Botrány

Botrány

Összevontam a szemöldököm, amikor az ismerős, sötétkék BMW-t megláttam – újfent – a lakásunk előtti parkolóban. Pici már megint itt van. Harmadszor a héten.

Bent békés beszélgetés fogadott, a karateedzőm és a feleségem a politikát vitatták éppen meg. Pici indult a helyi választáson, ez szolgált témául. Szerinte az emberek bolondok, itt csak ellenzéki színekben érdemes indulni, mindenki más eleve ledarálta magát a választáson.

– Maradsz vacsorára? – kérdezte Éva tőle. Pici megrázta a fejét.

-Engem is várnak otthon. Na sziasztok! Osu, karatéka – bokszolt a vállamba, és egyben nyújtott kezet.

Aznap nem veszekedtünk Évával. Egy áldott, csendes este elé néztünk.

 

***

 

A válásom után történt. Felnéztem Jolihoz, aki olyan odaadóan nevelte az ikreket, mikor én is, Éva is külföldön dolgoztunk, gyakorlatilag két-három évig ő volt a pótanyjuk, a férje pedig a pótapjuk.

Sörrel kínált, tudta, hogy szeretem. Kicsúszott a számon a kérdés:

-És Piciről hallottál? Bent van még az önkormányzatnál?

Hírdetés

Joli hirtelen úgy nézett rám, mintha kígyó marta volna meg.

– Ja semmi – lazította el a vállát. De nekem már szöget ütött a fejembe a kis közjáték.

– Na, mit tudsz?

– Nézd, tegyünk úgy, mintha nem kaptam volna fel a fejem – húzódozott Joli.

– Ugyan – mosolyogtam cinkosan. – Meséld már el! Köztünk marad.

Joli hezitált, de jó barátok voltunk mindig. Végül belekezdett.

Sápadva értettem meg, miért volt évekkel korábban olyan békés estém Évával. Áldottam az eget, hogy csak most tudtam meg, és nem akkor, amikor még Pici tanítványa voltam. Bejárni az edzésekre és engedelmeskedni annak, aki akkor elárult és hátbaszúrt…

Vérré alázva keltem fel az asztaltól.

– Már mindegy, úgyis elváltunk – motyogtam. Istenem, milyen büszke voltam, hogy Pici tanítványa lehettem! Világbajnok ezüstérmes mesteré.

Aki megdugta a feleségem, és nem is egyszer.

Picit sem láttam, évek óta. Minek felhánytorgatni a múltat? – kapaszkodtam a gondolatba, de közben az járt a kisagyam környékén – de jó, hogy most derült ki, és nem akkor.

Legalább bízhattam Évában is, míg a bíró el nem választott.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »