Lehülyézi az ő miniszterelnök-jelöltségéről ábrándozó szoci elnökjelöltet, és csodálkozik, ha nem szeretik a saját pártjában.
VaciLaci, az MSZP örök reménysége, aki becenevét onnan kapta, hogy csak akkor vállal(na) fontos pozíciót a baloldal megújításában, ha a sikert valaki előre garantálja neki, hátrányba került Hiller Istvánnal szemben. Kettejük versenye a párt választmányi elnöki tisztségéért folyik, tehát majdnem akkora a tét, mint az Eb-meccsek szünetében tartott tizenegyesrúgó-versenyen a Margitszigeten. Botka gyengülését pedig nem más írta meg, mint a magát az MSZ(M)P mindenkori bugyraiban és a kremlinológiában egyaránt otthon érző Népszabadság. Szóval akár még igaz is lehet (vagy nem, de az információ közlésének ténye maga az információ).
Már korábban hallani lehetett arról, hogy VaciLacit nem kedvelik a pártban. Leordítja a naiv képviselőnőt, lehülyézi az ő miniszterelnök-jelöltségéről ábrándozó szoci elnökjelöltet, és csodálkozik, ha nem szeretik a saját pártjában.
Pedig ő Szegeden is így viselkedik, és ott bejött ez a stílus, gondolhatja. Hát igen. Egy nagyra nőtt, agresszív, édesvízi ragadozó hal bizony meglepődhet, ha nem elég hatékony a mégoly kicsi, de mégiscsak cápák között a hatalmas, nyílt óceánon…
-jenei-
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
