül helyező döntés megállapításai után, legalább miért nem enyhítettek a minősítéseken. De az ítélet kihirdetése és a büntetéseink időtartamának jelentős csökkenése után – még korábbra visszatekintve, s tudva, hogy a köztársasági elnök asszony a többieknek kegyelmet adott – már volt okunk a reményre. Végül is nem a teljes-körű mentesítést kaptuk meg, hanem a hátralévő büntetésünket öt évre felfüggesztették, így egyből tudtunk szabadulni.
– Elégedett ezzel a kicsit felemás döntéssel, amit a köztársaság elnök asszony hozott?
– Én is hallottam, hogy sokan a nemzeti oldalon nincsenek megelégedve a megszületett döntéssel, s az első reakcióm nekem is az volt, hogy az előző kőr minden joghátrány alól mentesült, mi hozzájuk képest jóval kevesebb kedvezményt kaptunk. Őket nem is ítélték el jogerősen, míg velünk szemben megszületett egy ítélet, csak azt végrehajtásában felfüggesztették. S van még egy időbeli furcsaság is. Ha leültem volna a két év két hónapot, az 2025-ben lejárt volna, így viszont a felfüggesztettem csak 2028-ban telik le, addig érvényesek rá ennek a szabályai. Ha tehát öt éven belül olyan szándékos bűncselekményt követ el valamelyikünk, amiért jogerősen elítélik, akkor a mostani büntetéseink is hozzáadódnak a börtönidőszakhoz. Emellett ki kell fizetnünk a tetemes perköltséget, közügyektől eltiltás öt évig, büntetett előéletből fakadó hátrányok nyolc évig. Az igazi kegyelem tehát az volt, amit tavaly heten kaptak az ügyünkben – annak ellenére, hogy természetesen ennek a döntésnek is örülnünk kell –, minekünk most „csak” felfüggesztettre változtatták a börtönbüntetésünket. Ezért is igaztalan az a baloldalról folyó hangulatkeltés, ami úgy adja elő, mintha mi büntetlenséget élveznénk az elnöki kegyelem által. Mert ez egyszerűen nem igaz.
– Gyurcsány Ferenc beígérte, ha ők jutnak ismét hatalomra, önök mennek vissza a börtönbe, valós lehet az ettől való félelem?
– Nem, hiszen jogilag – ha nem követünk el mostantól semmit – akkor nincs semmi jogalapjuk ezt tenni. Az persze más kérdés, ha koholt vádakkal meggyanúsítanak, s a bíróság elítél minket, akkor a most felfüggesztett időnket hozzá fogják csapni az újabb ítélethez. Vádakat koholni pedig nagyon értenek, elég, ha az ember megnézi a Tanú című filmet, illetve erről szól az én elmúlt húsz évem is. Egyébként úgy érzem, nekik aztán semmi erkölcsi alapjuk nincs kritizálni a mostani döntést, hiszen ők kétszer is – a rendszerváltáskor a kádári kommunista bűnökért és 2010 után a 2006-os rendőrterrorért – megúszták az elszámoltatást.
– Kiengedése után rögtön azt nyilatkozta, hogy továbbra is részt vesz a közéletben, ez alatt mit kell érteni?
– Csak a közügyektől tiltottak el, ezért a közéleti szerepvállalásomat teljesen legálisan végezhetem. Ilyen dolog lehet az is, hogy szabadulásom után nyilvánosan megköszöntem mindenkinek, aki mellém állt a kiszabadulásomért folytatott harcban. Kezdetben a radikális oldali „nép hangja” állt ki mellettünk, de az idők folyamán sokan csatlakoztak ehhez, például a Fidesz szavazóbázisából azok a jóérzésű magyar emberek, akik meghallva a 17 évnyi ítéletet, úgy gondolták, ez már tényleg sok ezekért a – ráadásul egyértelműen nem is bizonyított – cselekményekért. Még a Fidesz vezetőségében is voltak, akik mellénk álltak, s furcsa módon pont ez a súlyos ítélet volt az ok. Úgy érzem, a bíró elsőfokon ezzel a súlyos ítélettel öngólt lőtt, talán ha ennél jóval kevesebbet szab ki ránk, akkor nincs ilyen széleskörű felháborodás az ítélettel szemben.
– Sokszor nagyon határozottan kiállt az igazáért, mégsem tagja egyetlen pártnak sem. Ennek mi az oka?
– Személy szerint nem vagyok híve a pártokráciának. Nem tartom alkalmasnak magam arra, hogy belesimuljak a pártfegyelembe, de ennek ellenére természetesen van olyan párt, amivel szimpatizálok. S ha már itt tartunk – én sokakkal ellentétben – úgy látom, ilyen jó kormányunk, mint a mostani, még nem volt a rendszerváltás óta. Vannak jó irányai a nemzeti ügyekben, ezt kellene még továbbfejleszteni. A miniszterelnök döntéseit is sok kritika éri, de jó néhányszor bebizonyosodott, hogy azért a lépései után hazánk szempontjából kedvezően alakultak a dolgok. Az, hogy ezt nem lehetett az első pillanatban mindenkinek látni, és nagy kerülőutakkal jutottunk el a végkifejletig, azt meg kell érteni, mert ilyen a politika. Az egy másik kérdés, hogy a mai liberális világszemlélet nézőpontjából még az Orbán-kormány politikája is szélsőjobboldalinak látszik, csak mire erre megállapításra jutottak, addigra már annyira megerősödött, hogy már nem tudják kicsinálni. Azt hiszem, hogyha egy nemzeti radikális politikájú kormányzat alakult volna 2010-ben, akkor könnyen elképzelhető, hogy akár uniós, akár egyéb vonalról már rég megfojtották volna.
– Visszatérve az ön személyére, hogyan telnek most a napjai?
– Részben visszazökkentem a régi kerékvágásba, de azért még keresem az életem szálait. Voltam szabadlábon a közel másfél évtizedig tartó bírósági eljárásom alatt is, de akkor nem lehettem igazán felszabadult, mert mindig ott volt az a nyomasztó érzés, hogy hogyan lesz majd az én szempontomból a per folytatása. Készültem a tárgyalásokra, jártam a bíróságokra, egyeztettem az ügyvédekkel – ezek borzasztó sok időt és energiát vettek el az életemből. Ekkora befektetéssel úgy érzem, még egy egyetemet elvégezhettem volna. Most van az az állapot, hogy megint tervezgetni tudom a jövőmet, bár azért anyagilag is lábra kell állnom, hiszen nem csak testileg-lelkileg, de anyagilag is megviseltek az elmúlt évek.
– Megbánta, hogy így alakult ez a másfél évtized az életéből?
– Először is soha nem ismertem el, hogy azokat a bűncselekményeket elkövettem volna, amivel megvádoltak, s ma is ez az álláspontom. Azt soha nem bántam meg, hogy kiálltam nemzetstratégiai szempontból fontos, igaz ügyekért, amiket a hazafias érzelmeim diktáltak. Ezt miért is kellene megbánnom? A 2002-es választást gyanús körülmények között nyerte meg a baloldal, az újraszámolás érdekében viszont sem a MIÉP, sem a Fidesz nem igazán tett érdemben. A Gyurcsány-rezsim ellen kiállni is helyes döntésnek tartottam, fel kellett emelnem a szavamat. Sőt mindenkinek ki kellett volna állni ellenük, az volt a baj, hogy ezt csak nagyon kevesen tették meg még 2006-ban is. Borzalmas volt, amit akkor a hatalom az ellenállókkal művelt, egyre azonban jó volt ez a kegyetlen, erőszakos fellépésük. Megmutatta a magyarországi baloldal igazi arcát, sok ember szemét felnyitotta, hogy mire képesek ezek a politikai hatalomért. Ennek mai napig tartó következménye, hogy bár sokan nem szeretik Orbánt, azért a Gyurcsányra sem fognak szavazni. Talán még a Fidesz legutóbbi kétharmada is ennek köszönhető. Nem bántam meg tehát semmit, de az már más kérdés, hogy mai eszemmel az elmúlt 20 évben már ki tudnám védeni, hogy számtalan meghurcolással járó, sokszor hosszú évekig húzódó eljárást indítsanak ellenem. Azt látom, hogy sok olyan intézkedés, törvény, amit a Fidesz megszavazott, valamikor a nemzeti radikálisok követelése volt, s ezt én mindenképpen sikernek értékelem. Gondolok pl. a családtámogatásokra, a déli határon lévő kerítés megépítésére, de amiben igazán úttörőnek érzem magam – s amiben a kormány is komoly lépéseket tett és ígér még tenni – az a genderpropaganda elleni fellépés. Számomra nem az a fontos, hogy ki hoz meg egy jó döntést – esetleg akár eltulajdonítva más ötletét – hanem, hogy megszülessen egy olyan döntés, amit az adott témát, körülményeket tekintve az egyének és a nemzet szempontjából jónak tartok.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
