Bródy Sándor (1863–1924) a 19. század utolsó harmadának és a 20. század első két évtizedének népszerű regényírója, novellistája és színházi szerzője volt.
Nagy szívtipró hírében is állt, legkedvesebb gyermeke, Hunyady Sándor (1890–1942), ugyancsak ismert író, házasságon kívül született. Noha Bródyban látták a magyar Émile Zolát, mivel stílusára Jókai Mór mellett éppen a naturalizmus atyjának tartott francia író volt a legnagyobb hatással, később sikerült megtalálnia egyéni hangját.
Írásainak egyik központi témája a férfi és a nő kapcsolata volt. Napjainkban időnként A tanítónő című darabját viszik színre, de a paraszti világot ábrázoló A dada is eszébe jut olykor egy-egy rendezőnek vagy színidirektornak. A legnagyobb sikert azonban az 1917 táján keletkezett A szerető című darabjával aratta, amelynek témáját egy akkoriban nagy port kavart botrány kínálta.
A Habsburgok valamelyik képviselőjének pikáns szerelmi történetét dolgozta fel benne, és a Magyar Színházban tervezték bemutatni 1917. október 25-én. A főpróbán a második felvonás közepén egy rendőrtiszt állított be az igazgatóhoz, és közölte, betiltja nemcsak a főpróbát, hanem a bemutatót is, a jelen lévő szerzőnek pedig felmutatta az előállítását elrendelő parancsot. Az írónak lehetőleg feltűnés nélkül kellett volna beülnie a bérkocsiba, ő azonban megmakacsolta magát, és kerek-perec kijelentette, hogy gyalog megy végig Budapesten a két rendőr kíséretében. Ez nagyon kínos lett volna, elvégre Bródyt sokan ismerték a fővárosban, és nagyon népszerű volt.
A rendőrtiszt egy ideig győzködte az írót, végül telefonált a főnökének, Sándor László főkapitánynak, aki ezt követően személyesen megjelent a színházban, és bizalmasan közölte Beöthy László igazgatóval, hogy az utasítás egyenesen Bécsből jött, a kabinetirodából. Kifejtette azt is, hogy bizonyos változtatásokkal elérhető lenne, hogy megtartsák a bemutatót, így a színészek belefektetett energiája sem veszne kárba. Csupán annyit kellene változtatni, hogy a darab cselekménye orosz környezetben játszódjék, a Habsburgok helyett valamilyen Romanovot kellene találni, esetleg a grófból egy cári tábornokot kreálni, az előkelő idős hölgy pedig lehetne például orosz nagyhercegnő.
Ez a megoldás kézenfekvőnek látszott, egyedül a szerző makacskodott, hogy ő ezzel nem ért egyet, és nem hajlandó beleegyezni a javasolt módosításokba. Végül sok rábeszéléssel és némi többlethonorárium lehetőségét is belengetve Bródy beadta a derekát. Így megtarthatták a bemutatót, bár a reggeli pesti lapok finoman utaltak a váratlan közjátékra, ami persze csak fokozta a közönség érdeklődését.
Az előadásnak és a darabnak nagy sikere lett, az írót óriási tömeg ünnepelte a Royal szálló előtt, ahol akkoriban élt. A darabot külföldön is nagy sikerrel játszották, Pesten pedig Fedák Sárival a főszerepben hosszú sorozatot élt meg. Bródy Sándor azonban egyetlen előadását sem nézte meg. Amikor ennek az okáról kérdezték, vállat vont, és gúnyosan ezt felelte: „Nem én írtam, Sándor László főkapitány írta.”
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/29-es számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
