Kereki Sándor 16 évesen kezdett el fényképezni a budapesti utcákon. Képein az 1970-es évek hétköznapjai elevenednek meg. Tíz év szorgalmas fotózásának köszönhetően egy többezer negatívból álló gyűjtemény jött létre, ebből most 1850 fotó került fel a Fortepan oldalára.
A nagyvárosi élet kibontakozása, az utcai történések besűrűsödése mellett a hétköznapi élet tipikus vagy éppen hogy furcsa és bizarr pillanatainak meglátására fogékony fotósok sem mentek el szó, pontosabban kép nélkül. Hivatásos és amatőr fotográfusok is észrevették azt, amit a riporterek is jól tudtak: a téma az utcán hever.
A street photography rokonjegyeket mutat a sajtófotóval, a kettő közötti különbség az, hogy előbbi nem megrendelésre, a szerkesztő által adott téma képi illusztrálása céljából készült, hanem a látottak rögzítéséért. Az utcai fotózás emellett nem keresi a lencsevégre kapott jelenet hírértékét, éppen ellenkezőleg: minél hétköznapibb valami, annál inkább megfelel a műfaj kritériumainak.
Mint megfogalmazott irányzat a street photography az 1950-es években jelent meg, elsősorban Amerikában, New Yorkban, ahonnan Párizsba és Londonba is átszivárgott. Ezzel párhuzamosan Kelet-Európában és Magyarországon is megjelent a hétköznapok képi megörökítésének igénye, de nem került a fő áramlatok közé. A kultúrpolitikai szabályozás kicsit sem kedvezett a szabadságra, spontaneitásra épülő, dokumentarista jellegű képek készítésének.
Az 1980-as években azonban egyre inkább előtérbe kerültek a társadalmi problémák és a marginalizált csoportok, közöttük az utca emberei. A szociofotók egészen mást képviseltek a központi elképzeléseket tükröző, beállított fotókhoz képest. A street fotó korszakokon átívelő, több mint száz évet felölelő jelenlétét bizonyította a Kiscelli Múzeum 2017-ben megrendezett Képlet című tárlata. A kiállításon a legrégebbi kép 1890 körül készült, a legfrissebb 2016-ban. Kereki Sándor eddig sosem látott képei szintén azt bizonyítják, hogy mennyi minden történt akkor, amikor tulajdonképpen nem történt semmi.
Kitűnni a tömegből, 1969. (Fortepen/Kereki Sándor)
Szegény ember street foodja, 1970. (Fortepen/Kereki Sándor)
Megállt a villamos, megállt az élet, 1970. (Fortepen/Kereki Sándor)
Budapesti buborékfújó, 1970. (Fortepen/Kereki Sándor)
Világbánat a homokozóban, 1971. (Fortepen/Kereki Sándor)
Amikor az irányítás és végrehajtás egyensúlya megbillen, 1971. (Fortepen/Kereki Sándor)
Biztonság, 1972. (Fortepen/Kereki Sándor)
Eszmecsere, 1972. (Fortepen/Kereki Sándor)
Csirkelábak, 1972. (Fortepen/Kereki Sándor)
Klasszikus, 1973. (Fortepen/Kereki Sándor)
És azt hallottátok, hogy…?, 1974. (Fortepen/Kereki Sándor)
Megfáradt tekintet, 1974. (Fortepen/Kereki Sándor)
Megpihenve, 1975. (Fortepen/Kereki Sándor)
Nézőtér, 1978. (Fortepen/Kereki Sándor)
Az éjjel soha nem érhet véget, 1977.(Fortepen/Kereki Sándor)
Pongó elszabadul, 1975. (Fortepen/Kereki Sándor)
Divatdiktátor-palánták, 1974. (Fortepen/Kereki Sándor)
Papa, ne azt tedd be, 1968. (Fortepen/Kereki Sándor)
A fotózás fotózása, 1970. (Fortepen/Kereki Sándor)
Együtt, jóban, rosszban, 1971. (Fortepen/Kereki Sándor)
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »