A magyar nyilvánosság hetek óta pörög a CEU beszántását célzó törvényjavaslaton, és most indul a kormányzati valóságshow második része, a külföldről támogatott civil szervezetek listázása. Mindkettőről elmondtam már számos fórumon, mit gondolok. Ez a cikk nem erről fog szólni. És most már ideje lenne, hogy a közélet se erről szóljon.
Nem azért, mert Soros György megszállott világboldogító tőzsdespekulánsból rokonszenves idős filantróp lett, és nem is azért, mert három nap alatt átpofozni a parlamenten egy konkrétan egy intézményre szabott törvényt, vagy épp ötletet adni a határon túli magyar civilek kinyírásához elfogadhatóbb eljárássá vált. Hanem azért, mert, bárhogyan is nézzen ki a 444, és a 888 címlapja, vagy épp a Facebook-falunk:
Magyarország 2017-ben rohadtul nem erről szól.
Hanem például arról, ami ma szép csöndben, a magyar média nagy részének gazdaság rovatába is épp, hogy csak beférve, a lap aljára pakolva történt az Országgyűlés gazdasági bizottságában. Ahol Bánki Erik, a testület fideszes elnöke benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely egyetlen tollvonással nem is Ázsiába,
de egyenesen Dél-Amerikába, vagy Fekete-Afrikába tolja át Magyarországot.
A tervezet száraz jogi nyelven nagyjából úgy szól, hogy a munkaadók eddigi egy év helyett három esztendőre elosztva határozhatják meg a munkavállalók munkaidő keretét. A gyakorlatban meg valójában azt jelenti,
a beledet ki fogod dolgozni.
Méghozzá ugyanannyiért. Elvileg persze a maximálisan ledolgoztatható munkaidő változatlan marad. Csak, hogy, ha ezt most már egy helyett három évre lehet beosztani, akkor a főnököd bármikor mondhatja neked, hogy ma két órával többet maradsz benn, és szombaton, meg vasárnap is melóznod kell. Erre egyrészt nem mondhatsz majd nemet, másrészt a jelenlegi szabályozás szerint legalább még járó túlórapénzről se álmodhatsz. Hiszen ez a három éves normál munkaidő kereted rovására megy majd. Persze, ha a cég elég sokszor él ezzel, akkor a harmadik évben alig kell majd dolgoznod – ha addig nem rúgnak ki. Márpedig ki fognak.
Az állam pedig nem fog megvédeni.
Ezt nem csak úgy, szokásos hungaropesszimizmusból írom. Ezt maga a kormány mondta meg világosan, amikor a bizottsági vitában felmerülő aggályokat elintézte annyival:
„Bízunk benne, hogy a munkaadók betartják a törvényeket.”
Nem elvárjuk, megköveteljük, betartatjuk. Bízzunk benne. Te, hülye magyar melós, meg dolgozz vakulásig, ne lásd felnőni a gyerekeidet, ne legye magánéleted, válj el 40 évesen, menj tönkre 50 éves korodra, és dögölj ki a szerelőaknából, a kassza, a futószalag, vagy az íróasztal mellől lehetőleg még a nyugdíjkorhatár előtt! És közben bízz!
Bízz a kormányban, hogy megvéd Soros Györgytől, Brüsszeltől, a migránsoktól, és a buzi Vona Gábor iszlamista-neonáci magánhadseregétől! Bízz a balliberálisokban, akik megvédenek a diktatúrától, a fasizmustól, és Putyintól! Bízz a jobb-meg baloldali véleményipari szakmunkásokban, akik eltakarítják, vagy megvédik a CEU-t, leleplezik, vagy megmentik a civil jogvédőket, megállítják, vagy magukhoz szorítják Brüsszelt, és kivont karddal vezetnek téged harcra a keresztény-konzervatív-nemzeti, vagy a demokratikus, európai, és szabad Magyarországért! Bízz csak azokban, akik tüntetnek és festékes lufikat dobálnak, vagy azokban, akiknek már viszket a tenyere, hogy megtaníthassák őket „üldözöttnek és fenyegetettnek” lenni.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
