Búcsú Szőcs Gézától

  

Szőcs Gézáról 1983-ban hallottam először a Szabad Európa Rádióban (SZER), az „Ellenpontok” című szamizdat folyóirat elleni Securitates akció kapcsán.

Tizenöt éves voltam akkor, számomra elképesztő, de ugyanakkor jellemformáló is volt, hogy vannak emberek – név szerint, abc sorrendben: Ara-Kovács Attila, Szőcs Géza, Tóth Ilona és Tóth Károly Antal – akik képesek kockára tenni az életüket azért, hogy leírják az igazságot elnyomott nemzeti közösségünkről. (Akkor határoztam el, hogy közírással foglalkozom majd, mihelyt tehetem, ezt a kádári puha diktatúrában képzeltem el, nemzeti szamizdat formájában, de a rendszerváltással az idő túllépett ezen a „modellen”, 1990-ben már szabadon lehetett írni bármiről, éltem is a lehetőséggel az első perctől kezdve.)

Személyesen 1990 márciusában ismerkedtünk meg a Szabad Európa Rádió budapesti székhelyén, ahová egy erdélyi értelmiségiek által szignált memorandumot vittem el, aminek célba juttatásával a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) kongresszusán bíztak meg. Géza kedvesen fogadott, akkor kaptam tőle „Az uniformis látogatása” című kötetet, ami egyébként a kedvencem az egész életműből, nem a személyes emlék, hanem a tartalom miatt. Sokkolt, amikor közölte, hogy a SZER cenzúrázza a Romániára vonatkozó anyagokat, s hogy messze nem biztos, hogy e memorandum átmegy a cenzúrán.

Szőcs Gézát a MISZSZ hívta vissza az emigrációból, az RMDSZ első kongresszusán reményeink szerint ő lett volna az RMDSZ első elnöke. Nem így lett, miután Domokos Géza korábbi bejelentésével ellentétben nem lépett vissza, hanem vállalta az elnökjelöltséget, végül nem alakult ki versenyhelyzet, mert az érintettek meg tudtak abban egyezni, hogy Domokos legyen az elnök és Szőcs a főtitkár. Szőcs Gézát szenátorrá is választották abban az évben, jól eső érzés volt, hogy MISZSZ-es identitását mindig is vállalta.

Az RMDSZ-en belül mindvégig a nemzeti-autonomista oldalt erősítette, sőt, kezdetben vezette. Politikai alelnökként tagja volt az 1991-ben megválasztott országos elnökségnek, melyben a magyar önrendelkezés hívei voltak többségben, s mely testületben forrt ki lényegében az 1992. október 25-i autonómia-nyilatkozat gondolatisága.

1993 januárjában az RMDSZ kongresszusán oszttatta szét „Politikai napló” című írását, melyben a kollaboráns, labanc, tájbasimuló RMDSZ-tábor egyik oszlopos tagjának, Tokay Györgynek a hét éven keresztüli csahos Ceausescu-párti újságírói múltjáról rántotta a le a leplet, jellemző a kongresszus összetételére, hogy e gesztus bumerángként üthetett vissza. Sokaknak volt takargatnivalójuk.

1993-ban visszavonult az aktív politikától és főként lapkiadással foglalkozott. Ő adta ki többek között a Reform Tömörülés szellemi holdudvarába tartozó fiatalok által újraindított Magyar Kisebbséget (alapító szerkesztők: Toró T. Tibor, Tamás Sándor, Székely István és jómagam) átvette Erdélyi Naplót, megalapította az Orient Expresst. Erdélyi Híradó néven egyfajta erdélyi magyar nagykövetséget működtetett a Bem rakparton, 1993 és 1998 között, aminek jómagam is munkatársa voltam négy évig. Olyan emberek adták itt és az iroda alatti szolgálati lakásunkban egymásnak a kilincset, mint Pokol Béla, Varga Domokos György, Lovas István, Vass Csaba, Borbély Imre, Bencsik András, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Habsburg György vagy Csóti György, hogy csak néhány nevet említsek a sok tucat notabilitás közül.

Már ebben az időszakban is közeli kapcsolatban volt Orbán Viktorral, aki később formálisan is tanácsadónak kérte fel.

Aktív közszerepléssel járó közéleti funkciót nem vállalt, megtisztelő és örömteli volt számunkra, hogy a MISZSZ és a Reform Tömörülés közös tiszteletbeli elnöki funkcióját elfogadta 1993 decemberében, a platform megalakulásának 25., önfeloszlatásának 15. évfordulója alkalmából Nagyváradon, 2019 márciusában megtartott emlékülésre is eljött.

(Szőcs Géza, a platform egykori tiszteletbeli elnöke emléklapot vesz át az egykori elnöktől, Toró T. Tibortól)

2003-ban jelen volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalapításakor, ő mondta ki elsőként, hogy ezzel a pillanattal megszűnt az RMDSZ érdekképviseleti monopóliuma.

Hírdetés

(Szőcs Géza beszél az EMNT alakuló ülésén. Saját fotó.)

Nem mindenben értettünk egyet, de jól tűrte az ellenvéleményt. A szövetségeseket általában jól bemérte, az ellenségek egy részét is, de utóbbi esetben nagy mértékű permisszivitás jellemezte. Amikor Németh Zsolt azt nyilatkozta, hogy „a nemzetellenes is a nemzet része”, az jutott eszembe, hogy ezt nem véletlenül Gézától hallotta? Büszke volt arra, hogy kulturális államtitkársága alatt nem indult el a kultúrharc. Voltunk jó páran, akik épp azt vártuk volna, hogy ennek a harcnak az élére álljon és vigye azt győzelemre.

Írt verset, drámát, politikai tanulmányt és publicisztikát egyaránt. Bármilyen műfajban meg tudta csillogtatni kivételes íráskészségét, briliáns tehetségét.

Ezek egyébként nyilvános, viszonylag közismert tények.

Az már kevésbé, hogy mekkora ínyenc volt. Egyszerre volt gourmet és gourmand. A halászlét neki köszönhetően szerettem meg, elvitte a munkatársait az irodához közel eső Paksi halászcsárdába, majd ott összecsapta az étlapot és azt mondta: mindenki korhely halászlét fog enni, elvégre ezért jöttünk. Senki nem ellenkezett. S nem azért, mert ne tehettük volna meg, inkább azért, mert szívesen hallgattunk rá. Még volt néhányszor alkalmam kiemelkedően jó helyeken együtt enni Vele, a kulináris nyitottság és kíváncsiság erős közös pont volt. Aradon borkóstolóval kísért vacsorát is főztem a tiszteletére a kétezres évek elején, jó közönség volt élvezet volt Vele ételekről, főzésről, étel-bor párosításokról eszmét cserélni.

Az is kevéssé ismert, hogy a klasszikus zene mellett milyen mélységben ismerte a minőségi progresszív rockzenét. Olyan egzotikus, nagyon kevesek által számon tartott bandákat is hallgatott, mint a Nektar, Gentle Giant, Van der Graaf Generator, Eloy s még sorolhatnám.

Ismerte és tisztelte a minőségi borokat is, rendszeresen eljárt a közösen alapított Simon Pince Törzsasztalán üléseire, majd az abból kinőtt Hamvas Béla Borbarát Kör találkozóira. Egyik ilyen kóstoló alkalmával kaptam tőle egy üveg gyönyörű címkével ellátott saját főzésű szilvapálinkát, minden elfogultság nélkül mondom, hogy jobbat nem ittam a műfajban, legfeljebb hasonlóan jót.

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy reneszánsz ember volt, szinte polihisztor. Ha a rendszerváltást meg sem élte volna, akkor is tagja lenne a magyar szellemi Pantheonnak. Egyik interjúban elmondta, hogy az „Ellenpontok” kapcsán számot vetett az életével és utána  minden évet ajándékként, ráadásként fogott fel. 1983 és 2020 között 37 esztendőnyi “ráadást” kapott a Fennvalótól.

Mi, ittmaradottak ezt keveselljük.

A halál szellemi erejének teljében ragadta el.

Isten nyugtassa, emlékét őrizzük, eszmei hagyatékát ápoljuk.

 

Borbély Zsolt Attila

 

 


Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »