A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén súlyosbodik a gerillaháború: erőszak, kegyetlenkedések, félkatonai csoportok Ruandából és az iszlamista ADF (Demokratikus Erők Szövetsége) támadásai, rablógazdálkodás, illegális koltán- és kobaltbányászat – erről számolnak be a misszionáriusok az AgenSir olasz katolikus hírügynökség oldalán augusztus 21-én megjelent cikkben.
A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a fegyveres csoportok által elkövetett erőszak mindennapossá vált, és az embertelenség eddig soha nem látott új szintjeit éri el, mert ezeknek a legutóbbi aljas cselekedeteknek a főszereplői egyre gyakrabban gyerekek – ezt mutatja be egy, a közösségi csatornákon terjesztett videó is, ami láttán szavakat sem találnak azok, akiknek van türelmük (és bátorságuk) megnézni a felvételt.
„Ördögi jelenetek” – kommentálta a videót a Popoli e Missione olasz missziós folyóirat szerkesztőségének Eliseo Tacchella comboniánus atya, aki évtizedekig volt a kongói Beniben, most pedig Olaszországban él. (A Jézus Szent Szívének Comboniánus Misszionáriusai klerikus missziós kongregációt Daniele Comboni alapította 1867-ben, Veronában – a szerk.) Ezt a „mészárlást”, ezt a „vérfürdőt” mobiltelefonnal filmezték, nyilvánvalóan azért, hogy eljuttassák a helyiekhez, megmutatva a „milicista gyerekek” kegyetlenségét.
A felvételen ez látszódik: egy csapat fiatalembert a bozótosban elfog egy tucatnyi gyermek és felnőtt férfi, akiknél kalasnyikovok és macséták vannak. E néhány perces jelenet után valódi tömeges kivégzésre kerül sor, miután az egyik milicista a felvételen nem érthető szavakat mond helyi nyelven. A zöld erdőben ezután lehullanak a fejek. A testekkel úgy bánnak, mint a fák törzsével: macsétákkal vágják őket. Ez egyike a sok szörnyű erőszakos támadásnak, amelyeket egyrészt az ADF – az Ugandához kötődő iszlamista fegyveres milícia (ebben a konkrét esetben ennek milicistái voltak az elkövetők), másrészt az M23 – a második legnagyobb fegyveres csoport, amelyet ezúttal Ruanda finanszíroz – követ el.
A hírek az elmúlt hónapokban hasonló mészárlásokról számoltak be. Beni térségében egy tucatnyi földműves vesztette életét két fegyveres támadásban. Először hat, a földeken dolgozni szándékozó embert öltek meg macsétákkal a milicisták. Egy másik támadásban, Upende faluban négy ember halt meg, amikor felgyújtották otthonaikat. A kongói hadsereg és a milíciák közötti konfliktus 2024 májusának utolsó heteiben a Félix Tshisekedi köztársasági elnök által fegyverbe szólított fiatalok, a wazalendók, szó szerint a hazafiak – mint egyfajta civil milícia – támogatásai miatt is eszkalálódott.
„Az év elejétől mostanáig – mondta Marie Brun, az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet gomai koordinátora – éjjel is, nappal is láttunk tűzharcokat és gránátrobbanásokat a menekülttáborokban. 24 erőszakos cselekményt regisztráltunk, köztük robbantásokat a táborokban, ahol dolgozunk, valamint azok környékén.”
Ez egy állandósult válság a Ruandával való nyílt konfliktus miatt, „egy olyan országgal, amely a keleti országrészben a fegyveres milíciákat finanszírozza, lehetetlenné téve több millió ember életét” – mondta Eliseo Tacchella atya, aki mindig is azért küzdött, hogy nyilvánosságra hozza az illegális koltánbányászatra és a rablógazdálkodás káros következményeit. Ma olasz iskolákba jár, hogy a gyerekeknek a gazdag Kongóban uralkodó paradox szegénység és a háború okairól beszéljen. A koltán ára helyben nagyon alacsony: a bányászoknak nem fizetnek semmit, de az ár emelkedik, amikor az ásvány megérkezik Ruandába, onnan pedig az arab országokba vagy Nyugatra viszik tovább. „Kívülről, az én szemszögemből nézve egyáltalán nem látszik Félix Tshisekedi szándéka, hogy véget akarna vetni a fegyveres milíciák támadásainak Észak-Kivu tartomány falvai ellen” – mondta Tacchella atya.
Kongó keleti része, úgy tűnik, olyan mint egy „senkiföldje”: hatalmas terület, amely a hadsereg ellenőrzésén kívül esik, és semmilyen módon sem védett. Félix Tshisekedi elnök nem elég erős ahhoz, hogy szétverje itt a gerillákat, és teljesen hiányzik a nemzetközi segítség is a Kongói Demokratikus Köztársaság számára, mivel Tshisekedi támogatása annak elismerését jelentené, hogy [Paul] Kagame Ruandája játssza az agresszor szerepét. Ugyanakkor a kongói nép és az ellenzék szerint sem rendelkezik Tshisekedi a szükséges támogatottsággal ahhoz, hogy érvényesüljön, és valóban biztonságossá tegye országát. Ezért nem meglepő, hogy vannak, akik megpróbálják felforgatni a rendet.
Tragédiák érik Goma (Észak-Kivu fővárosa) lakosságát is, miközben senki sem gondoskodik róluk: hetekkel ezelőtt a mugungai menekülttáborban több száz ember vált hajléktalanná, mert egy bomba csapódott be az amúgy is rossz helyzetű táborba. „Goma környékén szörnyű a helyzet; a város közelében élő emberek nagyon betegek” – mondta Eliseo Tacchella.
Erről számol be egy helyi webrádió is, a Radio Okapi, amely fotókat mutat be a honlapján a rögtönzött sátrakról, a nagy fazekakról, amelyekben sokszor emberi fogyasztásra alkalmatlan étel fő a földön égő tűz felett, valamint a gyermekekről, akik alultápláltak. A misszionárius megerősítette, hogy a nép elégedetlenségének számos oka van; kezdve a kongói vezetés abszolút „tétlenségével”, illetve „eredménytelenségével az ország keleti részén zajló fegyveres konfliktus megállításában”.
A Kivuban a koltán, a kobalt és az arany illegális kitermelése, amelyet a Ruandából beszivárgott milíciák irányítanak, „nemcsak az ország gazdaságát lehetetleníti el, hanem a háborút is táplálja” – magyarázta Eliseo Tacchella. Ugyanis éppen ezen „ásványi anyagok illegális továbbértékesítésének köszönhetően” a több tucatnyi lázadó milícia, különösen az M23 gyarapszik, felfegyverkezik, és folytatja a harcot a reguláris hadsereggel szemben.
Dél-Kivuban az arany az, ami a helyi lakosság „átka”. Hat kínai bányavállalat legalább öt éve illegálisan, „zavaros és átláthatatlan módon, az afrikai politikai és katonai hatóságok bűnrészességével” arany- és fakitermeléssel foglalkozik. „Ezek a kínai társaságok figyelmeztetés és kártérítés nélkül kisajátítják a földeket. Az embereket egyik napról a másikra megfosztják maniókaföldjeiktől, halastavaiktól vagy pálmaültetvényeiktől” – mondta el Davide Marcheselli atya.
Azonban Kongó legújabb „átka” a kobalt – különösen napjainkban, amikor a világ az elektromos autókhoz és a „zöld” gazdasághoz kapcsolódik. Az ország 17 (Ugandával határos) bányájában rejlő kobaltkészlet szinte teljes egészében kínai kézben van. A közeljövőben nem lehet majd elkerülni a kobalt kongói kitermelését, ami azt jelenti, hogy nem lehet majd elkerülni a károkat sem, amelyeket a bányászat okoz az embereknek és a környezetnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban.
Forrás: AgenSir
Fotó: ANSA/AgenSir
Magyar Kurír
(hj)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
